A prosztatarák az Egyesült Államok férfi populációjában a leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegség és a második leggyakoribb daganattal összefüggő halálok. A terápia központi eleme régóta az androgénmegvonásos kezelés (ADT), azonban az utóbbi 10 évben kifejlesztették az androgénreceptor-útvonalgátlókat (ARPI-k) is.

Az új antitest több fronton támadja a tumorokat: gyengíti magát a daganatot, erősíti az immunválaszt, és képes letörni a terápiarezisztenciát.

A metabolikus neuropszichiátriai terápiák a hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési eszköztár kiegészítéseként új intervenciós modalitásokat kínálnak a metabolikusan aktív gyógyszerelés bevonása mellett a diétás ketózis, a terápiás böjtkezelések, az irányított testedzés és a kontrollált étrend-kiegészítés alkalmazásával.

A polineuropátia sokáig tünetmentesen zajlik, idővel súlyos panaszokat okozhat – a zsibbadástól kezdve a fájdalmon át egészen az életet veszélyeztető szövődményekig. Különösen fontos ezért, hogy felismerjük a betegség jeleit, és tisztában legyünk a lehetséges következményekkel.

Kutatók két egymást kiegészítő vizsgálatban egy olyan új RNS-alapú terápiás stratégiát mutattak be, amely hatékonyan célozza meg az egyik legnehezebben kezelhető onkogént, a KRAS-t, miközben az immunrendszert is aktiválja a tumorok elleni küzdelemben.

Jelentősen csökkentheti a kemoterápia mellékhatásait, ráadásul precízebb alkalmazást tesz lehetővé a prodrug koncepción alapuló új eljárás.

A lítium védő hatása korábbi tudományos eredmények alapján bizonyított, de valószínűleg korszerűbb formulára lesz szükség a memóriazavarok prevenciójához.

A normál populációhoz képest négyszázszor gyakrabban mutatható ki a vírus genetikai anyaga a lupusban szenvedő betegek B-sejtjeiben.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.