A felszívódás és lebontás dinamikája az alkoholfogyasztásban
Az alkoholfogyasztás kockázatértékelésekor a mennyiség mellett kritikus tényező a szervezet fix lebontási sebessége, írja az Index.
Az alkoholfogyasztással kapcsolatos klinikai kockázatértékelés során kulcsfontosságú a felszívódás gyorsasága és a metabolizáció limitált kapacitása közötti biológiai ellentmondás, a szervezet etanolfeldolgozó képessége ugyanis egy rögzített élettani korlát, amely független a bevitel ütemétől, írja az Index.
Míg az etanol felszívódása szinte azonnal megkezdődik, és perceken belül eléri a központi idegrendszert, a lebontás egy lényegesen lassabb, lineáris folyamat. A kettő közötti egyensúlyhiány vezet a véralkoholszint (BAC) gyors emelkedéséhez és a szisztémás toxicitáshoz.
Az orvosi iránymutatások szerint a szervezet lebontási sebessége standardizálható, óránként átlagosan 10-14 gramm tiszta alkohol feldolgozására képes. Ez hozzávetőlegesen egy korsó sörnek (5%), 1,5 dl bornak vagy 4 cl égetett szesznek felel meg.
Amennyiben a bevitel meghaladja ezt az óránkénti limitet, az alkohol kumulálódik a véráramban. Mivel a máj enzimrendszere (elsősorban az alkohol-dehidrogenáz) telíthető, a „gyorsított” fogyasztás nem gyorsítja fel a lebontást, csupán megnyújtja az intoxikáció időtartamát és fokozza a szervi károsodások kockázatát.
