A közepes mértékű fájdalommal járó mozgásszervi betegségek és szindrómák legáltalánosabb gyógyszeres kezelése a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása. Az irányelvek és ajánlások hangsúlyozzák, hogy kockázataik miatt csak a lehetőség szerinti legalacsonyabb adagban és a szükséges ideig adandók.

Ennek a referátumnak a bevezetője indulhatna úgy is, mint bármilyen hasonló tárgyú közleményé az elmúlt évtizedekből. Helyette azonban egy egészen új megközelítés bemutatásával kezdeném a publikációt. Ennek részletei, de maga az egész elmélet is csak mintegy néhány éves múltra tekint vissza, a vele foglalkozó közlemények pedig a legnagyobb nemzetközi orvosi lapokban jelennek meg, exponenciálisan növekvő számban.

Az amiloidózis bizonyos fehérjék kóros formában történő extracelluláris lerakódását jelenti, mely érintheti a szervezet egészét is. Az összes forma prognózisát leginkább a szív érintettsége határozza meg, de érintett lehet a vese, továbbá polyneuropathia is kialakulhat. A diagnózis alapvetően szövettani mintavétellel, tömegspektrometriával, genetikai szekvenálással történik, de kiemelt szerepe van a képalkotó vizsgálatoknak is. A terápiás lehetőségekben áttörést hoztak orális, subcutan,  intravénás és biológiai terápiák.

A szív-érrendszeri (CV) betegségek továbbra is a morbiditás és a mortalitás vezető okai – mind világszerte, mind Szlovéniában. Az European Guidelines on Cardiovascular Disease Preven­tion in Clinical Practice ajánlása szerint, az LDL-koleszterin szint csökkentése – mindenekelőtt sztati­nokkal – nélkülözhetetlen a CV szövődmények visszaszorításához.

A malignus tumorhoz társuló krónikus neuropathiás fájdalom a malignus tumorhoz társuló krónikus fájdalom csoportjába tartozik. Klinikai jelentőségét az adja, hogy a malignus tumoros betegek 20%-ában jelentkezik tisztán neuropathiás jellegű fájdalom.

62%-kal jobb a terápiás együttműködése azoknak a pácienseknek, akiknek az orvosai kommunikációs képzésben részesültek. Erre a megállapításra jutottak annak a metaanalízisnek a szerzői, akik a témakör 127 publikációjának az adatait összegezték (1). Hogyan járulhat hozzá a jó kommunikáció az együttműködés javításához a fájdalomcsillapítás területén?

A kórházi kezelésre szoruló betegek jelentős része alultáplált. A tápláltsági állapot felmérése és a megfelelő táplálásterápia mégis gyakorta elmarad. A betegek megfelelő táplálása, szükség esetén mesterséges táplálása az orvosi kezelés elengedhetetlen része. A palliatív ellátás során alkalmazandó táplálásterápia sokszor állítja nehéz döntés elé mind az orvost, mind a hozzátartozókat.

Az irritábilis bélbetegséget heti gyakorisággal visszatérő idült hasi fájdalom és széklethabitus-változás jellemzi, ami alapvetően nem a betegek élettartamát, hanem életminőségét befolyásolja. Bár Róma IV kritériumok alapján diagnosztizálható funkcionális kórformáról van szó, az orvosi gondolkodásban és a betegellátási gyakorlatban továbbra is kizárásos diagnózisként szerepel.

Létezik egy technika az orvosok számára, amely vizsgálatokkal igazolt módon képes hozzájárulni a gyorsabb gyógyuláshoz.