A szerző a szisztémás autoimmun kórképek és a daganatok összefüggéseit, valamint kapcsolatukat tárgyalja.

A szezonális allergiás eltérések gyakori részjelensége az allergiás kötőhártya-gyulladás. A helyes diagnózis és az időben megkezdett kezelés mind a betegek életminősége, mind a szemészeti szövődmények kialakulása szempontjából kiemelt jelentőségű.

A végstádiumú szívelégtelenségben szenvedők kezelésében látványos előrelépést hozhat a xenotranszplantációhoz köthető várakozások sikeressége, de a beültethető mechanikus keringéstámogató eszközök is alapjaiban változtathatják meg a jelenlegi transzplantációs indikációs kritériumokat.

Az atópiás ekcéma igen gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely az esetek jelentős százalékában már csecsemő- vagy kisdedkorban manifesztálódik. Patogenezisében a genetikai hajlam, immunregulációs eltérések, az epidermális barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. A betegség lefolyását, a klinikai tünetek fellángolását szignifikánsan befolyásolja számos külső és belső környezeti faktor, így hormonális, emocionális, éghajlati tényezők, infekciók, inhalatív allergének, kontakt allergének, bizonyos élelmiszerek.

A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek gyulladásos megbetegedése, gyakran jár együtt egyéb szervek, így a szem érintettségével. A leggyakoribb szemtünetek RA-ben a száraz szem tünetcsoport, episcleritis, scleritis, keratitis, uveitis, retinális vasculitis. A cornea, sclera és ízületek hasonló szerkezete, illetve a gyulladás során kialakuló közös patofiziológiai folyamatok, mint vasculitis, immunkomplex-lerakódás, kollage­názfelszabadulás magyarázzák a tünetek együttes előfordulását.

A hemofagocitás szindrómák ritka, sokszor kezelés ellenére halálos kórképek. Hátterükben károsodott NK-sejt- és citotoxikus T-sejt-funkció áll, aminek következtében a makrofágok és a T-limfociták aktivációja és kontrollálatlan proliferációja jön létre. A klinikai képet a proliferáló makrofágok okozta hemofagocitózis és a citokin-túlprodukció okozta szöveti károsodás uralja.

A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet, a betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.

A gyulladásos reumatológiai és autoimmun kórképekben a szemészeti manifesztációk meglehetősen gyakoriak, ez pedig a szemészek és a reumatológus-klinikai immunológusok együttműködését teszi szükségessé.

Az atópiás dermatitis kezelésének alapja napjainkban is a bázisterápia és a lokális gyulladáscsökkentés, de a legújabb kutatási eredmények tükrében fokozatosan új szisztémás szerek kerülnek bevezetésre, amelyek a súlyos, refrakter esetekben nyújthatnak majd terápiás megoldást.

A kortikoszteroidok és az immunszuppresszánsok mellékhatásainak elkerülésére ad lehetőséget a biológiai terápia és az intraokulárisan adható gyógyszerek fejlődése.