hirdetés
2017. augusztus. 20., vasárnap - ALKOTMÁNY ÜNN., István.

A non-valvuláris pitvarfibilláció a nyugati világ leggyakrabban előforduló ritmuszavara. Az Egyesült Államokban ez több mint 6 millió embert érint. A potenciálisan jelentős életminőség csökkenés mellett sokszorosára növekedett az adott populáció stroke rizikója. 

A hármas antikoagulációs kezelés (TT) (kettős trombocita aggregáció gátlás [DAPT], és orális alvadásgátlás [OAC]) alapvető fontosságú pitvarfibrilláló (PF) betegek esetén percutan coronaria interventio (PCI) után, azonban emeli a vérzéses szövődmények kockázatát. A szerzők célkitűzése volt felmérni a TT modelleket, a vérzéses és tromboembóliás szövődmények előfordulását a kórházi kezelés alatt és után, valamint a kezelés módosításait az utánkövetés során. Az eredmények azt mutatják, hogy a TT magas mortalitással, és a vérzéses szövődmények kockázatának az emelkedésével társul, már relatíve rövid kezelési idő után. A TT bármely komponensének a felfüggesztése csökkentette a vérzéses szövődmények kockázatát, ugyanakkor nem emelte a tromboembóliás szövődmények előfordulását.

Korai beszámolók azt sugallták, hogy a gasztrointesztinális (GI) vérzés kockázata nem-K vitamin antagonista orális alvadásgátló (NOAC) kezelés mellett magasabb, mint warfarin mellett. A szerzők ezért a saját beteganyagukban összehasonlították a GI vérzés incidenciáját a NOAC és warfarin kezelés mellett. Azt találták, hogy warfarin kezelés esetén négyszer több GI vérzés fordult elő, mint NOAC terápián levő betegeknél. A vizsgálat eredményei tehát azt sugallják, hogy ellentétben a korai beszámolókkal NOAC kezelés mellett a GI vérzés kockázata lényegesen alacsonyabb, mint warfarin mellett.

A szerzők egy nemzetközi, kollaboratív, multicentrikus, összesített elemzésben összehasonlították a nem K-vitamin antagonista (NOAC), és K-vitamin antagonista (KVA) orális alvadásgátló kezelés mellett jelentkező koponyaűri vérzés (intracerebral hemorrhage, ICH) mortalitását, funkcionális kimenetelét, kiterjedését, és a hematoma expanziójának (HE) arányát. Azt találták, hogy az ICH kiindulási volumene, a hematoma expanziójának aránya, a 90 napos mortalitás, valamint a funkcionális kimenetel hasonló volt NOAC-ICH, és KVA-ICH esetén.

A veseműködés károsodása esetén a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátló szerek (NOAC) dózisának a csökkentése javasolt pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek esetén. A dózis csökkentésének az elmulasztása súlyos vesebetegség esetén növelheti a vérzéses szövődmények rizikóját, míg a dózis határozott indikáció nélküli csökkentése csökkentheti a stroke prevenció hatékonyságát.

A ROVAT TÁMOGATÓJA

E havi szerkesztőnk


 

Dr. Édes István

 

Adjunktus

 

Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

 

Életrajz