A segítőket is segíteni kell
Magasabb béremelés kellene ahhoz, hogy az orvosok tovább éljenek, mint a pácienseik – állapítja meg a Népszava.
Az érzelmi hullámzás jellemzi valamennyi orvos és nővér, szociális gondozó vagy védőnő hétköznapjait, mégis ritkán foglalkozunk a segítő szakmákban dolgozók lelki és egészségi állapotával – olvasható a Népszava írásában. A védőnők több mint ötezres táborából most néhány százan segítséget kapnak a Norvég Alap támogatásával, mert az ő helyzetük a többiekénél is nehezebb. A kisebb településeken ugyanis nagyobbrészt egyedül végzik a munkát, ritkán kaphatnak szakmai vagy akár „csak” lelki segítséget, pedig a felelősség terhe óriási rajtuk.
Valójában persze mások is kongatják a vészharangot, hiszen az egészségügyi ágazat kiürülésében, a szakemberhiányban nagyon fontos szerepe van az elfáradásnak, kiégésnek is. Amikor tehát valaki elindul nyugatra, abban nem csak a pénz játszik szerepet, hanem az is, hogy az angol vagy német kórházakban kevesebb időt kell dolgozniuk, mint itthon és nincsenek rákényszerítve, hogy másod-harmadállásokban is folytassák ugyanezt a testi, lelki küzdelmet.
A baj nagyságát mutatta egy idén tavasszal megjelent kötet is. Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének kutatásvezetője Orvosnők Magyarországon címmel adott ki tanulmányt a hazai orvostársadalom testi-lelki egészségéről. Ebben bebizonyította, hogy a magyar orvosnők majdnem hatvan órát dolgoznak hetente, átlagosan két és fél munkahelyen. Egészségi állapotuk rosszabb, mint diplomás kortársaiké, gyakran szenvednek krónikus betegségben.
Tíz középkorú magyar férfi mellett 6 hasonló korú asszony hal meg, de az orvosnők majdnem beérik férfi kollégáikat: 10 középkorú orvoshalálra 9 doktornőé jut. El kellene ezen gondolkodni az egészségügyi ágazat vezetésének is, mert ezen a tendencián nem segít a mostani mértékű béremelés. Akkora kellene, hogy ne legyenek rászorulva a pluszmunkákra, s ha emellett segítő szolgálatuk is lenne, talán tovább élnének, mint pácienseik.
