Mit vár a gyógyszeripar a kormánytól?

Egy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a gyógyszergyártók közötti, több évre szóló megállapodásról vizionál a kormányprogram, melynek előkészítői többek között azt is szorgalmazzák, hogy a gyártók csökkentsék rendkívül magas marketingköltségeiket.

A programban a gyógyszerpiac szabályozására tett utalások rendkívül szűkszavúak, kevés konkrétumot tartalmaznak, a generikus program további folytatására tett utalás az egyetlen kézzelfogható elképzelés. A MedicalOnline arra kérte a magyarországi piacon forgalmazó gyógyszergyártókat, kommentálják néhány sorban a kormányprogram gyógyszerpiacról szóló alfejezetét. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló üzleti megállapodáshoz mivel tudnának hozzájárulni, és mit várnának el ezért cserébe az új kormánytól. A magyarországi piac szereplői óvatosan fogalmaznak. Voltak, akik visszautasították a véleménynyilvánítás lehetőségét, mondván, a program nem tartalmaz konkrétumokat. De a körképünkben megszólaló vezető gyógyszeripari menedzserek hajlandóak lennének bizonyos feltételek mellett egy hosszú távú együttműködésben gondolkodni: valamit valamiért!

A haszonból a beteg (is) részesüljön!

Az új kormány úgy nyerte meg a választásokat, hogy egyik szakterület részletes programját sem tárta a közvélemény elé, sőt, a jelen pillanatban sem ismert, hogy például az egészségügyi rendszer átalakításához miként akar hozzáfogni a kabinet. A kormányprogram iránymutatása, illetve az egészségügyi kasszán belüli problémák mégis arra engednek következtetni, hogy első lépésként a kórházak helyzetét, a kórházi finanszírozás rendezését kell megoldania a tárcának, ám mindenekelőtt rátermett, hozzáértő felső- és középvezetőket kell megnyernie az ágazat irányításához. A kórházi szektor akut problémájának kezelése után, a gyógyszerügyben is számos megoldandó feladat várakozik. Nagy örömére szolgálna a gyártói oldalnak is, ha valóban megvalósulhatna a kiszámíthatóság, tervezhetőség, és valóban együtt tudnánk a szakma különböző szereplői számára egységesen, win-win szituációkat formálni.

Az egészségügy meghatározó, eddig ismertetett szereplői közül még nem látszik olyan személy/csoport, amely megfelelő tapasztalattal rendelkezne a gyógyszerpiac szabályozása, vezetése terén, annak ellenére, hogy ez az egészségügyi kassza második legnagyobb szelete.

Helyes és követendő az előző kabinet által szorgalmazott generikus program – amennyiben az ebből adódó megtakarításokat az állam visszaforgatja az új, hatékony innovatív szerek támogatására. Ám ebből a komplex programból csak a megtakarításokra koncentrálni helytelen, hisz ezzel a kormány megfosztja betegeket az elérhető, bizonyítottan hatékony terápiától és a lehető legjobb életminőségtől. Úgy vélem, hogy csak a hiánypótló, bizonyítottan költséghatékony készítményeket kell befogadni egy-egy terápiás területen. A legutóbbi befogadás során több olyan termék is felkerült a tb-támogatásban részesülő készítmények listájára, amely egyáltalán nem bizonyult sem innovatívnak, sem szükségszerűnek.

Egyes modern, biológia úton előállított termékekre, vakcinákra és innovatív gyógyszerekre fordított támogatások bizonyítottan megtérülnek, hiszen alkalmazásukkal az egészségügy más területein keletkeznek megtakarítások (például csökken a kórházi tartózkodás, vagy egyszerűen elkerülhetővé válik a terápia). Sajnos a döntéshozók gyakran megfeledkeznek erről a tényről, kizárólag az adott, sok esetben zárt kassza keretszámait veszik figyelembe.

További probléma, hogy a hazai rendszerben senki nem érdekelt abban, hogy folyamatosan nyomon kövesse a beteg gyógyulási folyamatát. Betegek vesznek el a rendszerben, mivel senki nem menedzseli őket sem rövid, sem hosszú távon. Többek között azt sem tudjuk, hogy a beteg az adott krónikus betegségére felírt gyógyszert mennyi ideig szedi. Sok esetben a csak pár hónapig, pár évig szedett vérnyomáscsökkentő, koleszterincsökkentő kidobott pénz és felesleges orvosi munka, mivel nem megfelelő ideig szedve, nem jelentkezik szignifikáns preventív javulás, az adott terápiának semmi hatása nincs a későbbi egészségromlás elkerülésére. Nem elég felírni egy-egy készítményt: meg kell teremteni az érdekeltséget a betegek hosszú távú követésében, rendszerben történő menedzselésében.

A kormányprogram magas gyártói gyógyszermarketing-költségekről beszél, amelynek letörését nevezi meg célként. Amennyiben a program alkotói orvosokkal, vagy akár a gyártók képviselőivel beszéltek volna, számukra is egyértelmű lenne, hogy a 2007 eleji gyógyszer-gazdaságossági törvény bevezetése óta a marketingköltségek meredeken zuhantak. Három éve ez a terület rendkívül keményen szabályozott. (Mint az közismert, a minimálbér 5 százalékában limitált az ajándékra fordítható gyártói keret, semmiféle utaztatás, szórakoztatás stb. – nagyon helyesen – nem szerepelhet a „meggyőzés” eszközei között.) Vannak, akik nem tartják be a szabályokat, de ezen szereplők kiszűrése hozzásegíthet az etikus magatartás megerősítéséhez.

A gyógyszer-kiskereskedelem helyzete mára már valóban nehezen tarthatóvá vált, ezen a területen megfontolt és alapos szabályozásra lenne szükség. Valószínűsíthető, hogy a szektor túlélése miatt elkerülhetetlen az Európában legalacsonyabb kiskereskedelmi árrés emelése. A nagykereskedők nehéz helyzete nagymértékben a kórházi tartozásokkal és a patikai eladósodással van összefüggésben. Mivel itt egy koncentrált piacról van szó, a külső körülmények javítása egységes javulást hozhat ebben a szektorban.

Pfizer – Dr. Rékassy Balázs, közkapcsolati, stratégiai és kommunikációs igazgató

Töretlen optimizmussal

Nagy várakozással tekintünk az új egészségügyi kormányzat elé, reméljük, hogy az eddigi gyakorlattal szemben, amikor nem volt dialógus az ipar és a minisztérium között, most megindul a párbeszéd és az együttműködés. Bízunk benne, hogy az új kabinet stratégiailag fontos iparágnak tartja a gyógyszeripart. Ennek fényében azt várjuk, hogy megszűnik a korábbi fiskális szemlélet, s a kormány hosszú távú partnerként és kiemelten kezeli majd a gyógyszeripart. Mint hazai befektetők, azt reméljük, hogy előnyben részesülnek azok a vállalatok, amelyek hazai munkahelyeket teremtenek és fokozott figyelmet fordítanak az innovációra és a k+f-re. A generikus programot támogatjuk, amennyiben az ott megtakarításra került összeget innovációra és új innovatív szerek befogadására fordítják.

GlaxoSmithKline Kft. – Dr. Leitner György, ügyvezető igazgató

A bizalom felelősség

A kétharmados többséggel megválasztott kormány feladata nem könnyű, hiszen a bizalom felelősséget jelent. Feltétlenül tennie kell polgárai egészségéért, azért, hogy végre változzon az a szégyenletes helyzet, mely szerint mind a születéskor várható élettartam, mind az egészségben eltöltött életévek tekintetében az Európai Unió sereghajtói vagyunk.

A kormányprogram azonban inkább vízió, kevés konkrétum olvasható ki belőle arról, mit tervez az egészségüggyel, az iparpolitikával és az innovációval (k+f). Az mindenképpen örvendetes, hogy a beteget emeli a középpontba, és hangsúlyozza, hogy a megbetegedések regionális eltéréseket mutatnak. Ennek további felmérésére folytatja a már megkezdett – és több gyógyszergyártó, így a sanofi-aventis/Chinoin támogatásával folyó – Jedlik Ányos-programot, amely Ádány Róza professzor asszony vezetésével e mutatókat térképezi fel. Üdvözlendő az együttműködési készség az egészségipar minden szereplőjével, így a gyógyszergyártókkal is, figyelemre méltó a hosszú távú szerződéskötések igénye, a törekvés az anomáliák felszámolására.

A generikus program támogatása természetesen helyes, amennyiben valóban a betegek terheinek csökkentését valósítja majd meg, és nem pusztán rövidtávú fiskális szempontok érvényesülésére szolgál; amennyiben alapelv, hogy a megfelelő beteg a megfelelő gyógyszerhez jusson – ha ez a szer generikus, akkor ahhoz, de ha betegsége csak innovatív szerrel gyógyítható, akkor ahhoz. A generikus gyógyszerek hasznából származó megtakarítást pedig jó lenne, ha végre az innovatív szerek befogadására fordítanák. A gyógyszerkassza évek óta szufficites, mégsem csökkentek a gyógyszergyártókat speciálisan sújtó különadók. Érthető az az igény, hogy a gyógyszergyári különadók és a kassza megtakarításait ne a költségvetési lyukak betömésére, hanem az egészségügyre fordítsák. Magyarországon még mindig nem transzparens az innovatív készítmények befogadása. A gyártók arról sem kapnak visszajelzést, hol tart a beadványuk, az egyik készítmény miért kap támogatást, a másikat pedig miért nem fogadják be, s az is elfogadhatatlan, hogy egy-egy készítmény befogadása másfél-két évig tart. Fontos lenne, hogy a támogatás megítélésénél végezzék el az adott szerre vonatkozó egészséggazdasági számításokat, és a health technology assessment figyelembe vételével holisztikus és hosszú távú szemléletmód érvényesüljön: az adott szer költségét az általa elérhető egészségnyereséggel, a hospitalizáció és a szövődmények elkerülése révén elérhető megtakarításokkal állítsák szembe.

A paralel importtal nincs tapasztalatunk, de kérdés ismét, hogy a beteg számára valóban jelent-e megtakarítást, és nem veszélyezteti-e a gyógyszerbiztonságot, elkerülhető-e az esetleges hamisítványok és/vagy nem megfelelő minőségű készítmények felbukkanása.

Míg az előző kormányzati ciklusban a gyógyszeripar megnevezett stratégiai iparág volt, addig a mostani kormányprogram nem nevesíti ezt a szektort – amely a hazai, nem állami k+f 40 százalékát adja – a kiemelt fontosságúak közt. Ez különösen veszélyes a sanofi-aventis számára, amely Magyarországot kiemelt kutatás-fejlesztési területként kezeli, de a beruházásokért folyó versenyben már nemcsak Indiával és Kínával, hanem az európai országokkal is meg kell küzdenünk, és éppen versenyhátrányunk miatt nyert meg a közelmúltban egy projektet Olaszország előttünk.

sanofi-aventis – Rózsa Iván, kommunikációs igazgató

Szakmai döntések kontra lobbinyomás

A gyógyszergazdálkodás áttekintése és hosszabb távú tervezése üdvözlendő célkitűzés az új kormány részéről. A piac minden szereplőjének közös érdeke, hogy kiszámítható és üzleti szempontból tisztességes érvényesülést garantáló szabályok jelenjenek meg. Fontos, hogy a különféle lobbiérdekek ne befolyásolják a piac működését, a korrupciónak és indokolatlan haszonszerzésnek pedig még a lehetősége se álljon fenn sem a gyártóknak, sem a forgalmazóknak, sem a gyógyszerészek egyes csoportjainak.

Az elmúlt esztendők során a betegek nem a gyógyszergyártók folyamatos áremelése miatt voltak kénytelenek egyre több pénz hagyni a patikákban. Az előző kormány a támogatási kulcsok csökkentésével a rászorulókra hárította a költségvetés hiányát, a gyártókat pedig különféle adókkal sújtották.

A „kassza őrzői” nemegyszer szakmailag kifogásolható döntéseket hoztak. Ilyen volt például, hogy a Pharma Nord Glukozamin készítménye kikerült a támogatott körből, noha az artrózistól szenvedő és porcépítő gyógyszerre szorulóknak nagy segítséget jelentett a korábban 25 százaléknyi tb-hozzájárulás. Ma azok a betegek, akik a támogatás megvonása miatt nem tudják kiváltani receptjüket, gyakran fájdalomcsillapítón élnek, és drága, sokszor hatástalan, vény nélkül kapható, agyonreklámozott készítményeket vesznek meg, amelyek terápiás eredménye megkérdőjelezhető.

Vitába szállnék a kormányprogramban a marketingköltség csökkentésére tett rosszízű megjegyzéssel is. A MedicalOnline olvasóinak, vagyis az orvosoknak talán nem kell bizonygatni, hogy a gyártók és forgalmazók továbbképzésekhez nyújtott támogatása nélkül jó néhányan nem tudnának részt venni egy-egy fontos szakmai eseményen.

A kiskereskedelemre térve: piacgazdasági szempontból fontos a patikapiac liberalizálása, de az is nyilvánvaló, hogy a kisforgalmú helyeken állami támogatás nélkül életképtelenné válnak a vállalkozások. Azt se felejtsük el, hogy a nagyvárosokban sem megoldott a gyógyszerész-utánpótlás, kistelepüléseken dolgozni pedig még kevésbé vonzó perspektíva a frissen végzettek számára.

Pharma Nord Kft. – Dr. Sándor Edit orvos igazgató

A kiszámíthatóság megteremtése és a diszkrimináció megszüntetése

A kormányprogram gyógyszergazdálkodásra vonatkozó részének fontos üzenete, hogy a jól ismert, sokszor hangoztatott célt – a betegterhek és a biztosítói kifizetések mérséklését – egy, a gyártók és forgalmazók, valamint a kabinet közötti, több évre szóló megállapodás alapján szándékozik elérni. A gyógyszergyártók az egészséggazdaság finanszírozásában jelenleg is partnerek: az innovatív gyógyszergyártók a magyar gazdasághoz évente 10 milliárd forintot meghaladó hazai k+f tevékenységgel járulnak hozzá, és ne feledjük, hogy a 300 milliárd forintnyi gyógyszertámogatásra fordítható keretből megközelítőleg 50 milliárd a gyógyszergyártók befizetéséből származik. Ehhez az összeghez az állam a gyógyszeriparra kivetett különadó (a támogatási összeg 12 százaléka és a gyógyszerismertetői adó) formájában jut hozzá. A magántőke ilyen diszkriminatív elvonása csak tökéletesen áttekinthető és tisztán működő rendszerben indokolható, azaz akkor, ha a gyógyszerelés minőségét lényegesen javítja és népegészségügyi szempontból is eredményt hoz. Az innovatív gyógyszerek elérhetőségének biztosításával a magyar lakosság egészségnyereségének maximalizálása, életminőségének és egészségi állapotának a javítása közös feladatunk, hiszen ezzel hozzáadott értéket teremtünk a magyar társadalom számára.

Hazánkban a betegek új terápiás megoldásokhoz való hozzájutása az utóbbi két évben romlott, nagyon sok készítmény egyáltalán nem, míg mások több éves késéssel jutottak piacra a 2010-es esztendőben.

Mivel az innovatív, terápiás újdonságot jelentő gyógyszerek befogadása az innovációt, a terápiás és a gazdasági előnyöket el nem ismerő szerződések keretében történt meg, a jövőben előrelépést jelenthet, ha a gyógyszerekre vonatkozó egészséggazdasági elemzések eredményei alapján az új készítményeket a teljes gazdasági hatásuk (kórházi költségek, táppénz, életminőség, gyógyszerköltség stb. együttes értékelése) alapján minősítik.

Az innovatív gyógyszerek esetében – ha gazdaságossági és klinikai értékelésük megfelelő – biztosítani kell az azonnali befogadást. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az új kormány támogassa és tegye lehetővé mindazon gyógyszeres kezeléseket, amelyek eddig nem ismert, új utakat nyithatnak a betegségek leküzdésében.

Bízunk benne, hogy a kormányprogram a generikus gyógyszerek közötti árverseny erősítésével eléri azt jelentős megtakarítást, amely a betegek gyógyszerterheit és a társadalombiztosítási forráskiáramlást jelentős mértékben csökkenteni tudja. Ez hosszú távon alapját képezheti egy olyan mértékű megtakarításnak, amely lehetővé teszi új, innovatív gyógyszerkészítmények társadalombiztosítási támogatásba való befogadását.

A gyógyszerpiac szereplőinek komoly elvárása a kiszámíthatóság megteremtése, a diszkrimináció megszüntetése; ez biztosítaná a hosszú távú együttműködési szándékot, a növekvő hazai befektetéseket.

Az innovatív gyógyszergyártók számára rendkívül fontos készítményeik piacra lépésének tervezhetősége; bízunk benne, hogy a jelenlegi kormányzat és a költségvetési szervek munkájukkal tovább segítik majd a transzparenciát, a tervezhetőséget és kiszámíthatóságot, és partnerként tekintenek a hazánkban tevékenykedő innovatív gyógyszergyártókra, akik mindennapi munkájukkal hozzájárulnak az emberi élet megőrzéséhez, a hazai lakosság életkilátásainak javításához, a társadalom egészségnyereségének gyarapításához.

Boehringer Ingelheim – Dr. Zalai Gábor igazgató