Az új típusú orális alvadásgátlók az elmúlt évtizedben forradalmasították a stroke-prevenciót non-valvuláris pitvarfibrillációban. 

Mivel a diabéteszes betegek esetén magasabb a stroke/szisztémás emboliás szövődmények kockázata, ezért a NOAC kezelés hasonló relatív kockázatcsökkenés mellett nagyobb abszolút rizikócsökkenést eredményez pitvarfibrillációval rendelkező, 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

Hatvan évesnél idősebb, traumás agykárosodást szenvedett betegek esetén a direkt alvadásgátlókkal végzett kezelés biztonságosabb, mint a K-vitamin antagonista kezelés.

Pitvarfibrilláció és szívelégtelenség együttes fennállása esetén különösen magas a tromboemboliás szövődmények kockázata, amelynek a tünetei súlyosabbak, és a prognózisa is rosszabb. Az új orális alvadásgátló szerek K-vitamin antagonistákkal szembeni előnyei, mint a fix dózis, széles terápiás ablak, tartósabb alvadásgátlás, egyre inkább arra késztetik a klinikusokat, hogy ezeket a szereket válasszák elsőként, szívelégtelenség és pitvarfibrilláció együttes fennállása esetén is.

Az, hogy a vérzéses szövődmények miatti hospitalizáció felfüggeszthető alvadásgátló kezelés mellett nem volt rövidebb, mint irreverzibilis alvadásgátlás mellett, felveti annak lehetőségét, hogy a klinikusok inkább fókuszálnak a hatás felfüggeszthetőségére, mint egy szer teljes biztonságossági profiljára.

Pitvarfibrilláló betegeknél a vérzés kockázatáta miatti félelem nem lehet automatikus oka az antikoaguláció elhagyásának.

Az új klinikai vizsgálati adatok tükrében, PCI-n áteső AF betegek antitrombotikus kezelésében a DOAC + P2Y12 gátló kettős kezelés a hagyományos, KVA alapú kezeléssel összehasonlítva csökkenti a vérzéses szövődmények kockázatát, miközben hasonló hatékonysággal előzi meg a tromboembóliás szövődményeket.

Az aritmiával jelentkező törékeny betegek esetén fennálló komplex klinikai állapot integrált, multidiszciplináris megközelítést igényel mind a ritmuszavarok kezelése, mind az implantálható eszközök alkalmazására hozott döntés terén.

Az idős betegek 25-65%-a nem kap alvadásgátló kezelést, mivel a kezelőorvos azt nem tartja biztonságosnak, azonban a DOAC kezelések megjelenése a K-vitamin antagonisták hatékony, és biztonságos alternatíváját jelentik ebben a populációban.

Non-valvularis pitvarfibrilláló (NVAF), az anamnézisükben stroke/TIA-val rendelkező, újonnan elkezdett antikoaguláns terápiában részesülő betegeknél hasonlították össze a warfarin terápiát, új orális antikoaguláns (NOAC) terápiával.