2020. szeptember. 28., hétfő - Vencel.

A SARS-CoV-2 fertőzések kapcsán az idősek és a kardiovaszkuláris megbetegedésben szenvedők a leginkább veszélyeztetett betegcsoport. A vírusfertőzés megelőzésére és kezelésére alkalmazott eljárások érinthetik az ebben a betegcsoportban gyakran alkalmazott antikoaguláns kezelést. Komócsi András professzor ennek részleteiről beszél és hangsúlyozza, hogy a krónikus antikoaguláns kezelés elhagyása magas kockázatot jelent.

Az obezitás fokozódó gyakoriságú anyagcsere betegség, mely szerepet játszik számos kardiovaszkuláris betegség, köztük a pitvarfibrilláció patogenezisében. Dr. Nagy Gergely előadásából megismerheti a pitvarfibrilláló obez betegek antikoagulációjval kapcsolatos fontos tudnivalókat a legújabb vizsgálatok eredményeinek tükrében.

A vénás thromboembolia gyakori és nagy mortalitású kórkép, kezelésére általában antikoaguláns terápia javasolt, ahol egyre nagyobb teret hódítanak a direkt orális antikoagulánsok (DOAC). Járai Zoltán professzor a legújabb kutatási eredményeket foglalja össze, és rámutat arra, hogy retrospektív tanulmányok az apixaban biztonságossági előnyét mutatják a K-vitamin antagonista és az egyéb DOAC terápiával szemben.

Az ACS miatt kezelt pitvarfibrilláló betegek antitrombotikus kezelése jelentős kihívás elé állítja a kardiológusokat, mivel különböző támadáspontú szerek kombinációja szükséges a vérrögképződés megakadályozására – lehetőleg a vérzéses mellékhatások növelése nélkül. Dr. Aradi Dániel előadásából megismerheti a lehetséges kezelési stratégiákat a legújabb klinikai vizsgálatok tükrében.

A tartós antikoaguláns kezelés leggyakoribb javallatai közé tartozik a vénás thromboembolia (VTE) kezelése és másodlagos megelőzése. Járai Zoltán professzor a VTE ambuláns kezelési lehetőségeinek aktualitásairól ad átfogó képet. A kis kockázatú VTE-k esetében korai ambuláns kezelés akkor lehetséges, ha a vérzés, elsősorban a gasztrointesztinális vérzés kockázata kicsi, és a beteg ambuláns ellenőrzése megoldott.

A pitvarfibrilláló (PF) betegek esetében a stroke és a kardiális eredetű szisztémás embolizáció primer profilaxisára ajánlott orális antikoagulálás feltételezhetően előnyökkel jár a vénás tromboembóliák (VTE) kivédése tekintetében is.

A vénás thromboembolia (VTE) kezelésében – a vérzéses szövődmények és a rekurrens VTE szempontjából is előnyösebbnek bizonyul az apixabán alkalmazása, mint a warfariné, derül ki egy 180 napos utánkövetéses, real world data alapú elemzésből.

Az eddigi legszélesebb körű, a diabéteszes betegek alcsoportján végzett „real-world data”- alapú elemzés rámutat arra, hogy a non-valvuláris pirvarfibrilláció terápiája során a különféle nem-K-vitamin-antagonista típusú orális antikoaguláns hatóanyagok és a warfarin között mind a stroke/szisztémás embolizáció, mind pedig a major vérzéses szövődmények kockázata szempontjából eltérések vannak.

A direkt orális antikoaguláns hatóanyagú gyógyszerekre a warfarin racionális alternatívájaként lehet tekinteni pitvarfibrilláló morbid obez betegek esetén is, ha stroke-prevenció a cél.

Az apixabán kedvezőbb lehet mind a hatásosság mind pedig a biztonságosság szempontjából a pitvarfibrillációban szenvedő betegek számára, mint a rivaroxabán.

A nem valvuláris pitvarfibrillációban alkalmazott két leggyakoribb direkt orális antikoaguláns hatásosságát, hatékonyságát és biztonságosságát tekintette át ez a széles körű bizonyítékokat felvonultató tanulmány.

A direkt alvadásgátló szerek alkalmazása a törés alacsonyabb kockázatával társult warfarinnal összehasonlítva, különösen osteoporosisban szenvedő betegek esetén.

A direkt antikoagulánsok elmúlt évtizedben tapasztalt térnyerése mellett az ischaemiás stroke előfordulási gyakoriságának a csökkenése igazolható pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél – derül ki egy nagy betegszámú, olaszországi obszervációs vizsgálatból.

Az adherencia legalább 90 %-on tartása optimalizálhatja a nem-K-vitamin-antagonista orális antikoagulánsokkal (NOAC) végzett gyógyszeres terápia hatékonyságát.

A nonvalvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek körében a direkt orális antikoaguláns kezelés alapvető fontossággal bír a stroke prevenciója érdekében.

Az orális antikoaguláns (OAC) megválasztása és a protonpumpa-inhibitorok (PPI) egyidejű alkalmazása nagyban befolyásolhatja a felső gasztrointesztinális (GI) vérzés kockázatát.

A cikk szerzői a pitvarfibrilláló betegek orális antikoaguláns (OAC) terápiájának megválasztásával kapcsolatos trendeket, illetve ezek demográfiai és klinikai paraméterekkel való összefüggését vizsgálták.

Jelenleg kevés bizonyítékkal rendelkezünk a nem K-vitamin antagonista típusú orális antikoagulánsok hatékonyságáról és biztonságosságáról a K-vitamin antagonista phenprocoumonnal való összehasonlításban.

Az elesést elszenvedett betegek optimális antikoaguláns kezelése mind a mai napig nyitott kérdés, esetükben sokszor az elesés veszélyeire hivatkozva nem indul a szükséges orális antikoaguláns terápia.