A nagy reményektől a valóságig 3/2.

Májusban valamennyi megyében megalakultak az egészségügyi irányító bizottságok. Ettől azonban nem lett könnyebb a hónap, mert bár az egészségügyi szervezetek üdvözölték, hogy Zombor Gábor államtitkár egyeztetést kezdett velük az ágazat jövőjéről, május 12-én megtartották a demonstrációkat – annak ellenére,hogy Balog Zoltán miniszter még a rendezvény előtt bejelentette: a jövő évi költségvetés tervezetében 15,8 milliárd forint áll rendelkezésre az egészségügyben dolgozók béremelésére. Az államtitkár a szakdolgozói kamara zöld szalagjával zakója hajtókáján állt ki közel tízezer egészségügyi dolgozó elé, és teljes támogatásáról biztosította a méltó bérekért és munkakörülményekért demonstrálókat, átvéve a szervezetek petícióit.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ befejezte a tárgyalásokat  a kórházi adósságkonszolidációban érintett legnagyobb beszállítókkal, közölte a szervezet, míg az államtitkár azzal állt elő, hogy a kapacitáselosztás, illetve az ellátásszervezés új rendjéről szólóvégleges ellátási tervet 2015. június 30-ig kell az asztalra tenni. A szakma által üdvözölt és az államtitkár által korábban beharangozott esetleges alapdíjemelésről kiderült, hogy az nem jelent plusz forrást a rendszerben, a hálapénzről pedig meggondolta magát az igazságügyi tárca: a Btk. legfrissebb módosítási javaslatában már nem szerepelt a hálapénz-legalizáló passzus.

Dr. Mészáros Jánost május 1-jei hatállyal nevezte ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkárává a miniszterelnök. A jövő évi költségvetési tervben nem találtak utalást a szakértők további ágazati béremelésekre, ám sokat elárult róla Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Baló Györgynek adott nyilatkozata. Eszerint „a kórházak finanszírozása 2015-ről 2016-ra nem fog változni. Az ún. teljesítményvolumen-korlát működni fog, ezt a helyzetet tudomásul kell venni, ennyit tud költeni a kormány egészségügyre, kórházi ellátásra.” Ennél csak egy figyelemre méltóbb gondolat „hangzott el”. Tótth Árpád egykori kórházigazgatóé, aki ma az észak-norvégiai regionális egészségügyi hatóság elemző orvos tanácsadója. Nem kevesebbet mondott a vs.hu-nak, minthogy a központi elvárás teljes és feltétel nélküli lojalitást plusz botránymentes működést vár. És még egy dolgot, hogy minél kevesebbet kelljen az egészségügyre költeni. Mint az interjúban olvasható, „Ha kell, akár tagadjuk le, hogy baj van: nem, nincs semmi probléma, igen, kifizetjük a túlórákat, igen, mindenki minden ellátást meg fog kapni, nem, nem kell kórházakat bezárni, sőt, újakat építünk – hazudunk. És ez a hazugság 20-25 éve jellemzője a rendszernek. Hazudunk magunknak, hazudunk a betegeinknek, hazudunk a politikusainknak, a politikusaink hazudnak nekünk. Rengeteg hazugsággal élünk, de előbb-utóbb elérkezik az igazság pillanata, és mindezzel szembe kell nézni.”

Májusi hír, hogy az egri kórháznak nincs pénze a lelakott kórtermek felújítására, higiénikusabb járólapokra, bútorokra, ezért azoknak örökbefogadót keres. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium több mint 9 milliárd forintos pályázatával viszont le lehet cserélni a CT és MR berendezések döntő részét. Ne szavazzák meg az adócsökkentést! – kérte az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség az országgyűlési képviselőktől – az így megtartható 120 milliárddal  inkább a betegellátást mentsék meg.

A kérés kérés maradt, májusban megjelent viszont a rendelet a várólista-rövidítéssel, illetve a rákgyanús esetek gyorsított kivizsgálásával kapcsolatos speciális elszámolási szabályokról, s ekkor közölte az átszervezés ürügyén a MedicalOnline-nak adott interjúban  dr. Paller Judit országos tiszti főorvos is: elfogadhatatlan, hogy az egészségügyben egyáltalán ne legyenek betartandó szakmai minimumfeltételek.

A MedicalOnline információi szerint megvétózta a felsőoktatásért felelős államtitkár a Semmelweis Egyetem Szenátusának korábbi döntését, így újra rektorjelöltet kellett választani. A rektor végül prof. dr. Szél Ágoston maradt, prof. dr. Merkely Béla pedig –, aki a jelöléstől visszalépett –, a Klinikai Központ elnöke lett.

Aláírásgyűjtés indult azért, hogy a Szent János Kórház területén, vagy annak közvetlen közelében épüljön fel a kormány által tervezett új fővárosi központi kórház. Májusban elkészült a háziorvosi alapellátásról szóló koncepció és törvénytervezet, amely azonban konkrétumok nélküli kerettörvény lett. Kiderült, hogy a Péterfy és a Keszthelyi kórház bánik legjobban a szülőkkel, gyerekekkel – Magyarországon úttörőnek számít a Társaság A Szabadságjogokért szervezet kezdeményezése, amellyel azt mérték fel, hogyan bánnak a kórházak az érintettekkel.

Júniusban ajánlást készített az egészségügyi dokumentáció másolási díjaira és a kikérése esetén alkalmazandó formanyomtatványra a betegjogi központ, a ma regnáló államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán – bár az ÁEEk főigazgatója volt, kutatóként – pedig újabb vitairatot közölt lapunkban a többi közt azt kérdezve: Ésszerű-e újabb forrásokat fordítani az egészségügyre, ha változatlan marad a struktúrája?

Számos szabálytalanságot talált az ÁSZ a kamara vizsgálatakor – derült ki a hónap elején; a Magyar Orvosi Kamara vitatta a jelentést. Hosszabbítottak a szakmai kollégiumnak, s mint a VG konferenciáján kiderült: hosszú távú stratégia nélkül hamarosan  komoly problémákkal kell szembesülniük a döntéshozóknak a társadalombiztosítás, a humánerőforrás és a finanszírozás tekintetében egyaránt. 

Ki kell szabadítani a politika csapdájából az egészségügyet! – hangzott el egy jelentőségteljes mondat is a Világgazdaság egyik konferenciáján. Jelentőségét azonban nem igazságtartalma, hanem inkább az adja, hogy a mondatot nem betegek, egészségügyben dolgozók, orvosok vagy kórházigazgatók mondták, hanem maga az egészségügyért felelős államtitkár.

Zombor Gábor azonban ennél is tovább ment, amikor jelezte: hasznosnak tartaná a nemzeti konzultációt az egészségügyről annak érdekében, hogy végre társadalmi konszenzus mentén használják, használjuk fel a rendelkezésre álló forrásokat.

Lehet mindezt merésznek nevezni egy sokak által csak politikusnak tartott ágazatvezetőtől, aki úgy véli: az egészségügy 25 éve vergődik a politika csapdájában. A struktúra átalakításának szakmai receptjét szerinte ugyan mindenki ismeri, ám az átszervezés politikai kockázatokat hordoz, így az egészségügyet rendre politikai szempontok és érdekek mentén ítélik meg és alakítják át, eleve kudarcra ítélve ezzel az átszervezésre tett kísérleteket.

Azt, hogy a szakma egyre elégedetlenebb – s egyre hangosabb is, mindenesetre jól jelezte, hogy a Facebookon is gyűjteni kezdték a fotókat arról, milyen is magyar rögvalóság a kórházakban. A májusban kezdett akciók folytatásaként június 23-án szegénykórházat is felállítottak a nemzetgazdasági tárca épülete előtt, július elsején, a Semmelweis-napon pedig folytatódtak a demonstrációk.

Bár egy polgári kezdeményezésben egymillióan követelték, az Európai Bizottság szerint még nem jött el az ideje az állatkísérletek betiltásának.

Ha nem is Európában, de Erdélyben meglepetést keltettek viszont Zombor Gábor államtitkár azon szavai, hogy a kormány tervei szerint magyar kórház épülhet Erdélyben, a magyarok ellátása érdekében.

Július elejétől 151 ezer forintos támogatást kaphatnak a rezidensi ösztöndíjból kikerülő szakorvosok, hogy ne csökkenjen az eddigi jövedelmük. Útmutatót kaptak  az orvosok a 14 napos szabályhoz és újraszabták az egészségügyi szakképzettségek jegyzékét is.

Fél év alatt több mint 120 millió forint gyűlt össze az óbudai Szent Margit Kórház adománygyűjtő kampányában, és már megkezdett mesterséges megtermékenyítéseket kellett leállítani, miután egy ÁNTSZ-tiltás következtében nem volt olyan sperma az országban, amit a meddőségi centrumok fölhasználhattak volna. Júniusban megkötötték a három évre szóló finanszírozási szerződést a tárca pályázatán nyertes jelnyelvi tolmácsszolgáltatókkal, s az is világossá vált, hogy a fiatal szakorvosok nettó 270 ezer forintot vihetnek haza 2016 januárjától.

(folytatjuk)

Az összeállítást készítette: Köbli Anikó