Az igazság újabb pillanata
Az erőltetett parlamenti menet és a kormányzati sikerpropaganda dübörgése talán észrevétlenné tette, hogy a büdzsé főszámainak elfogadása előtt és azután hogyan kuszálták össze az egészségügy pénzügyeit – figyelmeztet újfent a Népszavában Kökény Mihály.
Bő egy hónappal ezelőtt e sorok írója már figyelmeztette a nyájas olvasót arra, hogy a jövő évi költségvetés első számú vesztese az egészségügy lesz, a kórházak újabb adósságspirálba csúsznak és a betegek is joggal aggódhatnak a gyógyszerkassza kifosztása miatt. Az erőltetett parlamenti menet és a kormányzati sikerpropaganda dübörgése talán észrevétlenné tette, hogy a büdzsé úgynevezett fejezeti főszámainak elfogadása előtt és azután is hogyan kuszálták össze az ágazat pénzügyeit, hogyan tették még nehezebben áttekinthetővé az egészségügyi ráfordítások mértékét és jogcímeit. Érdemes erről ismét szólni kockázataival és mellékhatásaival együtt. A tisztánlátás érdekében.
Az egyik módosításnak az a lényege, hogy az egészségbiztosítási alap többé nem részesül a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adóból (leánykori nevén járulékból). Ez újabb lépés az egészségbiztosítási rendszer megszüntetése irányába. A szociális hozzájárulási adóból eddig az egészségbiztosítás 7,41%-os mértékben részesedett és ezt cseréli át a kormány költségvetési hozzájárulásra, amely viszont a dohánytermékek, az alkohol, a gáz üzemanyag jövedéki adójának emeléséből származna.
Az egészségpolitikusok már régóta ostromolják a gazdasági, pénzügyi döntéseket hozókat, hogy az egészségügy megfelelő színvonalú finanszírozásához engedjen át bevételeket a jövedéki adókból. Azt azonban senki sem gondolta komolyan, hogy az egészségügyet nagyrészt a jövedéki adókból kellene finanszírozni. Márpedig most ez fog történni. Népegészségügyi szempontból tragikomikus helyzet áll elő, hiszen a jövedéki adóval terhelt termékek fogyasztói joggal hivatkozhatnak arra, hogy az ő befizetéseikből működtetik az egészségügyet. De fordítva is igaz a történet, mert ha népegészségügyi propagandával csökkenteni lehetne ezeknek a termékeknek a fogyasztását, akkor meg a bevétel hiánya okozhat gondot. Az külön is figyelemreméltó, hogy a költségvetés sarokszámait már elfogadta az országgyűlés anélkül, hogy az egészségügy számára biztosítani kívánt pluszforrásokat tartalmazó törvényjavaslat tárgyalását még meg sem kezdte.
Ezzel együtt sem megnyugtató a történelminek deklarált béremelés fedezete. Augusztusban januárig visszamenőleg utalni kell a többletet több tízezer orvos és ápoló számlájára, de idén ezt ki kell gazdálkodniuk a kórházaknak és a szakrendelőknek. Egy elfogadott bizottsági módosító indítvány szerint jövőre a járó- és fekvőbeteg ellátás költségei 56 milliárddal haladják meg az idei kereteket, ez Szócska államtitkár szerint elegendő lesz a béremelés második lépcsőjéhez is. Azzal már nem dicsekedett, hogy az államosítással a kórházak elesnek 60 milliárdra becsült állami szubvenciótól, s a bérkötelezettségek teljesítése után aligha marad pénz a borítékolható műszaki vészhelyzetek elhárítására, a forintárfolyam gyengélkedése miatt törvényszerűen növekvő importár emelkedés kifizetésére, az energiaköltségek növekedésének kiegyenlítésére. Még akkor sem, ha az új fenntartó, a kimondhatatlan nevű mini minisztérium (rövidítve: GYEMSZI) rövid pórázra fogja a kórházakat.
Ismét csak az a helyzet áll elő, hogy az alulfinanszírozott kórházak csak úgy tudnak úrrá lenni pénzügyi nehézségeiken (a betegellátás színvonalának fokozatos csökkentése mellett), hogy nem fizetik ki időben a beszállítói számlákat. Szakértői vélekedések szerint a lejárt tartozások összege év végére elérheti a 80 milliárd forintot. Amennyiben ez bekövetkezik - ennek nagy a valószínűsége - a GYEMSZI szakmai, pénzügyi irányítása teljesen illuzórikussá válik. Újra szükség lesz adósság konszolidációra (sőt az állami tulajdonlás következtében ez az adósságállomány államadóssággá válik). Okkal feltételezhető az is, hogy a kórházak működésének valamennyi aspektusát kézben tartó GYEMSZI ismét nyomást gyakorol a beszállítókra, hogy mondjanak le követelésük jelentős részéről. S amelyik cég ebben a kérdésben "lojálisnak" bizonyul, az nyerhet a különböző központosított közbeszerzéseken. Ez azon kívül, hogy az állam tisztességtelen magatartást tanúsít, a korrupció mezejére hajtja a beszállítókat.
Az államtitkárság arról ábrándozik, hogy a kórházi kapacitások – egyébként kozmetikai beavatkozásnak minősíthető – lefaragása érzékelhető megtakarítással jár. Valójában a spórolás az ellátási teljesítménykorlátok csökkentése, a minőség további romlásával érhető el. S még az is lehetséges: a hálapénz munkáltatói engedéllyel való legalizálásának hátterében az a felismerés áll, hogy belátható időn belül nem tudják, vagy nem akarják az egészségügyiek keresetét növelni.
