Egészségipar
„A sejtek barátja” – A biorezonancia-kezelésekről
Orvosok százai használnak a fentihez hasonlóan működő és a hatóságok által engedélyezett biorezonancia-műszereket, noha ezek a bőr, a test elektromos ellenállásán kívül semmi mást nem mérnek. A hozzá kapcsolódó bonyolult elméletek értelmezhetetlenek, a klinikai vizsgálatok pedig rendre azt mutatják, hogy e műszerek nem jobbak a diagnosztikában, mintha kockát vetnénk, és nem hatékonyabbak a kezelésben, mint egy-két megnyugtató szó, egy stresszoldó beszélgetés.
Az alternatív gyógyászat azonban megteremtette a maga alternatív tudományát. Saját fizika, kémia és biológia. Eszerint a biorezonanciás vizsgálat lényege a következő: „Az elektródákon keresztül a berendezés mikroimpulzusokat küld a bőr felszínére, amelyen keresztül bejut a szervezetbe. A szervezet elektrolitrendszerében ezek a mikroimpulzusok eljutnak minden egyes sejthez. A sejtek 'barátként' kezelik a berendezés impulzusait, és hatásukra kicsit megváltoztatják saját membránpotenciáljukat, azaz válaszolnak a berendezés mikroingereire, kérdéseire.”
Mindez kívül esik a tudomány normális keretein. Amíg a CT-, MRI-, röntgen-, EKG-, EEG-módszerekről, elméleti hátterükről, klinikai vizsgálataikról szabadon olvashatunk a tudományos folyóiratokban, internetes oldalakon, könyvekben, a biorezonancián alapuló eszközök konkrét – hangzatos szlogenektől mentes – elvi alapjai mintha az üzleti, gyártási titok kategóriájába esnének. Ha többet akarsz megtudni, akkor jelentkezz egy hét végi tanfolyamra!
Ne gondoljuk, hogy mindez marginális kérdés. A több százezer, de inkább több millió forintért vásárolt készülékek jó részét egyetemet végzett orvosok használják. A kezelések 10–100 ezer forintos költségét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár még nem, de a legtöbb kiegészítő magán-egészségpénztár már finanszírozza. Az orvosok különféle tanfolyamokon szakmai kreditpontokat kapnak a készülékek használatának és tudománytalan elméleti alapjainak elsajátításáért. Az orvos- és tudóstársadalom csendben asszisztál ahhoz, hogy ezek az elméletek és praktikák beszivárogjanak az egyetemekre is.
Normális esetben a hasonlóan értelmetlen elméleteket a tudományon belül kellene kezelni. Azonban a biorezonancia vagy elektroakupunktúra alternatív tudománya nem érintkezik a valódi tudományos világ fórumaival. Az egyetlen kontrollt a jogszabályok jelentenék.
Amerikában az FDA (Food and Drug Administration) nemcsak a gyógyszerek, de a gyógyászati eszközök engedélyeztetéséért is felelős, így hát a BioMeridian Inc., az MSAS Professional nevű diagnosztikai eszköz nevű gyártója hivatkozhat a megszerzett engedélyre. Csakhogy eszerint az MSAS Professional nem egyéb, mint elektronikus bőrellenállás-mérő, II. osztályú besorolású eszköz, vagyis az engedély csupán azt igazolja, hogy alkalmazása nem veszélyezteti a páciens és a kezelő egészségét. Az ottani szabályozásnak megfelelően a BioMeridian amerikai weboldalán a rengeteg megfoghatatlan „energetikai kiegyensúlyozás”, „bioenergetikai kiértékelés” és hasonló kifejezések mellett szerényen elrejtve, de azért szerepel a figyelmeztetés: „Az MSAS Professional nem orvosi diagnosztikai eszköz. Ha a páciensnek beavatkozásra van szüksége, akkor orvosához kell fordulnia, aki fel tudja állítani a diagnózist, és elő tudja írni a megfelelő kezelést.”
Szabályozott káosz
Ennek fényében megdöbbentő, hogy a magyar Yamamoto Intézet, ahol műszeres diagnosztikai felmérésekre az MSAS Professionalt használják, azt állítja a honlapján: „A NASA kutatólaboratóriumában fejlesztették ki az űrhajósok gyors vizsgálatára.” A készülékkel többek közt a következők diagnosztizálását ígérik: bakteriális, vírusos és gombás (például Candida-)fertőzések, allergiák, mozgásszervi panaszok, gyulladásos folyamatok eredete stb. És ez nem jelenti automatikusan, hogy a terméket gyártó, forgalmazó vagy használó személy illegális megállapításokat tesz! Jó néhány hasonló terméket orvostechnikai eszközként regisztrálnak Magyarországon, a szabályozás az európaihoz illeszkedik: Németországban például a biztonságra koncentráló engedélyeztetési eljárás során a tényleges diagnosztikai, illetve terápiás állításokat nem kell igazolni. A magyar szabályozás ugyan tartalmaz egy klinikai értékelés nevű lépést, ennek mélységéről az eredmények ismeretében kételkednünk kell.
Ma Magyarországon számos cég - például az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet (EMKI; régebben Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézetet, ORKI) - végez ilyen tanúsítási eljárást jogszabályi felhatalmazás alapján. Az európai irányelv és a magyar 47/1999 (X. 6.) EüM-rendelet alapján a biorezonanciás készülékeket használati céljuk szerint az alábbi kategóriába sorolják: „betegség megelőzése, diagnosztizálása, megfigyelése, kezelése vagy a betegség tüneteinek enyhítése”. Márpedig ha a berendezés ilyen típusú orvostechnikai eszközként van regisztrálva, akkor azt a gyártó, forgalmazó és alkalmazó legálisan használja diagnosztikai és terápiás célra - függetlenül attól, hogy az eszköz ténylegesen alkalmas-e rá. A tanúsítást végző szervezetek nem a bizonyítékokon alapuló orvoslás és az általánosan elfogadott fizikai, biofizikai elméletek és vizsgálatok alapján adják meg a forgalmazásra az engedélyt, hanem a gyártók, terjesztők által benyújtott, az „alternatív tudomány” elméleteit tartalmazó dokumentumok alapján.
Hogy a jogi útvesztőben milyen érdekesen lehet lavírozni, arra jó példa a Gazdasági Versenyhivatal Vj-58/2008. számú ügye. Novemberben a GVH a Hippocampus-BRT Kft., az Eni-Med Kft. és az Europa Utazásinformációs Központ Szolgáltató Bt. ellen „fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása” miatt indított eljárást, amely elmarasztaló határozattal zárult. (A részletes indoklás a GVH honlapjáról letölthető.) Az Eni-Med Kft. még 2003 decemberében kereste meg az ORKI-t azzal, hogy forgalmazni kívánja a Hippocampus-BRT Kft. által gyártott Mobil Cell-Com, Lenyo és BioXline készülékeket, azonban nem határozta meg, hogy mely termékeket szeretné orvostechnikai eszközként, és melyeket (csupán) wellnesskészülékként nyilvántartásba vetetni. A hiányt később sem pótolta, így a készülékeket nem hagyták jóvá orvostechnikai eszközként. Mindez nem szimpla technikai baki; kifejezi a hasonló eszközöket gyártók, forgalmazók és működtetők általános attitűdjét, miszerint a hagyományos kategóriákat nem kell komolyan venni.
Ha már a tudományos közösség, az orvostársadalom nem kezeli kritikusan ezeket az aggasztó jelenségeket, akkor különösen értékelni kell a GVH józan érveit! Harmonizál? Megszünteti a káros rezgéseket, a negatív energiákat? Helyrebillenti a szervezet egyensúlyát? Pótolja a hiányzó energiát, ami segít leküzdeni a betegséget? A versenyhivatal a „tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról” szóló 1996. évi LVII. törvényre hivatkozott: „A használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.” Ha egy ilyen eszközzel a helyi konditeremben vagy wellness-stúdióban találkozunk, akkor minden rendben. De ha orvos vagy természetgyógyász rendelőjében, internetes fórumán, weboldalán, akkor a fenti kifejezéseket gyakorlatilag mindenki egyformán érti: azt állítják, hogy gyógyít! Ne gondoljuk, hogy a tudományosan hangzó, a NASA-ra, furcsa nevű kutatóintézetekre, kvantumelméletre hivatkozó leírások, szóróanyagok csak a laikusokat téveszthetik meg. A GVH állásfoglalása szerint: „Jelen esetben az eljárás alá vontak magatartása, a tudományosan nem igazolt állítás alkalmazása az orvosok és természetgyógyászok megtévesztésére is alkalmas volt.”
Általános tendencia, hogy a gyártó oldalán nagyon kevés a konkrét állítás. Ha mégis akad, akkor a szokásos kódolt nyelvezetet használják. A tényleges állítások a partnerkonferenciákon, fizetős tanfolyamokon hangzanak el. Ezek anyaga az esetek zömében nem publikus, de a forgalmazók a legtöbbször feltüntetnek ezekből az információkból saját weboldalukon, szóróanyagaikon. Internetes fórumaikon, levelezőlistáikban pedig már a legelképesztőbb orvosi, fizikai állítások sem ritkák.
Diagnosztika
Egy gyógyszer esetén lehet arra hivatkozni, hogy bár nem tudjuk, hogyan, de hat. Egy mérnökök által előállított orvostechnikai eszköz esetében azonban a működési elv nem ismerete, illetve nem valós elvek közlése az engedély megtagadásával kellene járjon. Ha egy ilyen eszköz esetében bonyolult elméletekre és működésre hivatkoznak, míg a konkrét műszer valójában csak olyan adatokat mér, amelyek alapján nyilvánvalóan nem valósítható meg az állítólagos diagnosztikai, illetve terápiás működés, akkor azt ugyanúgy a fogyasztók megtévesztésének kell tekinteni, mint a nem létező klinikai bizonyítékokra való hivatkozást. De mit tudunk egyáltalán az eszközök működéséről?
A biorezonanciás készülékeket alapvetően két csoportba lehet osztani: állapotfelmérő-diagnosztikai, valamint terápiás eszközökre. A diagnosztikai eszközök esetében általában maga a gyártó is elismeri, hogy a bőr, esetleg a test vezetőképességét méri egyenáram segítségével. A mérés történhet rögzített érintkezőkkel vagy a hagyományos kínai orvoslásban használt akupunktúrás pontokon, tűszerű érintkezőkkel. Az akupunktúrás pontokon mért bőrellenállás-változás a ponthoz tartozó szerv, szervrendszer rendellenes működéséről adna hírt – ámde erre még annyi bizonyíték sincs, mint arra, hogy a pontokat tűvel szurkálva ugyanezen szervek működésére lehetnénk hatással. Azt tudjuk viszont, hogy a bőr állapota, a verejtékmirigyek működése, valamint leginkább az érintkezőre ható nyomás erőssége jelentős hatással van a mért ellenállásértékre (lásd a Bőrellenállás-mérés című keretes írást).
Az ilyen műszerekről azt állítják: bakteriális, vírusos, gombás fertőzéseket, enzim-, vitamin-, ásványianyag-hiányokat, allergiákat, epekövet, gyulladásokat képesek kimutatni. Például az allergia kimutatására a potenciálisan allergén anyagot elhelyezik a készülék vályújában. Ha erre a bőrellenállás megváltozik, akkor a páciens érzékeny az adott anyagra. A tesztanyag azonban semmilyen elektromágneses kölcsönhatásba nem kerül a készülékkel vagy a pácienssel, mivel üveg- vagy műanyag kapszulában helyezik a gép fémtestéből kialakított vályúba. A jelenséget a múlt század közepén „felfedező” Reinhold Voll állítása szerint a páciens zsebében lévő anyag vagy gyógyszer hatására is megváltozik az akupunktúrás pont ellenállása. A misztikus magyarázat szerint az anyag ilyenkor távolról rezonanciába kerül a páciens szervezetével. Ezen az „elven” működnek a VOLL, VegaTest, MORA, MSAS Professional nevű készülékek. Ezek az elvek nem összeegyeztethetők a tudomány (fizika) elméleteivel, ezért az állított jelenségek vagy nem léteznek (gondos teszteken nem lennének kimutathatók), vagy nem azt méri a műszer, amit a gyártó állít róla. Mindkettő elég indok, hogy orvosi diagnosztikai felhasználásra ne lehessen az eszközöket alkalmazni.
A többek közt a Házidoktor Kft., Magyar Kutató Zrt. és a Top Team Med Kft. weboldalain is hirdetett Electro Somato Graph (ESG) készülék a tudományosra hangolt promóciós videó szerint a kronoamperometria elvén működik, az úgynevezett Cottrell-egyenlet felhasználásával. Ez lehetővé teszi, hogy egy elektroliton áramot átvezetve meghatározzuk az összetevők koncentrációját. Nem említi azonban, hogy ezzel az elektrolitban egyetlen (!) redoxi vegyületpár koncentrációját lehet csak megmérni - ráadásul csak igen kontrollált körülmények közt. Az emberi test azonban elég bonyolult edény, amelyben igen sokféle anyag úszkál. Mindez azonban irreleváns, hiszen az egyik dokumentációból kiderül, hogy egyenáramot használnak, nem pedig lépcsős impulzusokat, ami viszont a kronoamperometria fontos eleme. Ez egyrészt egyértelmű megtévesztés, másrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy az összesen mért 22 egyszerű ellenállásadat alapján az ígért „állapotfelmérésre” nem képes az eszköz: „Az E.I.S./ESG információt nyújt a szív, a vesék, a tüdő, a máj, a hasnyálmirigy, az emésztés, az agy vagy akár a központi idegrendszer funkcionális állapotáról. Áttekintést nyerhetünk a hormonszintekről, oxidatív stresszről vagy a vérgázértékekről és sav-bázis egyensúlyról is.”
Terápia
A szoros értelemben vett biorezonancia-terápiás (BRT) készülékek működési mechanizmusa még zavarosabb. Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus szerint „BRT az a visszacsatoláson (biofeedback) alapuló gyógyító eljárás, melyben a szervezetnek vagy valamelyik alkotóelemének saját elektromágneses jelei kerülnek terápiás felhasználásra.”
Nem valószínű, hogy a BRT-készülékek valójában elektromágneses jeleket fognának fel, az EKG-hez és EEG-hez hasonlóan gyakorlatilag az idegrendszer és a szív által generált elektromos (!) jeleket rögzíthetik, és azok bizonyos paramétereit határozzák meg. Ez azonban gyakorlatilag lényegtelen. A BRT alapállítása az, hogy a vett jelek megfelelő módosításával és visszajuttatásával rezonancia (erősítés), illetve kioltás (gyengítés) hozható létre a szervezetben. Ezzel bizonyos szervek, szervrendszerek működését lehetne állítólag tartósan erősíteni, vagy káros „információkat”, sejteket, kórokozókat eltávolítani. A rezonancia és kioltás fizikai alapelvével teljesen összeegyeztethetetlen ez a felfogás. Kioltás, rezonancia csak a jelek folyamatos jelenlétében maradhat fenn, de ennek megvalósítása az emberi test teljes egészében még akkor is lehetetlen volna, ha tudnánk, hogy minek a rezgéséről van szó. A biorezonancia-terápia ezen alapelvei teljesen tudománytalanok, valamint a készülékek minden valószínűség szerint nem is azon az alapelven működnek, mint amit állítanak róluk – azaz nem azt mérik, és nem olyan formában juttatják vissza a szervezetbe. Mindez bőven elegendő ahhoz, hogy terápiás célokra ne legyenek engedélyezhetők. Magyarországon többek közt a már említett Mobil Cell-Com, Lenyo, BioXline, valamint a Bicom 2000, IBR-System, SCIO és Zapper K 100 termékeket forgalmazzák.
A BRT-technikák alkalmazása során a „biofeedback” kifejezés használata szintén megtévesztő. A biofeedback egy legitim technológia, aminek semmi köze a fent vázolt mechanizmusokhoz. Amerikai kritikusok felhívták a figyelmet arra, hogy az ottani gyártók és forgalmazók arra ösztönözték a praktizáló felhasználókat, hogy a biofeedback kategóriát megjelölve igényeljék vissza a kezelés költségét az egészségbiztosítóktól. Mindez egyértelműen törvénysértő.
A biorezonanciás diagnosztikai és terápiás eszközök képességei, hatékonysága nincs klinikailag igazolva. A már említett GVH-döntés ilyen irányú megállapításai nemcsak az ügyben érintett cégekre és eszközökre vonatkoztathatók, hanem a forgalomban lévő összes készülékre. A GVH a Fővárosi Ítélőtábla egy korábbi határozatára hivatkozva állapította meg: „A tudományos ismeret a természet objektív összefüggéseiről szerzett, a tudományággal hivatásszerűen foglalkozó, abban szaktekintélynek számító személyek által a tudomány követelményeinek megfelelő módon igazolt tapasztalatok, általánosítások, fogalmak összessége. Nem tekinthetők tudományos ismeretnek a pozitív terméktapasztalatok, a betegektől és kezelőorvosaiktól származó vélemények. Ahhoz, hogy egy adott termék betegségeket megelőző, kezelő, gyógyító hatását valóban tudományos ismeretek támasszák alá, ennél mélyrehatóbb vizsgálatokra van szükség. Alapos, a termék minden szervezetre gyakorolt hatására és mellékhatására kiterjedő kísérletsorozatot kell végezni. Ezt követően az eredményeket az orvostudomány képviselőinek kell elemezniük, és arról ekként megalapozottan szakvéleményt adni. E minimális feltételek mellett lehet csupán egy adott termékről – tudományos ismeretekre alapítottan – gyógyhatást állítani.”
A biorezonanciás készülékeket gyártó és forgalmazó cégek azonban szinte kizárólag a páciensek és a kezelőorvosok elbeszéléseit, illetve úgynevezett partnerintézmények, kórházak „igazoló” dokumentumait prezentálják bizonyítékként weboldalaikon. A Bicom 2000 készülékeket gyártó német cég vezetője, Hans Brügemann magyarázata szerint „a randomizált dupla vak tesztek erőltetése az élettelen természet törvényeinek értelmetlen alkalmazása a biológiai rendszerekre... Az ilyen kísérletek természetükből kifolyólag extrém redukcionista megközelítést erőltetnek, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a biológiai rendszerek egyéni sajátosságait.”
A BRT-készülékeket gyártóktól tehát nem várhatjuk el a klinikai teszteket. Független kutatók néhány megbízható - randomizált, duplavak - kísérletben a biorezonanciás diagnosztikai készülékek alapformájának tekinthető német VegaTest eszköz képességeit ellenőrizték. A készülékkel végzett allergiateszt értékeit hasonlították össze a nagyon megbízható bőrpróba (Prick-teszt) eredményével. Az eredmények azt mutatták, hogy az eszköz alkalmatlan allergia diagnosztizálására.
A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya 2004-ben, amikor számos zűrös alternatív gyógyászati eljárásról igen engedékeny megállapításokat tett, a biorezonanciát a „kellő tudományossággal még fel nem tárt” eufemisztikus elutasításban részesítette. Meddig kell még várni, míg kimondjuk, hogy „feltárhatjuk” ezt akármeddig, tudomány sose lesz belőle?
A bőr, a test elektromos vezetőképességének - illetve reciprokának, az ellenállásnak - a mérése jó néhány eljárás alapja. A bőr ellenállása bonyolult módon változik - elsősorban az akaratlagos agytevékenységtől eléggé függetlenül működő verejtékmirigyek aktivitásának függvénye. Pszichológiai, pszichofiziológiai laboratóriumokban az éberség, koncentráció, figyelem, izgatottság, stressz mérésére használják. Az egyik legismertebb alkalmazása a „hazugságvizsgálat”, amelynek pontosságát azonban újabban erősen megkérdőjelezik. Valószínűleg a bőr ellenállását méri a szcientológusok E-meter nevű készüléke is. Az átlagos testzsírszázalék meghatározása is kis áramerősségű, nagy frekvenciájú váltóárammal lehetséges, mivel a nagyobb testzsírtartalom nagyobb ellenállást (impedanciát) okoz. Minden esetben nagyon általános, a test egészére vonatkozó, egyszerű paramétert lehet mérni ezekkel a módszerekkel; és általában a hibaszázalék is igen magas. |
Hraskó Gábor, Magyar Narancs Online