Egészségpolitika
A Sportkórház és vezetője is a túlélésért küzd
Alkalmatlan a főigazgató?
Korábban a kórház orvosai – köztük Tállay András adjunktus, a pekingi olimpiai orvoscsoport vezetője – levélben fordultak az intézményt működtető Egészségügyi Minisztériumhoz, amelyben Berkes István leváltását szorgalmazták. A dokumentumot aláírók olyan szakmai és etikai problémákat jeleztek, amelyek – véleményük szerint – alkalmatlanná teszik a főigazgatót a kórház irányítására. A szaktárca mellett az egészségbiztosítási pénztár és a szakmai felügyelet is vizsgálódik az intézményben.
Berkes István az ellene felhozott vádakat megdöbbentőnek nevezte és az eljárás kezdeményezésére úgy reagált: az egészségügyi krízis a Sportkórházat se kerülte el. A főigazgató is elengedhetetlennek tartja az intézet gyors és szakszerű átvilágítását.
A döntetlen vesztesei
A megvádolt főigazgató szerint nem véletlen az időzítés, mint ahogy az is érthető, hogy a kórház dolgozói egyre nehezebben viselik az intézmény jövője körül immár több éve húzódó bizonytalanságot. Korábban úgy tűnt, elkerülhetetlen a vég, a nemzetközi hírű sportegészségügyi centrum a pekingi olimpia után bezárja kapuit.
Először Molnár Lajos vetette fel a Sportkórház megszüntetésének, pontosabban áthelyezésének vagy összevonásának ötletét, majd – engedve a szakma nyomásának (hivatalosan a közelgő olimpiára való tekintettel) – mégiscsak a megmaradók közé sorolta azt. A liberális vezetésű szaktárca kezdeményezésére 2007 végén konszolidálták a felhalmozódott több mint 300 millió forintos adósságállományt.
A világjátékok után a sportért és az egészségügyért felelős tárcáknál úgy nyilatkoztak, hogy – bár nem szűnik meg a Sportkórház, de jelenlegi formájában nem működik tovább. Az ellátás helyét illetően azonban egyik minisztériumban sem tudtak megnyugtató választ adni. Csak annyi volt bizonyos, hogy az Országos Sportegészségügyi Intézet 2008 végéig működhet a helyén.
Nem a rossz gazdálkodás okozta az adósságot?
Az adósságspirál kialakulásának hátterében nem a rossz gazdálkodás, hanem az alulfinanszírozottság áll – nyilatkozta korábban Berkes István. Miközben a „magyar modellként” emlegetett sportegészségügyi szűrési protokollt immár Európa-szerte alkalmazzák, a módszert kidolgozó Sportkórház állami támogatása az elmúlt években radikálisan csökkent.
Míg néhány éve 1,7 milliárd forintból gazdálkodhattak, addig tavaly csaknem 500 millió forinttal karcsúsították a forrást. Némi „tűzoltást” jelentett az az 50 millió forint, amit az intézmény az olimpiai felkészülésre kapott, igaz, ehhez is igen későn, tavaly április végén juthattak hozzá.
Jóllehet, Molnár Lajos nem tett lakatot a kórház kapujára, ám jelentős kapacitásszűkítést rendelt el. Többek között megszűnt az aktív belgyógyászati osztály, és a dolgozói létszám ma már 30 százalékkal kisebb, mint a reform kezdetekor.
Érdekes tény, hogy – miközben az intézményben több átvilágítás is volt, – a pénzügyi szakemberek nem tudtak megfelelő diagnózist felállítani a kórházról.
Szálloda lehet a kórházszárnyból
Nem csupán a sportegészségügyi ellátás és a kórház dolgozóinak jövője bizonytalan, de az is kérdéses egyelőre, hogy mi lesz a 2005 végére, mintegy 3 milliárd forintos beruházással elkészült új épületszárnnyal. Noha az eredeti tervek szerint ebbe a modern épületbe költöztették volna a pavilonrendszerben működő osztályokat, a ház javarészt üresen áll. Az állagmegóvásra havonta több millió forintot költenek. Egyes híresztelések szerint az impozáns épületből szállodát alakítanának ki a későbbiekben.
Egy január végén napvilágot látott kormányzati elképzelés szerint a Sportkórház fizikai állapotában maradjon ott, ahol most van. A tervek alapján a kórház mellett egy sportegészségügyi és tudományos központ jönne létre az új épületegyüttesben, amelynek befejezéséhez még mintegy 5 milliárdra van szükség.
Az év elején még azt mondták: az egész beruházás megvalósítható teljes mértékben állami forrásból. Azóta nincs hír a nagyvonalú elképzelések megvalósításáról.
Szigeti Ildikó, FigyelőNet