A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
A háziorvoshiány világszerte, így hazánkban is súlyos kihívása az egészségügyi alapellátásnak. Az ápolóasszisztált telemedicina alkalmazása során a szakápoló kompetenciahatárai szélesebbek a megszokottnál; nemcsak a közvetlen betegellátásban, hanem a hosszú távú betegvezetésben is.