Amíg politikai kockázatot jelent az egészségügy, addig nem lesz reform
Azt, hogy mi várhat a magyar egészségügyre a következő kormányzati ciklusban, a Political Capital, a Friedrich Ebert Stiftung és a Jelen konferenciáján próbálták felvázolni egészségügyi szakértők. A hvg.hu cikke.
- Hogyan folytatódhat a látens egészségügyi reform?
- Takács Péter: Párbeszéddel lehet változtatásokat elérni az egészségügyben
- Takács Péter: Olyan előterjesztés nem kerül a kormány elé, amivel a szakma nem ért egyet
- Hivatalos: Takács Péter az egészségügyért felelős államtitkár
- Pintér Sándor: Jó kezekbe kerül az egészségügy
Nem lesz könnyű helyzetben Takács Péter egészségügyi államtitkár, akit Pintér Sándor belügyminiszter nevezett ki az ágazat élére. A nyarat az egészségügyi ágazati stratégia terveinek elkészítésével tölti majd, amelyeket a kamarákkal és a szakmai szervezetekkel is egyeztetni akar, mielőtt a kormány elé terjeszti. Nagy reformra azonban valószínűleg így sem lehet majd számítani, ami az előzményeket ismerve nem túl meglepő: az Orbán-kormánynak az eddigi három kétharmados többség sem volt arra elég, hogy átfogó egészségügyi reformba kezdjen, írja a lap, amely szerint a nagyrészt uniós pénzből finanszírozott infrastrukturális fejlesztések mellett – nem utolsósorban a politikai kockázat miatt – főleg eseti problémakezelés történt, ilyen volt például a hálapénz kivezetése és az orvosbérek emelése.
2019-ben a teljes magánegészségügyi kiadás 950 milliárd forint volt, ami az összes egészségügyi kiadás harmada. Nem csoda, hogy már a magánegészségügyi szektorban és az egészségügyi biztosítások területén is megjelent a NER, bár a térnyerése a többi szektorhoz képest nem olyan nagy arányú. Ezt Molnár Csaba, a Political Capital elemzője azzal magyarázta, hogy az egészségügyben a dolgozók bérköltségei és a drága eszközök miatt rövid távon nehéz hasznot szerezni. Ráadásul a kormányzati szándék sem egyértelmű: míg bizonyos intézkedések segítik a magánegészségügyi szolgáltatók térnyerését, a meddőségi klinikákat államosították.
Az eddigi miniszteri és államtitkári nyilatkozatokból mindenesetre úgy tűnik, a következő években is csak a politikai kockázatok csökkentése lesz a cél: jelentős állami forrásbővüléssel nem lehet számolni, a kórházak centralizációja pedig tovább erősödik majd. A kormány ugyanakkor minden bizonnyal megpróbálja majd orvosolni a szakdolgozói munkaerőhiányt és kivezetik az egészségügyi intézmények átlagfinanszírozását is.
A teljes információt ITT olvashatja
