„A gyerekek már akcentus nélkül fogják beszélni a nyelvet”
Nem mindenki akar végleg kinnragadni, de nem biztos, hogy itthon tárt karokkal várják azt, aki külföldről jönne haza - írja külföldön dolgozó orvosokkal beszélgetve az Index.
Balázs, aki kinti fizetéséből már visszafizette hitelét, előbb-utóbb hazajönne – hoz egy példát a lap –, de sok magyar kollégája van, aki nem is tervez ilyesmit. Klárának, aki egy német városban dolgozik, a családi ebédek, a gesztenyepüré és a Túró Rudi hiányoznak, de megengedheti magának, hogy havonta hazajárjon. Ő egyébként egymillió forint körül keres, és bár Németország egyik legdrágább városában lakik, csak a fizetése kicsit több mint negyede megy el lakhatásra. Egyszer szeretne hazajönni, de pontosan tudja, hogy soha nem fog annyit keresni, mint kint, és attól is tart, hogy nem mindenki fogadná tárt karokkal. „Már érzékelhető, hogy konkurenciának számítana egy többéves külföldi tapasztalattal rendelkező orvos” – fogalmazott, mások azzal érveltek, hogy nem biztosak benne, hogy tudnának otthon tovább fejlődni.
Nem csak ő tart ettől. „Amikor otthon elmegyek állást keresni, lehet, hogy elhajtanak, mert már nyolc csókos vár erre a helyre. Hiába értékelendő, ha valaki kintről vissza akar jönni, ez senkit nem fog érdekelni” – mondta az Indexnek egy másik fiatal szakorvos.
Azt mindenesetre mind tudják, hogy ha itthon nem sikerül visszailleszkedni, kint bármikor újrakezdhetik. „55 oldalnyi álláshirdetés van havonta az orvosi lapban, erőfeszítés nélkül be lehet kerülni bárhova, egyedül a nagyvárosokba nehezebb” – mondta egy németországi magyar orvos. Mégis van, akinek eszébe nem jut, hogy valaha megpróbáljon hazajönni. Kilátástalan, zéró perspektíva. A gyerekek már akcentus nélkül fogják beszélni a nyelvet, ők már norvégok lesznek, az ő jövőjükért hozzuk meg ezt az áldozatot – idézik példának Ferencet az index.hu-n.
