hirdetés

A műtőben megnyert életek is elvesznek a kusza betegutakon

A sikeres életmentő beavatkozások ellenére is kiugróan magas a kezelhető betegségek miatti korai halálozás Magyarországon, írja az Index.

A Magyar Közgazdasági Társaság kerekasztal-beszélgetésén megszólaló szakértők szerint önmagában a több pénz nem elég: a késői diagnózis, a széteső betegutak és a hiányos utógondozás rendszerszintű reformjára van szükség ahhoz, hogy a korszerű ellátás valódi életéveket mentsen.

Magyarországon az Eurostat adatai szerint a kezelhető betegségek miatti, 75 éves kor előtti halálozási ráta közel kétszerese az uniós átlagnak, ami a népességfogyást is tovább súlyosbítja – derül ki az Index tudósításából, amely a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Demográfiai Szakosztályának kerekasztal-beszélgetését dolgozza fel.

A fórumon részt vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy a probléma gyökere nem csupán a forráshiány. Gulácsi László, az Óbudai Egyetem egyetemi tanára és az MTA doktora szerint a pénzhiányra való általános hivatkozás megúszós válasz, hiszen összehasonlítható adatok és pontos eredményességi mérések nélkül nem látszik, hol lehetne érdemi javulást elérni.

Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója kiemelte, hogy a forrásbővítés mellett szerkezeti reformra és a regionális szűk keresztmetszetek feltárására van szükség, míg Csákányi Marcell, a Budai Irgalmasrendi Kórház intervenciós kardiológusa arra figyelmeztetett, hogy a hosszas elemzések közben emberek halnak meg, ezért a célzott beavatkozások mellett a gyors cselekvés is elengedhetetlen.

A szakemberek szerint a rendszer törékenysége már a diagnosztikánál és a betegutak szervezésénél megmutatkozik. Dank Magdolna arról beszélt, hogy egy pozitív székletvérvizsgálat után is elmaradhat a kivizsgálás, mert a beteg nem tudja, hová forduljon, így a korai felismerés esélye elvész. Ennek megoldására betegútszervező koordinátorokra és nagyobb önállósággal dolgozó, ráépülő képzéssel támogatott szakápolókra lenne szükség, emellett a regionális onkológiai ellátás és a centrumok feladatmegosztásának összehangolása is kulcskérdés.

Hasonló folyamatokra hívta fel a figyelmet Csákányi Marcell a kardiológiában: míg a katéteres infarktusellátás eszközei és kórházi eredményei megközelítik az európai színvonalat, a baj gyakran a centrumba jutás előtt vagy a hazabocsátás után jelentkezik. A finanszírozási ösztönzők ugyanis az invazív beavatkozásoknak kedveznek az alulfinanszírozott járóbeteg-gondozással szemben, így az olyan kórképek utánkövetése, mint a heveny szívelégtelenség, itthon még gyerekcipőben jár.

A sikeres kórházi ellátás utáni időszak egyik legnagyobb buktatója a terápiahűség hiánya és a kommunikációs szakadék. Csákányi Marcell tapasztalatai szerint sok beteg félrevezető információk miatt elhagyja a felírt koleszterincsökkentőket, Dank Magdolna pedig hangsúlyozta, hogy az onkológiai betegek esetében sem egyszerű fegyelmezetlenségről van szó, hanem az információhiányról és az új típusú, szájon át szedhető gyógyszerek mellékhatásainak nem megfelelő kommunikációjáról.

A túlterhelt szakrendeléseken azonban alig jut idő érdemi orvos-beteg beszélgetésre. Bár a mesterséges intelligencia alapú döntéstámogatás tehermentesíthetné az orvosokat a kórelőzmények összefoglalásával, Dank Magdolna szigorú adatvédelmi és szakmai kontrollt sürgetett.

A szakértők abban is egyetértettek, hogy értékalapú finanszírozásra, valamint független módon ellenőrzött betegregiszterekre van szükség, mert csak így mérhető fel, hogy a drága beavatkozások nyomán valóban tartósan megőrzött életévek és jobb életminőség születik-e.

(forrás: Index)
hirdetés

Könyveink