15 perc – Már szabadulna a szlogentől a mentőszolgálat

A 45 éves Máté Gábor az eddigi hagyományoktól eltérően nem orvosként, hanem mérnök-közgazdászként lett a sürgősségi ellátás első embere – idézi fel a NOL, mielőtt azt kérdezi:

„– Kívülről nézve mivel magyarázza, hogy a mentőszolgálat ennyire vonzza a botrányokat?
– Sok esetben nem volt szerencsés a kommunikáció, az biztos.  A problémákat meg kell beszélni. Hiba a létező bajokat letagadni – mint ez a közelmúltban sokszor előfordult. A hazugság mindig ki szokott derülni, de akkor már csak vesztes pozícióból lehet bármihez is kezdeni.

– Mit tart a legfontosabb problémának, amivel elődei nem tudtak megbirkózni?
– A munkavállalók teljesítményének elismerése, ez a legnagyobb adóssága a menedzsmentnek. Az a célom, hogy megszűnjön a most még meglévő hatalmas szakadék a vezetés, az igazgatóságok, illetve a kivonuló bajtársak között. Megdöbbentett, amikor megbízott főigazgatóként átmentem az udvaron, és egy mentő, a munkatársam, megkérdezte: szabad-e hozzám szólnia.”

Mint aztán a nol.hu-n közölt interjúból sok más mellett (például mégiscsak lesz közös mentőhelikopter-beszerzése a mentőknek, rendőröknek, honvédeknek) kiderül, ma már nem csak megszólítani szabad a vezetőt, hanem a szolgálati úton is van rövidítési lehetőség, mielőtt elmérgesednének egyes belső konfliktusok.

A kiérkezési idő rövidítése, azaz a 15 perces „norma” betartása mindkét interjúban szóba került, a Magyar Időknél így:

„– A múlt hét végén az egyik szomszédunk három órát várt orvosi segítségre, mire a háziorvosi ügyelet és a mentők közötti hatásköri vita után végre kórházba szállították. Nem a tanyavilágban, viszont stroke-gyanúval, amelynél minden perc számít. Nem 15 percen belül kellene kiérkeznie a mentőnek a beteghez?
– Nem létezik ilyen szabály. Egy infarktusos, elgázolt vagy éppen stroke-gyanús betegnél viszont ez jogos elvárás. De ahhoz, hogy ezt minden esetben megtehessük, minimalizálni kell azokat a tényezőket, amelyek komoly erőket vonnak el a mentőfeladatoktól. Gondolok itt az indokolatlan hívásokra, a magánszolgáltatók helyett kényszerűen elvégzett betegszállításokra, a partidrogos fiatalok ellátására, arra, hogy egyes kismamák terhestaxiként használják a mentőket. Vagy azokra a nem életveszélyes, nem akut esetekre, amikor valakinek megrándul a bokája vagy belázasodik, mert esetükben nem reális a negyedórán belüli ellátás, sőt, lehet, hogy azt fogja neki javasolni a diszpécser, hogy borogassa a húzódást, forduljon a háziorvosi ügyelethez, vegyen be valamilyen gyógyszert vagy keresse fel hétfőn a háziorvosát.

– Miért nem teszi ezt már most is?
– Mert nem egyértelműek a szabályok, nem azonos a mentésirányításban dolgozók képzettsége, tudása. A jelenleginél sokkal világosabb, folyamatosan monitorozott kikérdezési rendszert szeretnék bevezetni, mert meggyőződésem, hogy észszerű mentésszervezéssel sokat lehet javítani a helyzeten. Ez most top prioritás. De tudni kell, hogy csak tavaly 1,1 millió esetet látott el a mentőszolgálat, tíz százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ez napi körülbelül hatezer hívás. Mindegyikhez nem lehet és nem is kell negyedórán belül kiérni” – olvasható a magyaridok.hu-n.