A fogak állapota összefügg a társadalmi helyzettel
A G7 azt írja, a legszegényebb 2-3 éves gyerekek 20 százalékának van szuvas foga, a legjobb anyagi körülmények élőknél 5 százalékos ez az arány.
- Sokba kerül az egészség megőrzése
- „Nem nagyon figyelnek ránk”
- Az alapellátó fogorvosok finanszírozása is változhat
- Idén 3300 gyermek jutott ingyenes fogászati szűréshez
- "Jobb, minőségibb és fenntartható fogászati ellátás felé haladunk"
- Praxisközösség: és mi lesz az iskolafogászattal?
- Elégtelen a magyar fiatalok fogászati műveltsége
Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Fadgyas-Freyler Petra, a KRTK-KTI és a Corvinus Egyetem kutatói az elmúlt évek minden elérhető adminisztratív és egyéb adatát összegyűjtöttek és kielemezték, melyekből képet lehet alkotni a gyerekek fogainak állapotáról. Tanulmányuk (pdf) – amelyet a G7 ismertet – egyik robusztus és erős állítása, hogy már óvodáskor előtt nagy társadalmi különbségek vannak a fogak állapotában. Már ekkor óriási távolságok vannak abban, hogy mennyire jutnak el a gyerekek fogorvoshoz, ezek a kisgyermekkori különbségek pedig az életkor előrehaladtával jellemzően csak tovább nőnek.
A szuvasodás az összes gyermekbetegség közül a leggyakoribb, és az érintett fogról könnyen átterjedhet a többire. Az erős fájdalom is kellemetlen, de a tejfogakat érintő szuvasodás azért különösen veszélyes, mert az egész életre kihathat, és nem csak szocializációs okokból. A tejfogak sérülékenyebbek a maradó fogaknál, a kisgyermekkorban kialakuló szuvasodás pedig hatással van a fogváltás után is: az előtörő maradó fogak szuvasodásának esélyét is növeli.
Ezért is alapvető probléma, hogy a kisgyerekek szuvas fogainak nagy része kezeletlen marad, különösen a szegény családokban. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján, Kertesiék számításai szerint a 2-3 éveseknél a szuvas fogú szegény gyerekek 95 százaléka nem kap ellátást, a 4-6 éveseknél pedig a háromnegyedük.
A NEAK egyéni ellátási adatai hatalmas lehetőséget jelentettek: a kutatók másfél millió 2-18 éves korú gyerek többéves társadalombiztosítási alapú fogászati kezelési adatát nézték át, és ebből többek között ez az egészen drámai mértékű ellátatlanság rajzolódott ki a kicsiknél.
Ez azért is lehetne akár meglepő, mert Magyarországon 18 év alatt a szűrő-megelőző vizsgálatok és a kezelések is elvileg mind univerzálisak és ingyenesek. Így legalábbis nem evidens, hogy ilyen nagyok a társadalmi különbségek, miközben ingyenes ellátásról és elvileg jól kiépített országos rendszerről van szó.
Az egyik meghatározó ok biztosan közvetlenül a családi háttérrel és a szülői egészségmagatartással függ össze. „A szülők (mindenekelőtt az anyák) szegénysége, iskolázatlansága, egészségtudatosságának mértéke, életmódbeli, táplálási szokások elterjedtsége” – sorolják a szerzők az otthoni kockázati tényezőket. Annál azonban, hogy a szuvasként diagnosztizált fogak egy részét nem kezeltetik a szülők, jóval nagyobb probléma, hogy kötelező szűrések elmaradása miatt a meglevő szuvasodások jelentős része rejtve marad.
Sokan azonban már idáig sem jutnak el, ami arra utal, hogy a kötelező iskolafogászati szűréssel is alapvető bajok vannak, főleg óvodáskorban. Szabály szerint az iskolafogásznak évente legalább egyszer (iskoláskorban kétszer) meg kellene vizsgálnia a körzetéhez tartozó óvodásokat és iskolásokat, és állapotfelmérést kell végeznie a fogaikról, ennek biztosítása az oktatási intézmények és az önkormányzatok közös feladata. Az országos adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a szűrővizsgálat nagyon sokszor elmarad.
A NEAK adatai alapján a négyéves kicsik közül nem egész minden második gyerek jut el évente legalább egyszer fogorvoshoz. Ez az arány később nő, de hatéveseknél is még csak 55-60 százalék.
