Bűnös vagy ártatlan?

Agyi képalkotó módszer segítségével megállapítható, hogy az ember tudatában van-e cselekedete során annak, hogy bűnt követ el, írja az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent tanulmányában Read Montague idegkutató és csapata (Predicting the knowledge–recklessness distinction in the human brain; Proceedings of the National Academy of Sciences). Ha az illető bűne kimutathatóan szándékos, akkor súlyosabb büntetést érdemel, mint ha pusztán gondatlansága miatt következett volna be az adott esemény. A gondatlanság még igen súlyos esetekben is – pl. emberölés – kevésbé súlyos büntetést érdemel, írják nyilatkozatukban a kutatók. Az idegkutatók eredményét egyelőre még nem használják fel a bírósági tárgyalásokon, azonban a kutatás maga bekerül a gyorsan fejlődő új tudományág, az ideg- és a jogtudomány találkozásából születő neurojog tankönyveibe.

A tanulmány utolsó szerzője, Montague és munkatársai 40 ember agyi működésének képalkotó vizsgálatát végezték el, és azonosították azokat az agyi válaszokat, amelyek révén megkülönböztethető a figyelmetlen tett a szándékosságtól. Az eredmény, vallják a kutatók, azért is jelentős, mivel ez az első neurobiológiai bizonyíték arra, hogy kimutatható különbség létezik a tudás és a gondatlanság mentális állapotai között, amik esetében eddig csak a jogtudomány próbált határvonalat húzni.

A Vanderbilt és a Yale University, valamint további négy egyetem (University of Pennsylvania, University of Virginia, University of Kentucky, Ohio State University) jogi és idegtudományi hálózatának jogászai és komputációs idegkutatói hangsúlyozzák, hogy az ember pontosan ugyanazt a tettet elkövetve mentális állapotának függvényében 14 éves börtönbüntetésben vagy próbára bocsátásban is részesülhet, ezért is fontos az objektív különbségtétel.

A kutatók a vizsgálati alanyokat arra kérték, hogy döntsenek: hajlandóak lennének-e egy különböző valószínűséggel illegális drogokat tartalmazó bőröndöt átvinni a határon. Az eközben készült funkcionális MRI-képek adatait gépi tanulási módszerekkel operáló számítógép (ami képes elsajátítani, hogyan lehet az adatokban mintázatokat felismerni) segítségével elemezve a kutatók képesek voltak pontosan azonosítani, hogy az illető mikor milyen mértékben volt tudatában az illegális cselekedetnek. Az így szerzett tudás révén pedig a kutatók arra is képessé váltak, hogy előre jelezzék az illető bűnösségét vagy ártatlanságát jelző mentális állapotokat pusztán az agyi képalkotó adatok alapján. Azonban a kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy nem szabad a vádlott bűnösségének megállapítását pusztán az agyi adatok osztályozására redukálni.

„Elméletben az agyi állapotok kimutatására akkor van mód, amikor a cselekedet éppen zajlik. Ennek alapján elkezdhetjük a további vizsgálódást: mely neurális körök vannak bevonódva a folyamatba? Hogyan alakulnak a különbségek, ha nem 40, hanem már 4000 ember adatával rendelkezünk? vannak-e olyan fejlődési zavarok, tudatállapotok, gyógyszerhatások, sérülések, amelyek befolyásolják ezeknek a neurális köröknek a működését?”, magyarázza Montague, aki azt is hozzáteszi, hogy az egyébként különböző nyelven beszélő tudósok és jogászok közötti transzláció új jelentéssel ruházza fel az interdiszciplinaritást. A jogászok úgy gondolnak az emberekre, hogy azok tudatosak, szabad akaratukból cselekszenek, és saját maguk hozzák meg a döntéseket, míg az idegtudósok azt hangsúlyozzák, hogy az idegi folyamatok 99 százaléka sosem éri el a tudatosság küszöbét. Az új neurokomputációs eljárás révén megkezdődhet a jogi és idegtudományi gondolkodásmód közelítése.