A COVID-19 okozta mikrogazdasági hatások, és elkerülésük lehetőségei

A gazdasági elemzésben a kutatók az információkat és inputadatokat több nagy szegmensre bontották: gazdasági és jövedelmi adatok, főbb gazdasági szektoronkénti átlagbérek, ebből számítható betegszabadság, illetve táppénzre eső kifizetések. A gazdasági mutatók között kiemelt jelentőséget kaptak a termelékenységi mutatók (productivity rate), az ún. potenciális termelékenység veszteség (productivity loss), a COVID-19 lefolyásával és kezelésével kapcsolatos igénybevételi és költségadatok, kiemelten a kórházi, járóbeteg szakellátási és gyógyszeres terápiák költségei. A COVID-19 lefolyásának lehetséges kimenetelei között a kutatók az alábbi szcenáriókat vizsgálták meg valószínűségi alapon: enyhe, mérsékelt, súlyos, tartós egészségromlással (rokkantsági ellátással) járó állapot vagy elhalálozás. A cikk további részeiben a fenti inputadatok alapján elvégzett számításokat kívánjuk bemutatni tipikus közepes-nagyvállalkozásra (1000 főt foglalkoztató cégek) vonatkoztatva. A számításokat az elemzők több változatban is elkészítették, hiszen különböző gazdasági ágazatokban eltérő átlagbéreket alkalmaznak.

Az elemzéseket részletes szakirodalmi kitekintés előzte meg, ennek keretében a kutatók számos releváns irodalmat tanulmányoztak át. A COVID-19 pandémia hatásairól szóló tanulmányok túlnyomó többsége a makrogazdasági hatásokat elemzi, sorra veszik a gazdaság (biztonságos) működését kritikusan befolyásoló ágazatokat, a GDP alakulását országonként 2020-2021. években a pandémia előtti utolsó „békeévhez” viszonyítva. Összehasonlítják az egyes országok járványügyi intézkedéseit, azok hatását a gazdaságra, a kilábalás gyorsaságát. Ugyanakkor viszonylag kevesebb tanulmány született arról, hogy az egyes vállalatokat hogyan érintette a pandémia – hány dolgozójuk esett ki a munkából a megbetegedés miatt, ez mekkora bevételkiesést okozott a termelés vagy szolgáltatásnyújtás vonatkozásában, illetőleg például milyen műszakátszervezést igényelt – ezeket összefoglalóan mikrogazdasági vizsgálatoknak tekinthetjük.

A fenti adatokat bemutató tanulmányok és elemzések az alábbi tényezőket és mutatókat használták fel: termelékenység, betegszabadság ideje, táppénzes napok száma, tartós termelékenység kiesés, munkaképesség csökkenés, DALY (Disability-Adjusted Life Years, azaz egészségkárosodással korrigált életévek) vagy QALY (Quality-Adjusted Life Years, azaz életminőséggel korrigált életévek). Cikkünk végén a mikrogazdasági hatásszámításokat követően vázlatosan ismertetünk néhány igazán érdekes eredményt a nemzetközi szakirodalomból.

Mikrogazdasági hatásszámítások hazai gazdasági modellezés alapján

A Med-Econ Humán Szolgáltató Kft. egészség-gazdasági elemzői a rendelkezésre álló gazdasági, epidemiológiai, egészségügyi igénybevételi és költségadatok alapján (összesen mintegy 40 féle INPUT tényezőt, adatot, valószínűséget figyelembe véve) egy hatásszámítási modellt dolgoztak ki. A modell segítségével főleg a nagyobb munkáltatók, és különösen a kritikus infrastruktúrát működtető gazdasági ágazatokba tartozó cégek vezetői igen könnyen le tudják futtatni, hogy számukra milyen költséget jelenthet a COVID-19-ből eredő esetek számának növekedése. A felmerülő költségek nagyobb része a betegszabadság igénybevételéből, kisebb mértékben a munkáltatók által betegszabadság idejére fizetendő munkabérből (a távolléti díj 70%-a) ered. Nagyobb súllyal került be a számításba az úgynevezett termelékenységi veszteség, melyet többféle módon is ki lehet számolni: alap szinten a dolgozók havi bruttó bérköltsége alapján, melyet a termelékenységi index-szel felfelé tovább lehet súlyozni, mely a megvizsgált ágazatokban (humánszolgáltatási, kereskedelmi, ipari, banki, pénzügyi) 1,5 – 3,0-as szorzó között alakul. A termelékenységi index azt fejezi ki, hogy az adott nemzetgazdasági ágazatban dolgozó a bruttó bérének átlagban hányszorosát termeli meg egy adott év alatt.

 1. ábra: A COVID-19 kimenetelének súlyosság szerinti megoszlása tipikus 1000 főt foglalkoztató cégnél [fő; %]

A megbetegedési valószínűségeket és azok lehetséges lefolyását a fenti három szektoriális példa esetében azonos módon vették figyelembe a kutatók. A rendelkezésünkre álló WHO Coronavirus (COVID-19) Dashboard adataiból⁴ kinyerhető információk alapján a szerzők saját számítása révén (2020-21-es adatok alapján több országból képzett átlaggal számolva) a betegség előfordulása kedvezőtlen körülmények esetén átlagosan 40%-ra tehető a lakosság körében. Ezen belül az enyhe lefolyású megbetegedés 70% körül alakulhat (tüneti kezelésekkel, egészségügyi szakellátás igénybevétele nélkül otthoni körülmények között), a mérsékelt vagy súlyos megbetegedés aránya 30%, mely további alcsoportokra bomlik egészen a néhány százalékos halálozásig a COVID-19 első és második hulláma során.⁵ A kutatók ezeket a megbetegedési arányokat vették alapul egy-egy munkahely esetében is.

Az alábbi ábra bemutatja, hogy a potenciális vállalati és társadalmi veszteségek hogyan oszlanak meg a COVID-19 okozta megbetegedés súlyossága szerinti beteg alcsoportokban. Természetesen az enyhébb és a mérsékelt lefolyású esetek nagyobb arányban szerepelnek a számításokban. Ugyanakkor a kisebb számú kórházi kezelést, intenzív terápiás ellátást, majd COVID-19 utáni rehabilitációt igénylő esetek által okozott vállalati és társadalmi költségek már jelentős összeget tesznek ki az elvégzett számítások szerint.

 2. ábra: A COVID-19 vállalati (A ábra) és társadalmi terheinek (B ábra) megoszlása a betegség súlyossága szerint [mFt ; %]

A kutatók a potenciális termelékenység-veszteséget, az egyéb vállalati költséget és a társadalmi költségeket is kiszámolták a COVID-19 járvány esetén átlagosan 1000 főt foglalkoztató cégnél három tipikus ágazatban: humán – közszolgáltatás / ipari - gazdasági / pénzügyi – távközlési. Az egyes szektorok alapvetően a bruttó átlagbérek és a termelékenységi index tekintetében különböznek. Miután a COVID-19 járvány terjedésére és súlyosságára vonatkozó esetleges gazdasági szektoronkénti eltérésekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre specifikus adatok, ezért a megbetegedési paraméterekben – szektoronként – nem tettek különbséget a szakemberek.

A társadalmi költségek esetében a táppénz teljes összege, a kisebb számban előforduló tartósan visszamaradt egészségkárosodás (rokkantság) társadalombiztosítási összege, alacsony százalékban pedig az előforduló halálozás életév veszteségének társadalmi költsége került figyelembevételre. 1000 főt foglalkoztató vállalkozás esetében egy év utánkövetéssel ezek az összeadódó nettó vállalati költségek elérhetik a 370,5 millió Ft-ot, a társadalmi költségek pedig megközelítik az 540,0 millió Ft-ot.

Ezzel szemben a cégek jelentős vállalati megtakarításokat és nem utolsósorban még nagyobb összegű társadalmi hasznokat remélhetnek, ha a súlyos lefolyású betegség kockázata esetében, annak lehetséges megelőzésére időben megteszik a megfelelő intézkedéseket. Az egy főre jutó potenciális megtakarítások 250 ezer Ft-tól 7-8 millió Ft-ig terjedhetnek a betegség súlyosságának megfelelően. Az elérhető magasabb összegű társadalmi haszon főleg a kórházi kezeléssel kapcsolatos költségek elkerüléséből és a több hónapig tartó munkaképesség csökkenés következtében kifizetendő táppénz és rokkantsági járadék kifizetéseiből erednek. A társadalmi hasznokat a kutatók úgy is kiszámolták, hogy a (8-10 potenciálisan előforduló) halálesetnél átlagosan 20 év elvesztett életévvel számoltak az 1 főre eső GDP kétszeresét figyelembe véve a hazai Egészség-gazdaságtani Irányelv előírásai szerint,⁶ de – az idősebb felnőtt lakosságra jellemző átlagos – 0,85-ös értékű QALY-val korrigálva (minőségben megmentett életév mutatója). Ezek alapján egy ilyen méretű vállalatnál a súlyos lefolyású COVID-19-es esetek és következményeinek lehetséges megelőzésével elérhető össztársadalmi haszon megközelíti a 1,5 milliárd Ft-ot.

A hatásszámításokból látható, hogy egy közepesen nagy vállalkozás esetében egy-egy járványos időszak során nagyjából 50 millió Ft-os befektetéssel nagyjából 220 millió Ft összegű potenciálisan felmerülő kár előzhető meg. Ezen túlmenően pedig a társadalmi haszon még nagyobb összeget tesz ki (közel 430 millió Ft) a társadalombiztosítási kiadások és a családok terheinek enyhítése révén. Ennél a nemzetgazdasági átlagot tükröző vállalatnál (kiindulási modell) az egy elkerült súlyos megbetegedésre jutó „megtakarítás” 1,6 millió Ft, az elnyerhető társadalmi haszon pedig 2,6 millió Ft. Ha a kórházi kezelést több hónapig elhúzódó rokkantsági időszak követi járadékfizetéssel, akkor mind az elkerülhető vállalati költség, mind az elnyerhető társadalmi haszon ennek többszöröse lehet, számszerűen 12,7, illetve 25,3 millió Ft.

3. ábra: A vállalati befektetés mértéke gyógyszerköltségekbe, és az ezzel járó potenciális nettó vállalati megtakarítás és társadalmi haszon [mFt] /a gyógyszerköltség a közforgalmú patikákban elérhető készítmények árai alapján került becslésre/

A nettó vállalati megtakarítás azt jelenti, hogy ebből levonásra került a súlyos megbetegedések esetén az első hetekre járó amúgy is felmerülő betegszabadság és a hatékony gyógyszeres kezelés költsége. A nettó vállalati költségek három verzióban kerültek kiszámítása, de hasonlóan 1000 fős szervezetre vonatkozóan: a humán ágazatok és közigazgatás esetében ez az összeg 137 millió Ft, a pénzügy – kommunikáció szektorban ez az összeg már elérheti az 580 millió Ft-ot. (Egy súlyos megbetegedést elkerülő munkavállalóra jutó potenciális vállalati megtakarítás esetén ezek az értékek rendre: 800 ezer Ft és 2,6 millió Ft).

4. ábra: A gyógyszerköltség befektetési mértéke, továbbá a gazdasági szektoronkénti nettó megtakarítási potenciál [mFt]

Az alábbi ábra szemlélteti, hogy egy vállalat, vagy közintézmény milyen alternatívákkal és kockázatokkal szembesülhet egy újabb COVID-19 hullám esetén. Az ábrában lévő számok jelzés értékűek, melyek egy 1000 fős vállalat esetében modellezik le az egészségesen maradók, valamint az enyhén, mérsékelten vagy súlyosan megbetegedők, továbbá az elhalálozók számát és arányát.

5. ábra: Döntési fa a COVID-19 súlyosság szerinti kimenetele és a hatékony gyógyszeres terápia várható hatásai vonatkozásában

Nemzetközi irodalmi áttekintés: betegségteher – termelékenység veszteség vállalati szempontból

A COVID-19 világjárvány egy olyan globális egészségügyi problémává vált, amely hatással van az élet minden területére, többek között a gazdaság körülményekre is. 2023 júliusáig világszerte közel 772 millió megbetegedést és mintegy 7 millió halálesetet okozott.⁴ Az olyan fertőző betegségek, mint a COVID-19 egyik fő káros gazdasági következménye a gazdasági növekedés lassulása és a termelékenység csökkenése.⁷ Az egészség-gazdaságtan szempontjából a betegség miatti munkahelyi távollét okozta termelékenységkiesés költségei a gazdasági szervezetek számára, a felmerülő betegszabadság, táppénz, gyógyszer és kórházi ellátási és COVID-19-et követő kezelési költségek az egészségügyi ellátás számára jelentenek jelentős költségeket.

Az elmúlt évtizedben a betegség miatti távollét, mint mutatószám került a figyelem fókuszába a betegségteher vizsgálatok keretében. A COVID-19 pandémiát megelőzően amerikai kutatók már vizsgálták a COPD mint krónikus betegség okozta távolléti napok számát az USA-ban. A COPD-nek és következményeinek tulajdonítható költségek igen jelentősek voltak a vizsgált adatok alapján 2010-ben. Az összes egészségügyi költséget 32,1 milliárd USD-re becsülték, míg a teljes távolléti költség 3,9 milliárd USD volt. Így a COPD-nek tulajdonítható költségek teljes terhe 36 milliárd USD-nek mutatkozott. Az egészségügyi költségek a kutatók előrejelzései alapján 2020-ra 49,0 milliárd USD-re emelkedik.⁸

Szintén a COPD költségeit vizsgálták svéd kutatók egy 2013-as tanulmányban. A COPD-s alanyokat 2009-ben és 2010-ben negyedévente – összesen négyszer - telefonon kérdezték meg termelékenységük csökkenéséről. Az enyhe, közepes, súlyos és nagyon súlyos COPD esetén (4 kategóriában) az egy főre jutó becsült átlagos éves költségek 596, 3.245, 5.686, illetve 17.355 EUR-nak bizonyultak. Ezek az összegek a közvetlen (kórházi kezelés, gyógyszerek) mellett a közvetlen költségeket (betegszabadság miatti termelékenység-csökkenés, korai nyugdíjazás) is tartalmazzák. Az adatok teljes svéd lakosságra történő kiterjesztésével a teljes költség 2010-ben 1,5 milliárd EUR-t tett ki.⁹

Ahhoz, hogy elemezni tudjuk a COVID-19 hatásait, leginkább a szezonális influenza gazdasági terheit és számítási módszerét tudjuk figyelembe venni, miután szintén jelentős gazdasági terhet jelent, magas társadalmi pénzügyi terhet okoz a munkaidő- és termelékenységkiesés közvetett költségei miatt. Egy olasz tanulmányban az influenza miatti betegszabadság költségeit becsülték meg 16.204 egészségügyi dolgozó körében 2010-2013 között. A vizsgált időszakban a 16.204 egészségügyi dolgozó vonatkozásában az eredmények azt mutatták, hogy a szezonális influenza évente 11.100 nap távollétet okozhat. A vizsgált 3 év alatt az egészségügyi dolgozók körében a távollét teljes költsége 1,7 millió EUR, az influenza miatti távollét átlagos költsége 327 EUR/fő volt.¹⁰

Iráni kutatók a COVID-19 munkából való távollét költségeit becsülték meg a Mashhad Orvostudományi Egyetemhez tartozó kórházak személyzete körében. A vizsgálatban 1.958 COVID-19-ben megbetegedett dolgozó adatait vizsgálták. Az alábbi szocio-demográfiai változókat vették figyelembe: nem, életkor, lakóhely, munkahely, családi állapot, foglalkoztatási típus, munkahely jellege és munkatapasztalat. Ebben az iráni kutatásban a távolléti napok száma összesen 32.209 napnak mutatkozott, átlagosan 16,4 távolléti nap per capita értékkel. A hiányzások miatti összes költséget közel 1,3 millió USD-re becsülték, betegenként átlagosan 671,4 USD-vel. A regressziós modell eredményei azt mutatták, hogy a nem (férfi), az életkor (>50 év), a foglalkoztatási típus (nem állandó) és a havi jövedelem pozitív kapcsolatban állt a távollét költségeivel. Emellett negatív szignifikáns kapcsolat állt fenn a távollét költségei, a munkakör (orvosok) és a munkatapasztalat között. A munkából való távollét miatt kieső termelékenység költségének megbecsléséhez kiszámolták a dolgozók egy munkanapjának pénzbeli értékét, majd megszorozták a hiányzó munkanapok számával. Ez a számítási módszer is adaptálható a hazai munkáltatók és COVID-19 által megbetegedettek esetében.¹¹

Egy olasz tanulmány a COVID-19 világjárvány társadalmi-gazdasági terheinek felmérését tűzte ki célul az egészségkárosodással korrigált életévek (DALY) és a termelékenység csökkenés becslésén keresztül. 2020. április 28-án a COVID-19 okozta betegségteher becsült értéke Olaszországban 121.449 volt. A DALY férfiak esetében 82.020, nők esetében 39.429. Az összes a korai halálozás következtében elvesztett életévek (YLL – Years of Life Lost) 81.718 volt a férfiaknál és 39.096 a nőknél, míg az összes károsodott egészségi állapotban leélt év (YLD – Years Lived with Disability) 302 volt a férfiaknál és 333 a nőknél.¹²

1. táblázat: A COVID-19-nek tulajdonítható elvesztett életévek (YLL), az egészségkárosodás miatt elvesztett évek (YLD) és az egészségkárosodással korrigált életévek (DALY) kor és nem szerint rétegezve Olaszországban (2020), forrás: Nurchis MC, et al., 2020¹²

A munkából való távollét miatti termelékenységkiesés teljes költsége 2020-ban az összes munkaképes korosztály esetében mintegy 100 millió EUR volt.

2. táblázat: A COVID-19-nek tulajdonítható humántőke-megközelítéssel számított becsült ideiglenes termelékenységcsökkenés korcsoportonként Olaszországban (2020), forrás: Nurchis MC, et al., 2020¹²

A COVID-19 korai halálozás miatti termelékenységkiesés teljes költsége az összes munkaképes korosztályra vonatkozóan mintegy 300 millió euró, a nemzeti GDP-re gyakorolt hatása pedig a becslések szerint 0,17% volt.

3. táblázat: A COVID-19-nek tulajdonítható humántőke-megközelítéssel számított becsült állandó termelékenység-csökkenés korcsoportonként Olaszországban (2020), forrás: Nurchis MC, et al., 2020¹²

6. ábra: A COVID-19-nek tulajdonítható tartós termelékenység-veszteség a GDP %-ában az egyes munkaképes korosztályok esetében Olaszországban (2020), forrás: Nurchis MC, et al., 2020¹²

Speciális vizsgálatok eredménye arra utal, hogy a bizonyos tünetek, köztük a központi idegrendszeri változások az akut fertőzést követően is fennmaradhatnak, és a kognitív tünetek gyakoriak poszt-COVID szindrómában (post–COVID-19 condition - PCC).¹³ Ez az amerikai felmérés – amelyben 50 állam 15.308, korábban COVID-19-ben megbetegedett 18-69 év közötti lakosa vett részt – célul tűzte ki a PCC következményeinek feltérképezését, hogy az milyen hatással van a foglalkoztatási státuszban mutatkozó különbségre. Megvizsgálták, hogy a PCC, és különösen a neurokognitív tünetek összefüggnek-e a funkcionális károsodást jelző eltérő foglalkoztatási arányokkal. Összességében a válaszadók közül 2.236-an, azaz közel 15%-uk számolt be arról, hogy hosszú ideig tartó COVID-19 tüneteket tapasztaltak: az átlagéletkor 38,8 év volt. A PCC tüneteket mutató személyek mintegy 12%-a volt munkanélküli, szemben azok közel 9%-ával, akiknek nem volt ilyen tünete. A PCC tünetei a munkanélküliség nagyobb valószínűségével, valamint a teljes munkaidős munkavégzés kisebb valószínűségével jártak együtt, még akkor is, ha a kutatók korrigálták a szocio-demográfiai tényezőket, mint például az életkor, a nem, a régió. A kognitív tünetekre vonatkozó kérdések kapcsán agyi ködről vagy memóriazavarról a PCC-ben szenvedő válaszadók közel 46%-a számolt be, és ez összefüggött a teljes munkaidős munkavégzés alacsonyabb valószínűségével. A felmérés eredményei alapján fontos kiemelt figyelmet fordítani a PCC-re, és különösen a kapcsolódó neurokognitív tünetekre reagáló stratégiák kidolgozására.¹³ Általánosságban, bár a világjárvány valódi gazdasági hatását nehéz megbecsülni, ezek az eredmények is hangsúlyozzák a termelékenységkiesés tartós hatásainak figyelembevételét.

A fenti tanulmány és gazdasági elemzés rámutat arra, hogy a hazai cégek a súlyos lefolyású COVID-19 következményeinek megelőzésére vonatkozó költség-hatékony intézkedésekkel bővíthetik ki a járványügyi ajánlások szerinti foglalkozás-egészségügyi tevékenységüket a COVID-19 okozta potenciális gazdasági, működési károk elkerülése vagy jelentős enyhítése érdekében.

Referencia:

1. COVID-19: Általános óvintézkedések. /utolsó módosítás: 2023.06.16./ elérhető: https://egeszsegvonal.gov.hu/covid-19/megelozo-lehetosegek.html; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.12.
2. COVID-19: Tudnivalók a COVID-19 vakcinákról. /utolsó módosítás: 2023.06.09./ elérhető: https://egeszsegvonal.gov.hu/covid-19/fontosabb-tudnivalok.html; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.12.
3.  COVID-19: Oltási időközök, ismétlő oltások. /utolsó módosítás: 2023.06.09./ elérhető: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/oltasi-idokozok.html; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.12.
4. WHO Coronavirus (COVID-19) Dashboard. elérhető: https://covid19.who.int/; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.13.
5. Hu Y, et al. Prevalence and severity of corona virus disease 2019 (COVID-19): A systematic review and meta-analysis. J Clin Virol. 2020;127:104371.
6. Egészségügyi szakmai irányelv – Az egészség-gazdaságtani elemzések készítéséhez és értékeléséhez. elérhető: http://metaweb.hu/wp-content/uploads/002194-Az-egészség-gazdaságtani-elemzések-készítéséhez-és-értékeléséhez_20211022.pdf; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.13.
7. Csath M. A COVID-19, a fenntarthatóság, és a gazdasági-társadalmi fejlődés megjelenése a versenyképességben Magyarországon. Tanulmány. 2021. szeptember. elérhető: https://www.parlament.hu/documents/126660/39139635/Csath+Költségvetési+tanulmány+Pdf+2021.+09.08..pdf/d1e0d58d-bf42-3dee-d7fa-4dffa4147401?t=1632304265877; utolsó megtekintés dátuma: 2023.10.20.
8. Ford ES, et al. Total and state-specific medical and absenteeism costs of COPD among adults aged ≥ 18 years in the United States for 2010 and projections through 2020. Chest. 2015;147:31-45.
9. Jansson SA, et al. Health economic costs of COPD in Sweden by disease severity - Has it changed during a ten years period? Respir Med. 2013;107:1931-8.
10. Gianino MM, et al. Cost of Sickness Absenteeism during Seasonal Influenza Outbreaks of Medium Intensity among Health Care Workers. Int J Environ Res Public Health.2019;16:747.
11. Faramarz A, et al. The lost productivity cost of absenteeism due to COVID-19 in health care workers in Iran: a case study in the hospitals of Mashhad University of Medical Sciences. BMC Health Serv Res. 2021;21:1169.
12. Nurchis MC, et al. Impact of the Burden of COVID-19 in Italy: Results of Disability-Adjusted Life Years (DALYs) and Productivity Loss.Int J Environ Res Public Health. 2020;17:4233.
13. Perlis RH, et al. Association of Post-COVID-19 Condition Symptoms and Employment Status. JAMA Netw Open. 2023;6:e2256152.

 A cikket a Pfizer Kft. szponzorálta.