Szellemi szabadfoglalkozás mint a megoldás kulcsa?
A Medical Tribune rendszeresen beszámolt az Amerikai Kereskedelmi Kamara Egészségügyi Bizottsága ötrészes vitafórumáról, melyen ismét felmerült az ötlet, hogy az orvosok egzisztenciális helyzetét, szakmai fejlődését az úgynevezett szellemi szabadfoglalkozás keretében lehetne megoldani.
Lássuk, mit is tudunk a jelenleg hatályos jogszabályok alapján erről a megoldási lehetőségről.
A szellemi szabadfoglalkozás előnye az egyéni vállalkozással szemben, hogy nem igényel külön alapítási eljárást és költséget, gyorsabban megszüntethető, a működés során kevesebb adminisztrációt igényel, vállalkozói járulék-, helyi adófizetési kötelezettsége nincs, és nincs minimálbér utáni – jövedelemtől független – havi járulékfizetési kötelezettsége sem. Azok az elszámolások (adóelőleg, járulékok), amelyek az egyéni vállalkozót terhelik, szabadfoglalkozás esetén a foglalkoztatóra hárulnak, így lényegesen kevesebb adminisztrációval járnak. Személyhez kötődő, nem rendszeresen jelentkező kisebb megbízások teljesítésére ennélfogva alkalmasabb, mint az egyéni vállalkozás. Nézzük, mi szól e foglalkoztatási forma mellett.
1. A tevékenység bevételével szemben, hasonlóan az egyéni vállalkozáshoz, költségek számolhatók el, szemben a munkaviszonyban végzett ugyanolyan tevékenységgel.
2. Az így számított jövedelem (bevétel mínusz költség) az összevont adóalapba tartozik és az általános adótábla szerint adózik, hasonlóan a munkaviszonyból származó jövedelemhez, szemben az egyéni vállalkozásból származó jövedelemmel.
3. Az összevont adóalap adója az szja-törvény szerinti adókedvezményekkel csökkenthető (tb-befizetések, tandíj, felnőttképzés kedvezkedvezménye, lakáscélú és tevékenységi kedvezmények, közcélú adományok és biztosítások kedvezménye), hasonlóan a munkaviszonyból származó jövedelemhez, szemben az egyéni vállalkozásból származó jövedelemmel. Igaz, a vállalkozói adókedvezmények (mint például a kisvállalkozói kedvezmény) a szellemi szabadfoglalkozásban nem érvényesíthetők. A költségelszámolásban választható átalány (a bevétel 10 százaléka a költség), de választható a tételes költségelszámolás is.
Ám nem szabad megfeledkezni e foglalkoztatási forma hátrányairól sem. Ha a kizárólag szellemi szabadfoglalkozást folytató orvosnak egyes napokon nincs e tevékenységéből származó bevétele (feltételezve, hogy más „főállású” jogviszonya nincsen), azaz egyes napokra nincsen szerződése, akkor nincs járulékfizetés, illetve ezáltal nincs táppénz- és nyugdíjjogosultságot (gyed, gyes, munkanélküli ellátás stb.) megalapozó szolgálati idő és jövedelem sem. Nem lehet értelmezni az ügyeletben töltött időt mint többlet-nyugdíjjogosultsági szolgálati időt sem. Vagyis ha egy orvos hétfőn-kedden szellemi szabadfoglalkozás keretében X kórházban dolgozik, szerdán nem dolgozik, csütörtökön Y kórházban ügyel, majd pénteken Z szakrendelőben rendel, szombat-vasárnap pedig a családjával kirándul, akkor ebből a hét napból csak 4 napja számít bele a nyugdíjba, a táppénzbe.
Gyesre és gyedre, munkanélküli ellátásra pedig egyáltalán nem, vagy csak igen rövid ideig lesz jogosult. Az ügyeletben töltött heti 8 óra feletti ideje sem kerül beszámításra a nyugdíjszerző időbe. De ugyanez a helyzet akkor is, ha egy háziorvos praxisjog nélkül állandó helyettesítést, ügyeletet vállal.
A szellemi szabadfoglalkozás tehát a jelenlegi keretek között csupán egy jól hangzó, rövid távú megoldás. Hosszabb távon egyáltalán nem kezeli a szociális biztonság, a nem várt élethelyzetek – elnyúló betegség, munkanélküliség – és az életpálya végén a méltó nyugdíj kérdését. Ebbe a megoldásba az orvostársadalomnak csak és kizárólag akkor szabad belemennie, ha az előzőekben felvetett kérdéseket ugyanolyan módon rendezik, mint a többi munkavállaló, vállalkozó esetében.
