A hallgatás nem gyógyítja meg az egészségügy bajait
A hibázó ágazatvezetést még mindig könnyebb támogatni, mint azt, amelyik a válaszadás elől bujdokol, írja Danó Anna a Népszabadságban.
A tájékoztatás nem akkor megfelelő, amikor bőven hallhatjuk, olvashatjuk a köz szolgáinak megnyugtató szavait, hanem akkor, amikor a közönség választ is kap a konkrét kérdéseire. Ilyen kérdésből pedig igen sok van egy olyan, ezernyi kórtól szenvedő ágazatban, mint az egészségügy. Nyilvánvalóan több a probléma, mint amennyi azonnal megoldható, de az információk hiánya inkább táplálja, mintsem gyógyítja a türelmetlenséget is.
A hivatalos hallgatással már nem lehet elaltatni a kényes témákat. Az online térben könnyen egymásra találnak, akiknek kérdésük, rendezetlen panaszuk van. Legyenek azok megalázott nők, vagy magukat a bérük miatt becsapottnak érző egészségügyi dolgozók, vagy akár a várólisták rövidülését még nem érzékelő betegek. Az ágazati örökség leltározása és a kisebb-nagyobb egyeztetésekről szóló közlemények nem fogják megnyugtatni azokat, akik magukra hagyottan, a bizonytalanságukkal egymást tüzelik akár a kórházakban, akár az internetes közösségekben.
A nyílt beszédnek persze vannak politikai kockázatai, de az abban hibázó ágazatvezetést még mindig könnyebb elviselni, esetleg támogatni, mint azt, amelyik a válaszadás elől bujdokol. Az utóbbit volt módunk megismerni az elmúlt években, s annak a pusztító eredményeit is ismerjük.
Danó Anna publicisztikáját a Népszabadság közli.
