A Honvéd csak a jéghegy csúcsa
Mielőtt beleesnénk abba a hibába, amibe sokan mások, szögezzük le: itt egyáltalán nem dr. Zacher Gábor személye a lényeges, írja a Magyar Idők.
Az egészségügy az egyik legfontosabb közellátás, amelyben ha súlyos vagy tartós működési hiba lép fel, azért valakinek el kell majd vinnie a balhét” – még egy hónapja sincs, hogy ezeket a sorokat ezeken a hasábokon leírtam. Mára pedig már a nyilvánosság is értesült azokról a súlyos és – állítólag – hosszú ideje fennálló működési zavarokról, amelyek az ország legnagyobb forgalmú sürgősségi ellátóhelyén, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumában (SBC) keletkeztek.
Ez a tény önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy a problémát komolyan vegyék és súlyának megfelelően kezeljék, ám ez eddig sem a helyi vezetésnek, sem az egészségügyi ágazat irányítóinak nem sikerült. (...)
Zacher Gábort hősnek kiáltotta ki a sajtónak, az internet népének, de még az orvosszakmának is egy nem kis része, mondván: végre itt van egy ember, aki vállalja a véleményét, és nem fél kimondani az igazat a magyar egészségügyről. Én azonban úgy gondolom, hogy mielőtt elindulna az „I’m Zacher Gábor” mozgalom, először is mindenki, aki most piedesztálra emelné őt, vegye a fáradságot és hallgassa meg a törölt előadás még elérhető hanganyagát. Azon ugyanis nem egy, a betegekért, a szakmájáért, a kórházáért vagy a magyar egészségügyért aggódó orvos beszél, hanem egy arrogáns, nagyképű, modortalan ember, akit talán semmi más nem motivál, mint hogy mentse a bőrét, nehogy rá boruljon majd az a bizonyos bili. (...)
De mielőtt beleesnénk abba a hibába, amibe sokan mások, szögezzük le: itt egyáltalán nem dr. Zacher Gábor személye a lényeges. Ez az ügy messze túlmutat rajta, és nagyon fontos üzeneteket hordoz. Arról, hogy a sürgősségi ellátás működőképességének megőrzéséhez az átlagosnál is jobban meg kell fizetni az orvosokat, ápolókat, különösen ha az egyik leendő szuperkórházról beszélünk.
Mert lehet majd csúcstechnológiás az épület, még akár az is lehet, hogy akkor majd lesz benne elegendő műszer, eszköz is, de nem fog működni, ha nem lesz, aki ellássa a betegeket. Aztán arról is szól ez az ügy, hogy az egészségügy, főleg a sürgősségi ellátás nem az a terület, ahol a végtelenségig el lehet fedni a problémákat. Lehet megnyugtató nyilatkozatokkal húzni az időt, de az igazság ki fog derülni, és akkor sokkal nagyobb lesz a presztízsveszteség. A sürgősségi ellátás a háziorvosok és a mentőszolgálat mellett a harmadik olyan kapu, amelyen át a legtöbb – sokszor súlyos állapotú – beteg bekerül az ellátórendszerbe. Ezért sem engedhetik meg maguknak az állami egészségügy irányítói, hogy a honvédség belső ügyeként kezeljék a Honvédkórház gondjait.
Azok ugyanis csak a jéghegy csúcsát mutatják, így könnyen úgy járhatnak, mint a Titanic indokolatlanul magabiztos kapitánya, aki túl későn mérte fel jéghegy valódi méretét.
