A végleges leépülés felé sodródik a kalocsai kórház
Bagó Zoltán polgármesterrel a Magyar Hang beszélgetett a kalocsai kórház mostoha helyzetéről, a gyógyító funkciók fokozatos felszámolásáról.
– A kalocsai kórház az utóbbi időben sok figyelmet kapott, leginkább a gyerekosztály bezárásáról szóló hírek miatt. Mi a jelenlegi helyzet?
– Amikor a gyerekorvosok hiánya volt az ürügy a bezárásra, akkor kerestünk szakembereket. Találtunk is kettőt, a képviselő-testület egyhangúlag megszavazta, hogy az önkormányzat anyagilag támogassa a fizetésük kiegészítését, még a fideszesek is rábólintottak. A terv az volt, hogy állam adja a bért, mi pedig hozzáteszünk, hogy biztosan hozzánk jöjjenek, és itt is maradjanak. De ezek a felajánlások semmibe vesztek. Mire végigment a rendszeren, a döntés már megvolt: a kórházat lassan, de biztosan elsorvasztják. Ahogy sok más intézményből, a kalocsaiból is elfekvőt akarnak csinálni. Ezt persze ők nem így hívják, azt mondják, hogy a csökkenő beteglétszám és a betegbiztonság miatt „racionalizálják”. Valójában egyre inkább szociális ellátó intézménnyé alakítják, a műtéti, gyógyító funkciókat leépítik. A valós ok a finanszírozási problémák sora és hogy a betegeket a magánszektor felé irányítsák az állami ellátás rovására.
– Mit mondanak erről az önnel való egyeztetéseken?
– Hivatalos tájékoztatást nem kapok, a kórház részéről szinte semmiféle kommunikáció nem történik az önkormányzat felé. Amikor februárban először merült fel a gyerekosztály helyzete, kértem egy személyes, négyszemközti egyeztetést az akkor frissen kinevezett főigazgatótól. A találkozón nagy meglepetésemre részt vett több kormánypárti, volt vagy jelenlegi országgyűlési képviselő, egy számomra ismeretlen pesti ügyvéd, egy kommunikációs szakember és a megyei kórházigazgató is. Jeleztem, hogy ez a helyzet így tarthatatlan, de a tárgyalás végén gyakorlatilag egyértelművé tették: nem lesz gyerekosztály Kalocsán. Ezt a döntést akkor én ott nem fogadtam el, nem legitimáltam, és jeleztem, hogy nem adom a nevemet semmi ilyen megállapodáshoz. Ennek ellenére ezután ők ezzel ellentétesen kommunikáltak, még a helyreigazítási kérelmemre sem válaszoltak. Azóta sajnálatos módon a kórházzal való hivatalos kommunikáció teljesen megszűnt. A vezetők nem állnak szóba velem vagy a városházával, így hivatalosan nem is tudok információkat szerezni. Ez sajnos nem egyedi eset ez az országban. Az elmúlt egy évben az egészségügyi vezetés a helyi önkormányzatokat kizárja a hivatalos kommunikációból. Ez értelmetlen és rendkívül káros. Ostobaság és kicsinyeskedés, bizonyíték az eszköztelenségükre. Nem tudják, hogyan kezeljenek minket. Az információk tehát csak nem hivatalos csatornákon keresztül jutnak el hozzánk. Ott azonban bőségesen.
– Milyen lépéseket tud tenni ennek ellenére az önkormányzat, hogy helyben javuljon az egészségügy helyzete?
– Amikor polgármester lettem, saját hatáskörben felújítottuk a védőnők régi telephelyét, mert a kórház egész egyszerűen ki akarta rakni őket. Közösségi összefogással, városi pénzből új bútorokat szereztünk nekik, mert 50 éves pelenkázóasztalokat kellett használniuk. Székeket innen, a városházáról vittünk. A mentők helyzetén is segítettünk, hűtő-fűtő klímát vettünk nekik, hogy jobban érezzék magukat, pedig ez sem a mi feladatunk. Megoldottuk a háziorvosi körzetek helyettesítését, a fogorvosi ellátásban küzdünk. De kórházat építeni vagy osztályokat működtetni nem tudunk.
– A sajtóban nagy port kavart az eset, amikor egy kisfiú Bajára került Kalocsáról, de ott életét vesztette.
– Ez a sajnálatos eset hívta fel a figyelmet az egész rendszer problémáira. Tudomásom szerint egyébként Kalocsán az érintett gyermeket rendesen ellátták, de a szülőnek Bajára kellett tovább vinnie, előbb odaért így, mintha mentőt hívtak volna számára. Ez is rámutat arra, hogy nálunk nincsen már gyerekosztály, csak egy gyermekambulancia-szerű valami, amit viszont nem reklámoznak, nem informálják a lakosságot. Az ügyeleti pont nem Kalocsán, hanem Baján működik, ez városunk hátrányára válik. Félmegoldás.
