hirdetés
hirdetés
2022. január. 17., hétfő - Antal, Antónia.
hirdetés

Olyanok döntöttek az otthonszülésről, akiknek fogalmuk sincs miről beszélnek

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium közleménye szerint az otthonszülést szabályozó rendeletről folyamatosan egyeztettek a szakmával, az állítással azonban a VasNépe összeállításában megszólalók közül nem mindenki ért egyet. 

Elfogadta a kormány az egészségügyért felelős államtitkárság tervezetét az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól. A rendelet április elsején lép hatályba, de a rendelkezéseit a május elseje után bekövetkező szülészeti esményre lehet alkalmazni.

A szakmai egyeztetésről lesújtó véleménnyel van dr. Világhy István.

- Annyira jellemző Magyarországra az az eljárás, ahogy az otthonszülés „legalizálását" kezelték! Senki olyannal nem egyeztettek, akinek van tapasztalata ezen a téren. Geréb Ágnesről ugye hallani sem akartak, jómagam pedig hiába ajánlkoztam levélben Szócska Miklós államtitkárnál. Az egész egy látszatcselekvés, agyonszabályoztak mindent, hogy ne is lehessen kivitelezhető, amire alkották a rendeletet. Olyanok döntöttek az otthonszülésről, akiknek valójában fogalmuk sincs, miről is beszélnek.

A hat éve hazatelepült, jelenleg az Őrségben, Ispánkon élő szülész-nőgyógyász csaknem harminc évig praktizált Svájcban, ahol a kórházon kívüli szülések kiválasztási elveit nem szabályozza senki. Aki a szülést elvállalja - legyen az bába vagy orvos -, annak magának kell tudnia, hogy mit vállal, és természetesen a felelősség is az övé. Dr. Világhy István 28 év alatt összesen 681 tervezett kórházon kívüli szülést kísért, ebből 162 otthonszülés és 519 szülőotthoni szülés volt. Mindig ott volt a bába mellett, ám csupán akkor avatkozott közbe, ha erre szükség volt.

- Abban a megyében, ahol praktizáltam, a kórházon kívüli szülések aránya a legmagasabb Svájcban, ma mintegy tíz százalék. A szakorvosok között sokáig jómagam voltam az egyetlen, aki Svájcban kórházon kívüli szüléseket vezetett. Ennek oka, hogy a felelősség kétségkívül nagyobb, mint egy kórházban, a díjazás pedig csekély.

Ha a tervezett kórházon kívüli szülés nem úgy megy, ahogy kellene, és kórházba kell utalni a kismamát, az együttműködés a kórházban dolgozókkal akkor is kiváló és zavartalan - folytatja a szülész-nőgyógyász. Hogy egy kismamát szemrehányásokkal illessenek azért, mert kórházon kívül akar szülni, abszurd, és nem is fordul elő.

Nos, szemrehányásból bőven kijutott Kernné Mihácsi Melindának. Nem Svájcban persze, hanem Szombathelyen. Ő azon kevés vasi édesanyák egyike, aki bátorkodott otthon szülni.

- Első gyermekem, a 4 és féléves Dominika kórházban látta meg a napvilágot; nincsenek túl jó emlékeim a szülésről, úgy éreztem, nem a magam ura voltam - eleveníti föl az egyáltalán nem régmúltat a dúlaként is ténykedő fiatal ruhaipari mérnök. Amikor a most két és féléves Adéllal várandós voltam, szülésre felkészítő előadásokat hallgattam, képzésekre jártam; ezek mind megerősítettek abban, hogy biztonságos lesz itthon szülnöm, ahol küzdelem, felesleges beavatkozások nélkül el tudom engedni magamat, így a babámat is. A most négy hónapos Líviánál fel sem merült, hogy ne ugyanígy tegyek. Pedig sajnos mindkét esetben kórházba kerültem a szülés után: ma már tudom, hogy a genetika áll annak hátterében, hogy a méhlepény nem vált le. Az első otthonszülésem után felelőtlennek nevezett az orvos, még rendőrségi jegyzőkönyvet is felvettek, kvázi meghurcoltak azért, mert ott szültem, ahol a legnagyobb biztonságban éreztem magam, bába, dúla volt mellettem, háborítatlan volt a nyugalmam. Lívia meg olyan gyorsan jött, hogy se a férjem nem ért haza időben, a bába is később érkezett, a dúlám volt kénytelen elkapni a fürge kislányomat. Ezúttal sem vált le a méhlepény, ám a kórházban merőben más volt a fogadtatás, mint előzőleg. Ideje volt ennek a kormányrendeletnek, de bízom abban, hogy ez csak a kezdet. Kiindulópontnak tekintem, úgy vélem, "használat közben" kiderül, mit kell finomítani rajta. Jó lenne, ha a Bábai Szakmai Kollégium is létrejönne.

Van jogosultsága a bábai szemléletnek, jelenti ki dr. Kovács Lajos szülész-nőgyógyász főorvos, aki évekkel ezelőtt elindított a megyei Markusovszky kórházban egy olyan folyamatot, amelynek során otthonosabb körülményeket teremtettek a szülészeti osztályon.

- A szülés természetes folyamat, nem betegség, nem is így kell kezelni. A legtöbb orvosban van félsz az otthonszülést illetően, ezért azt gondolom, legelőbb a kórházakban kell olyan nyugodt körülményeket létrehozni, hogy meglegyen a kismamában a háborítatlanság érzete. Támogassák minden intézetben - a Markusovszkyban néhány éve ezt teszik - az alternatív vajúdási és szülési módokat, azaz adjuk meg az egyénnek a választási lehetőséget, hiszen ehhez joga van.

Dézsi Réka okleveles szüléstámogató szerint az otthonszülést választó anyák a saját környezetüket megnyugtatóbbnak, biztonságosabbnak, intimebbnek érzik, s a szabad akaratukat érvényesíthetik a vajúdási, a szülési pozíciókat illetően.

- Azt gondolom, elsősorban szemléletváltásra van szükség e tekintetben is. A kormányrendelet nem tud szabályozni minden körülményt. Kezdetnek persze jó, a hiányossága szerintem az, hogy a sokat emlegetett bábai modell nem teljesen érvényesül, és tb-támogatás híján hátrányos megkülönböztetésre alkalmas. Hogyan is gyakorolhatná így a jogait az életet adó édesanya?

A teljes cikket VasNépe oldalán olvashatja.

(forrás: Vasnépe)
Olvasói vélemény: 3,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink