hirdetés
hirdetés
Keresés
Rendezés:
Találatok száma: 12
#1
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2019-08-16

Miként befolyásolják az elhízás és az azzal járó szervezetbeni változások a gyógyszerek farmakodinámiás és farmakokinetikai sajátosságait?

#2
Medical Online >> Rovatok >> továbbképzés >> Medical Tribune Június
2019-08-05

A magas vérnyomás diagnózisának felállítását követően – az optimális terápia megválasztásához – meg kell határozni a beteg teljes kardiovaszkuláris kockázatát. A kezelés alapja az életmód-változtatás. 

#3
Medical Online >> Rovatok >> továbbképzés >> Medical Tribune Június
2019-08-05

Bizonyított, hogy a kardiometabolikus betegségek kialakulásának folyamata már a gyermekkorban elkezdődik. Ennek előrehaladását a rizikótényezők, úgymint az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás, valamint a rizikóállapotok, tehát az elhízás, az emelkedett vérnyomás, a diszlipidémia és a prediabétesz/diabétesz gyorsíthatják. 

#4
Medical Online >> Rovatok >> kardiológia
2018-04-17

Az adatok szerint az akut kardiovaszkuláris eseményen átesett betegek közül kevesen vesznek részt szekunder prevenciós programban.

#5
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2017-02-24

A nebivolol számos pleiotrop hatással rendelkezik, amelyek megkülönböztetik a hatóanyagcsoport többi molekulájától – írja a PharmaOnline.

#6
Medical Online >> Rovatok >> trombózis
2013-06-10

Fontos, hogy ismerjük a terápiahűséget rontó, a gyógyszer elhagyásához vezető okokat. Egy amerikai vizsgálat szerzői a warfarinra és 9 további gyógyszerre gyűjtöttek adatokat.

#7
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2010-08-19

A 18 éven aluliak négyötödét kezelik olyan szerekkel, illetve gyógyszerdózisokkal, amelyek eltérnek az előírásoktól.

#8
Medical Tribune V. évf.23. szám
Medical Online
2007-11-01
  A béta-blokkolók a közelmúltig elsőként választandó szerekként szerepeltek a hipertónia kezelésében. A nemzetközi és a hazai irányelvek azonban ma már nem sorolják e gyógyszercsoport korábbi generációit a szövődménymentes hipertónia kezelésének elsővonalbeli szerei közé. Mindez azonban csak a betegség szövődménymentes formájában szenvedő betegekre vonatkozik.   Az utóbbi néhány év szakirodalma alapján több szakértő szerint a hipertónia kezelésére szolgáló új, innovatív készítmények hatékonyabbak a béta-blokkolóknál (BB), különösen idős korban, ezért – néhány speciális állapot kivételével – a BB-knek nincs helyük az antihipertenzívumok első vonalában. Mindezt számos tényező magyarázhatja.   A korai vérnyomáscsökkentést klinikai tanulmányokban a morbiditást és mortalitást csökkentő hatást a béta-blokkolók és a diuretikumok kombinációjával érték el, és nem törekedtek arra, hogy különválasszák az egyes gyógyszereket monoterápia és kombinált kezelés során. Ugyanakkor már 1992-ben az MRC (British Medical Research Council) tanulmányának eredményei alapján felmerültek kétségek, hogy felér-e a bétablokkolók hatékonysága a diuretikumokéval. Ebben a tanulmányban a 65–74 éves betegek közreműködésével hasonlították össze a placebóval a hidroklorothiazid–amilorid kombinációt. Ez szignifikáns mértékben csökkentette a szélütés, a koronáriaesemények és az összes kardiovaszkuláris esemény gyakoriságát. Önmagában az atenolol viszont nem befolyásolta szignifikáns mértékben ezeknek az eseményeknek az előfordulását.   A megfelelő mértékű vérnyomáscsökkenés eléréséhez az atenololt jelentősen gyakrabban (52 százalékban a 38-hoz képest) kellett kombinálni más szerekkel, mint a diuretikumot. A béta-blokkoló hozzáadása a diuretikumhoz csökkentette az utóbbi jótékony hatását. Egy másik nagy, a közelmúltban befejezett tanulmányban (ASCOT) a kalciumcsatorna-gátló (amlodipin) alapú kezelés szignifikánsan hatékonyabban befolyásolta a vizsgálati végpontokat, mint a béta-blokkoló (atenolol) alapú kezelés. A LIFE tanulmányban a béta-blokkolót (atenololt) szedő csoportban szignifikánsan gyakoribb volt a szélütés és a teljes halálozás, mint az angiotenzinreceptor- gátlóval (losartan) kezeltek között. Az új metaanalízisek eredményei szerint is, a magas vérnyomás béta-blokkolóval (elsősorban atenolollal) történő kezelése a placebóval összehasonlítva nem csökkenti a teljes halálozást, a kardiovaszkuláris halálozást és a nem halálos szívinfarktus gyakoriságát. A béta-blokkolók 19 százalékkal, tehát jobban csökkentik a szélütés gyakoriságát, mint a placebo, de kevésbé hatékonyak, mint a többi vérnyomáscsökkentő, amelyek a szélütés előfordulását 38 százalékkal mérséklik.   Mi állhat annak a hátterében, hogy a béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a szövődménymentes magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelésében, mint a többi modern vérnyomáscsökkentő szer?   A korábbi tanulmányokban (és az újabbakban is), a BB- (főleg atenolol-) monoterápia kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást, mint a többi szer, ezért gyakrabban van szükség annak kombinációban történő alkalmazására. Ma az antihipertenzív szerek hatékonyságát nem csak az a. brachialison mérhető vérnyomásra gyakorolt, hanem a centrális aortában uralkodó nyomásra (amelyet az a. radialison applanációs tonometriával határozhatunk meg) tett hatással is mérjük. Ez utóbbi szorosabb kapcsolatot mutat a magas vérnyomás szövődményeivel, mint a hagyományos módon mért vérnyomás. Az ASCOT tanulmány CAFE alvizsgálatában a hagyományos módon mért azonos vérnyomáscsökkenés ellenére az atenolollal kezeltek között a centrális aorta szisztolés nyomása 4,3 Hgmm-rel, a centrális aorta pulzusnyomása 3,0 Hgmm-rel volt magasabb, mint az amlodipinnel kezeltek között.   A BB-k előnytelenül befolyásolják a szénhidrátháztartást. Az ARIC tanulmányban a béta-blokkolóval kezeltek között 28 százalékkal volt magasabb a diabetes mellitus előfordulása, mint az ilyen gyógyszert nem szedők körében. Az ASCOT és az INVEST tanulmányokban is gyakoribb volt az atenolollal kezelteknél a diabétesz, mint a kalciumcsatorna-gátlóval ellátottak között. A bétablokkolókat gyakran kombinálják diuretikummal, ami az előnytelen metabolikus hatást fokozhatja. A BB-kezelés kevésbé előnyös hatását magyarázhatja az is, hogy a mellékhatások miatt a betegek együttműködési készsége kisebb, mint más antihipertenzívumok alkalmazásakor.   Bár a béta-blokkolókkal szerzett kedvezőtlen tapasztalatok elsősorban az idős korra vonatkoznak, ma nincsenek olyan adatok, amelyek a BB-k előnyös hatására utalnának a fiatal hipertóniások kezelésében.   Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a szövődménymentes magas vérnyomás kezelésében a bétablokkolókra vonatkozó kedvezőtlen tapasztalatokat a korábbi bétablokkolókkal (főleg atenolollal) szerezték. Az új BB-k (carvedilol, nebivolol) a korábbi generációjú szerekhez képest számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek (hatékonyabbak, antioxidáns, nitrogénmonoxid- felszabadító hatásuk van, és előnyös a metabolikus hatásuk is). Ezért rájuk nem vonatkoztathatók a fentiekben leírtak.   Sajnos azoknak a klinikai tanulmányoknak az eredményei még váratnak magukra, amelyek bebizonyítják, hogy az új béta-blokkolók a magas vérnyomásban szenvedő betegek morbiditását és mortalitását legalább olyan eredményesen mérséklik, mint a többi korszerű vérnyomáscsökkentő.  Mindezeket figyelembe véve, a nemzetközi és a hazai irányelvek nem sorolják a béta-blokkolók korábbi generációit a szövődménymentes hipertónia kezelésében az elsőként választandó szerek közé. Ki kell emelni, hogy a fentiek csak a szövődménymentes magas vérnyomásban szenvedő betegekre vonatkoznak. A béta-blokkolók továbbra is az alapvető, elsőként választandó szerek közé tartoznak, ha a magas vérnyomásban szenvedő betegnél stabil angina pectoris, szívinfarktus utáni állapot, szívelégtelenség is fennáll.
#9
Medical Tribune III. évf.18. szám
Medical Online
2005-09-01
„A szívelégtelenségben szenvedőknek carvedilol helyett metoprololt rendelő orvosok garasoskodva szórják a pénzt” – jelentette ki a COMET (Carvedilol Or Metoprolol European Trial) vizsgálat vezető munkatársa, Thomas Delea (Brookline- i Orvosegyetem). Munkacsoportja azt vizsgálta, hogy nem szelektív béta-blokkoló carvedilollal vagy a béta1-receptor gátló metoprolollal kezeljék a NYHA II– IV-es stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeket. A háromezer vizsgálati alany közel ötéves követésével kiderült: carvedilolt adva 17 százalékkal kisebb a mortalitás, függetlenül az életkortól, a cukorbetegség párhuzamos fennállásától és a szívelégtelenség súlyosságától. A számítások szerint évente 59 közül egy beteg életét meg lehetne menteni, ha mindegyikük carvedilolt kapna metoprolol helyett. A kettős vak, véletlen besorolásos COMET-nél is számolni kellett azonban azzal a lehetőséggel, hogy a vizsgálat során nem sikerült teljes mértékben modellezni a klinikai gyakorlatot. Mivel a COMET során adott metoprolol nem elhúzódó felszabadulású volt, többen azt is felvetették, hogy az észlelt különbség nem a carvedilol, hanem a két szer kiszerelése közti különbség eredménye.
#10
Medical Tribune I. évf.22. szám
Medical Online
2003-11-01
Újabb bizonyíték a hatékonyságra Az American Heart Journal októberi számában megjelent közlemény a MERIT-HF vizsgálat egyik alcsoportjában végzett elemzés eredményeit mutatja be. Ennek során posztinfarktusos, szívelégtelenség miatt kezelt betegek körében értékelték a tartós hatású metoprolol hatékonyságát. Az elmúlt években befejeződött számos nagy esetszámú vizsgálat (US Carvedilol, CIBIS II, MERIT-HF, COPERNICUS) alapján ma már bizonyítottnak tekinthető a szívelégtelenségben szenvedők béta-blokkoló-kezelésének szükségessége. A fenti vizsgálatok betegeire jellemző szisztolés diszfunkció okozta szívelégtelenség kialakulásának a legkülönfélébb okai lehetnek, így fontos kérdésnek tűnt, hogy bizonyítható-e a béta-blokkoló-kezelés kedvező hatása néhány jól definiált, speciális betegcsoportban. A MERIT-HF tanulmány októberben publikált alcsoport-analízise (Am Heart J 2003;146: 721–728) szívelégtelenség miatt kezelt posztinfarktusos betegek körében vizsgálta ezt a kérdést. A tanulmányba beválasztott alanyok közül az említett alcsoportot az a szívelégtelenséggel kezelt 1929 beteg alkotta, akiknek a kórelőzményében bizonyított szívinfarktus szerepelt, mégpedig legalább 3 hónappal a véletlen besorolás időpontja előtt. A betegek 44 százaléka revaszkularizációs beavatkozáson (PTCA-n vagy CABG-n) esett át.
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Megdöbbentő történet a sebészről aki saját vakbelét vette ki: az orosz doktor magára maradt az Antarktiszon, csak egy tükör, lámpa és egy kevés érzéstelenítés volt segítségére.

A K-Monitor és román partnerszervezete, a Funky Citizens tavaly májusban kezdte vizsgálni a szülészeti hálapénz jelenségét Magyarországon és Romániában.