2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.

A rheumatoid arthritis (RA) terápiás palettája a célzott szintetikus betegségmódosító szerekkel (tsDMARD), a JAK-inhibitorokkal (JAKi) bővült az elmúlt években. A gyógyszercsoport jelenleg elérhető tagjai a tofacitinib, a baricitinib, az upadacitinib, a filgotinib (csak Európában) és a peficitinib (csak Ázsia egyes országaiban).

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében. Új dimenziók nyíltak meg a betegek és kezelőorvosaik előtt.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

A rheumatoid arthritis (RA) szimmetrikus, destruktív, sokízületi gyulladással járó kórkép, ami a népesség kb. 0,5%-át érinti. Ez a kórkép a szerzett dizabilitás leggyakoribb oka az európai országokban, így hazánkban is. Alapvető fontosságú a több tízezer beteg korai diagnosztizálása és a kezelés időben történő elindídása.

Az orvosi-egészségügyi ellátás az emberiség szakmai orientációjú munkamegosztásának kialakulása óta folyamatosan hiányokkal küzd. A hiányok, melyek érintik a szakképzett munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, a szervezettség fokát stb. és a leküzdésükre tett erőfeszítések feltehetően még hosszú ideig - vélhetően még beláthatatlan ideig - jellemezni fogják a társadalmat, így ezen belül az egészségügyi ellátó rendszereket is.

Az orvosi-egészségügyi ellátás az emberiség szakmai orientációjú munkamegosztásának kialakulása óta folyamatosan hiányokkal küzd. A hiányok, melyek érintik a szakképzett munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, a szervezettség fokát stb. és a leküzdésükre tett erőfeszítések feltehetően még hosszú ideig - vélhetően még beláthatatlan ideig - jellemezni fogják a társadalmat, így ezen belül az egészségügyi ellátó rendszereket is.

Egy új gyógyszer forgalomba hozatali engedélyezése a klinikai vizsgálatokból származó eredményeken, az előnyök és kockázatok értékelésén alapszik. A klinikai vizsgálatokban résztvevő személyeknek szigorú beválasztási és kizárási kritériumoknak kell megfelelniük, kiválogatva a betegek azon szűk körét, akik feltehetőleg a legtöbbet profitálják majd a terápiából és akiknél a legkevesebb mellékhatás várható.

Az új típusú koronavírus-fertőzés (COVID-19) nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre és a társadalomra. Jelen ajánlás kizárólag a gyógyszeres kezelésre vonatkozik, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalja össze a terápiás lehetőségeket. Emellett egy javasolt kezelési algoritmust is tartalmaz.

Az utóbbi években valamennyi orvosi szakterületen ugrásszerű változás következett be a különböző betegségek kezelésében. Általánosan elmondható, hogy szinte minden területen a személyre szabott orvoslás és a kezelés meghatározott céljainak elérésére törekvés, a „treat-to-target (T2T)” elv került előtérbe.