Barátaink gyógyszerként védik testünket is
Szociális kapcsolataink ugyanolyan fontos szerepet játszanak az egészségmegőrzésben, mint a testmozgás és a diéta – fontos, hogy az orvosoknak sikerüljön ezt megértetni a lakossággal, írja egy új kutatásra hivatkozva az amerikai Tudományos Akadémia folyóirata.
A tanulmány – Yang Claire Yang és munkatársai:Social relationships and physiological determinants of longevity across the human life span; Proceedings of the National Academy of Sciences – egyedülálló a maga nemében: ez az első vizsgálat, ami határozott kapcsolatot tár fel a szociális kapcsolatok és a testi egészség/betegség különböző paraméterei között (zsigeri típusú elhízás, gyulladás, magas vérnyomás), amelyek mind hosszú távú hatással rendelkeznek, és többek között szívbetegséget, agyvérzést vagy rákos megbetegedést eredményezhetnek.
Kathleen Mullan Harris utolsó szerző (University of North Carolina at Chapel Hill) nyilatkozata szerint az eredményeik alapján bebizonyosodott, igen fontos, hogy az orvosok bátorítsák a serdülőket és a fiatal felnőtteket egyaránt, hogy széles kapcsolati hálót építsenek ki és fejlesszék a másokkal való interakciót segítő szociális képességeiket. Az eredmények szerint ugyanis a megfelelő szociális háló ugyanolyan fontos az egészség fenntartása érdekében, mint az egészséges táplálkozás vagy a fizikai aktivitás.
A PNAS-tanulmány hivatkozik korábbi vizsgálatokra, amelyek feltárták, hogy az idősödő felnőttek tovább élnek, ha több szociális kapcsolattal rendelkeznek, a jelen vizsgálat pedig az élettartam-növelő hatás biológiai mechanizmusával kapcsolatosan is új eredményeket szolgáltat, illetve azzal is foglalkozik, hogy milyen mechanizmusok érvényesülnek a különböző életkorokban.
Az eredmények szerint fiatal felnőttkorban és idős korban a szociális háló puszta mérete számít az egészségmegőrző hatás szempontjából. Serdülőkorban a szociális izoláció ugyanolyan mértékben növeli a gyulladás kialakulásának esélyét, mint a fizikai inaktivitás, míg a szociális integráltság véd a zsigeri típusú elhízással szemben. Idősek esetében a szociális izoláció nagyobb mértékben járul hozzá a magas vérnyomás kialakulásához, mint a cukorbetegség.
Mint kiderült, középkorúak esetében nem a szociális kapcsolatok mennyisége, hanem minősége számít: ha a kapcsolatok erősek és támogatóak, az illetőnek megnő az esélye, hogy az élete hosszú és egészséges lesz. Harris kifejti: „Az egészségi állapot és a nagy méretű szociális háló közötti kapcsolat az élet elején és végén kifejezetten erős, az élet közepén azonban nem annyira a mennyiség, mint inkább a szociális kapcsolatok minősége számít.”
A szociológusokból és onkológusokból álló kutatócsapat az Egyesült Államok négy nagy nemzeti felmérésének adatait használta, és a szociális kapcsolatok három dimenzióját vette figyelembe: integráltság, támogatás, erősség. Az elemzés során aztán megnézték, hogy ez a három tényező hogyan függ össze a mortalitási kockázat négy alapvető markerével (vérnyomás, csípő-átmérő, testtömeg-index, C-reaktív fehérje szintje). Az egyik felmérés, aminek az adatait használták a kutatók, a Nemzeti Longitudinális Egészségfelmérés volt, ami az eddigi legátfogóbb vizsgálat azzal kapcsolatosan, hogy a szociális kapcsolati háló, a viselkedés, a környezet és a biológia hogyan hatnak egymásra, és hogyan befolyásolják a serdülők és a felnőttek hosszú távú egészségi állapotát.
Yang Claire Yang vezető szerző (Lineberger Comprehensive Cancer Center) nyilatkozatában azt is hangsúlyozza, hogy az elemzés révén nyilvánvalóvá vált: az orvosoknak és valamennyi egészségügyi dolgozónak meg kellene dupláznia az erőfeszítéseit, hogy megértessék a lakossággal, igen fontos az erős szociális háló kiépítése és fenntartása az egész élet során, mivel a jó minőségű szociális háló jelentős mértékben hozzájárul az egészség megőrzéséhez.
