AB: nem alkotmányos a kuruzslás tényállása
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. március 31-éig tegyen eleget, írja a Jogászvilág.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a támadott rendelkezés megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A Btk. kifogásolt rendelkezése szerint, aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az indítványozó álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a jogalkotó csak a formálisan is végzettségi követelményekhez kötött munkakörök végzettség nélküli ellátását rendeli büntetni, vagy bármely olyan foglalkozás űzését, amely megfeleltethető az egészségügyi törvény pszichoterápia definíciójának, de nem szükséges hozzá az előírt végzettség.
Ehhez kapcsolódóan az indítványozó panaszában előadta, hogy bár munkássága szakmai körökben elismert, az általa végzett művészetterápiás tevékenység a fogalom meghatározatlansága miatt feltehetőleg a „pszichoterápiás gyakorlat” körébe sorolható, azonban az indítványozó nem felel meg az egészségügyi törvényben foglalt definíciónak (vagyis nem a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy szakpszichológus, aki önállóan végezheti e tevékenységet), ezért lehetséges, hogy eddigi munkájának folytatása a támadott törvényi rendelkezés következtében szabadságvesztéssel büntetendő. Ezért az indítványozó álláspontja szerint a kuruzslás norma szerinti definíciója sérti az munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogát, a vállalkozáshoz való jogát, valamint a jogállamiság részének tekintett normavilágosság követelményét.
Az ügy befogadása során az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy alapvető alkotmányjogi kérdés az, hogy ki a kifogásolt büntetőjogi norma címzettje, kinek kell tartania attól, hogy foglalkozásának gyakorlása már eléri a büntetőjogi fenyegetettség szintjét. Ezért mindenképpen szükséges volt megvizsgálni azt, hogy a kifogásolt büntetőjogi tényállás kellően meghatározott és egyértelmű-e abban a tekintetben, hogy kinek kell tartania reálisan a büntetőjogi felelősségre vonástól.
A támadott Btk. rendelkezés ugyanis potenciálisan több ezer olyan szakembert érint, akik jelenleg is mentális segítségnyújtási tevékenységet végeznek, amelyek ugyan nem tartoznak szorosan a pszichoterápia körébe, azonban olyan módszerekkel dolgoznak, amelyek a pszichoterápia eszközkészletében is megtalálhatóak, így potenciálisan kiterjedhet rájuk a Btk.-ban foglalt tilalom.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen tényállás esetében valóban alaptörvény-ellenes helyzetet okoz az, hogy a tényállás megfogalmazásában nem egyértelmű, hogy milyen tevékenységeket foglal magában az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység. Ebből adódóan az elkövetési magatartás nem elég határozott, mert nem egyértelmű, milyen magatartásokra vonatkozik a büntetőjogi tilalom. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott tényállás elkövetési magatartásának pontosításával, a pszichoterápiás gyakorlat körébe eső tevékenység büntetőjogi fogalmának meghatározásával feloldható az Alaptörvény és a kifogásolt rendelkezés közötti ellentmondás, ezért mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, és az Országgyűlést jogalkotásra hívta fel.
