A non-valvuláris pitvarfibilláció a nyugati világ leggyakrabban előforduló ritmuszavara. Az Egyesült Államokban ez több mint 6 millió embert érint. A potenciálisan jelentős életminőség csökkenés mellett sokszorosára növekedett az adott populáció stroke rizikója. 

A hármas antikoagulációs kezelés (TT) (kettős trombocita aggregáció gátlás [DAPT], és orális alvadásgátlás [OAC]) alapvető fontosságú pitvarfibrilláló (PF) betegek esetén percutan coronaria interventio (PCI) után, azonban emeli a vérzéses szövődmények kockázatát. A szerzők célkitűzése volt felmérni a TT modelleket, a vérzéses és tromboembóliás szövődmények előfordulását a kórházi kezelés alatt és után, valamint a kezelés módosításait az utánkövetés során. Az eredmények azt mutatják, hogy a TT magas mortalitással, és a vérzéses szövődmények kockázatának az emelkedésével társul, már relatíve rövid kezelési idő után. A TT bármely komponensének a felfüggesztése csökkentette a vérzéses szövődmények kockázatát, ugyanakkor nem emelte a tromboembóliás szövődmények előfordulását.

Korai beszámolók azt sugallták, hogy a gasztrointesztinális (GI) vérzés kockázata nem-K vitamin antagonista orális alvadásgátló (NOAC) kezelés mellett magasabb, mint warfarin mellett. A szerzők ezért a saját beteganyagukban összehasonlították a GI vérzés incidenciáját a NOAC és warfarin kezelés mellett. Azt találták, hogy warfarin kezelés esetén négyszer több GI vérzés fordult elő, mint NOAC terápián levő betegeknél. A vizsgálat eredményei tehát azt sugallják, hogy ellentétben a korai beszámolókkal NOAC kezelés mellett a GI vérzés kockázata lényegesen alacsonyabb, mint warfarin mellett.

A szerzők egy nemzetközi, kollaboratív, multicentrikus, összesített elemzésben összehasonlították a nem K-vitamin antagonista (NOAC), és K-vitamin antagonista (KVA) orális alvadásgátló kezelés mellett jelentkező koponyaűri vérzés (intracerebral hemorrhage, ICH) mortalitását, funkcionális kimenetelét, kiterjedését, és a hematoma expanziójának (HE) arányát. Azt találták, hogy az ICH kiindulási volumene, a hematoma expanziójának aránya, a 90 napos mortalitás, valamint a funkcionális kimenetel hasonló volt NOAC-ICH, és KVA-ICH esetén.

A veseműködés károsodása esetén a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátló szerek (NOAC) dózisának a csökkentése javasolt pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek esetén. A dózis csökkentésének az elmulasztása súlyos vesebetegség esetén növelheti a vérzéses szövődmények rizikóját, míg a dózis határozott indikáció nélküli csökkentése csökkentheti a stroke prevenció hatékonyságát.

A svéd Auricola regiszter retrospektív eredményei szerint pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek esetén a NOAC kezelés legalább olyan hatékony a stroke és a szisztémás tromboemboliás események megelőzésében, mint a jól beállított warfarin kezelés, azonban NOAC kezelés mellett szignifikánsan alacsonyabb a major vérzéses események, különösen a koponyaűri vérzés kockázata. Ezért a NOAC kezelést előnyben kell részesíteni a stroke prevenciójára PF betegek esetén, még a jól beállított warfarin kezeléssel szemben is.

A direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezelés károsodott vesefunkciójú betegek esetén a vizsgálati adatok kritikusabb szemléletű áttekintését igényli, mivel ezeknél a betegeknél magasabb lehet a vérzéses szövődmények kockázata. Az egyes DOAC készítmények között különbségek vannak a vesén át történő elimináció tekintetében, amit csökkent vesefunkciójú betegek esetén, az orális alvadásgátló terápia választásakor javasolt figyelembe venni.

Ebben a meta-analízisben, amelyben 15 obszervációs, és 1, a közelmúltban publikált randomizált vizsgálat adatait összesítették, 7400, pitvarfibrilláció miatt katéteres abláción áteső beteg esetén a rivaroxaban ugyanolyan hatékonyan előzte meg a tromboembóliás, és a vérzéses eseményeket a periprocedurális időszakban, mint a K-vitamin antagonista kezelés.

A nonvalvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, orális alvadásgátlóval kezelt betegek számos társbetegséggel rendelkeznek, és magas a tromboembóliás kockázatuk. A betegek orális alvadásgátló kezeléssel szembeni elégedettsége, és a kezelés melletti életminősége magas, mindazonáltal mindkettő szempontjából az új típusú direkt orális antikoagulánsok jobbak, mint a hagyományos, K-vitamin antagonisták.

A randomizált klinikai tanulmányok pozitív eredményei alapján rohamosan nő a nem K-vitamin-antagonista véralvadásgátó gyógyszerek használata a mindennapi klinikai gyakorlatban, ezzel párhuzamosan gyűlnek a "real world" tanulmányokból származó adatok, melyek megerősíthetik az RCT-kből származó bizonyítékokat a heterogén betegcsoportokban is.