A mentőorvos, aki hajóval érkezett
„Nagyapám a Carpathia három hajóorvosa közül egyedüliként rendelkezett mentőorvosi gyakorlattal” – idézte fel Reich Márta, akinek a héten jönyve jelent meg a Titanic utasait mentő magyar orvosról, Lengyel Árpádról.
A könyv középpontjában a Titanic száz évvel ezelőtti elsüllyedése áll. A könyv a jól ismert történet speciális feldolgozásával és korábban még nem látott dokumentumok segítségével mutatja be a végzetes éjszakát, valamint a tragédia hatását az akkor 26 éves orvos életére, karrierjére és munkásságára.
"Nagyapám életrajzát egy részletes korrajzba helyeztem, amelybe beleszőttem a XX. század első felének orvosi területeit, ezek hátterét és a legnagyobb, békeidőben bekövetkezett tragédiát, a Titanic elpusztulását. Ez az esemény, valamint a Carpathia személyzetének önfeláldozó munkája áll a könyv fókuszában" - mondta a szerző.
A könyv különlegessége az az öt írás, amely Lengyel Árpád beszámolóit tartalmazza a mentés munkálatairól. Az első levelet a Carpathia fedélzetén írta bátyjának, néhány órával a partra érkezés előtt, ebben a tragédia utáni első benyomások döbbenete olvasható. A második egy előadás szövege, amely a Budapesti Orvosi Kaszinóban hangzott el 1912 májusában. A harmadik írás 1913-ban kelt, ez az egyéni és emberi tragédiákra helyezi a hangsúlyt. Az utolsó kettő pedig egy-egy rádióelőadás szövege, ezek a Titanic elsüllyedésének 20. és 25. évfordulóján hangzottak el a Magyar Rádióban.
"Nagyapám a Carpathia három hajóorvosa közül egyedüliként rendelkezett mentőorvosi gyakorlattal, amelyet medikus kora óta gyakorolt. Ezért a kapitány őt küldte a fedélközbe, így a három hajóorvos közül ő találkozott először a kimentett utasokkal. Visszaemlékezéseinek az egyik legérdekesebb pontja, hogy a rendkívül hideg idő ellenére szinte egyáltalán nem volt hűléses megbetegedés, törés, zúzódás viszont annál több és szinte kivétel nélkül minden utas sokkos állapotban volt" - részletezte Reich Márta.
Lengyel Árpád a tragédia után leszerelt, soha többé nem szállt hajóra és a tragikus éjszaka emlékét eltemette magában, kizárólag hivatalos kérésre és az évfordulók idején felkérésre beszélt az esetről, szigorúan csak orvosi szemszögből.
Lengyel Árpád fül-orr-gége orvos 1886-ban született Pilismaróton. Számos területen dolgozott: volt a Rókus Kórház és a Mária téri, valamint a Kapás utcai rendelőintézet fül-orr-gége szakorvosa, a Carpathia hajóorvosa, az I. világháborúban mentővonat katonaorvosa, iskolaorvos, a Beszkárt üzemorvosa, magánorvos és 35 éven keresztül a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) mentőorvosa, főorvosa. 1940-ben bekövetkezett hirtelen halála után díszsírhelyet kapott a Kerepesi temetőben.
