hirdetés
2017. november. 21., kedd - Olivér.

Indokolt-e gyógyszertesztet végezni krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél?

Az opiátterápia kontrollálása a háziorvosok számára gyakran számos buktatót rejt, különösen akkor, ha az opiátok alkalmazására nem tumoros eredetű fájdalom miatt történik.

A probléma részben arra vezethető vissza, hogy a különböző szakmai szervezetek egymásnak ellentmondó üzeneteket hoznak nyilvánosságra a témában. A szakmai szervezetek, mint a Joint Commission on Accreditation of Healthcare Organizations és az American Medical Association például a megfelelő fájdalomcsillapítás fontosságát hangsúlyozzák, míg a szabályozó testületek a nem megfelelő vényfelírási gyakorlat és a diverzió veszélyeire figyelmeztetnek a kontrollált szerek alkalmazása kapcsán.

Az opiátkezelésre vonatkozó irányelvekben gyakori téma a betegek monitorozásának módja – nem nehéz belátni ennek okát. A Centers for Disease Control and Prevention jelentése szerint 1999 és 2005 között a véletlen gyógyszertúladagolás incidenciája több mint kétszeresére emelkedett, és ennek nyomán gyakoribbá váltak a vényköteles opiát analgetikumokkal történő visszaélések is. Jelenleg a vényköteles gyógyszerek a második helyen állnak azon szerek között (a marihuána után), melyekkel abúzust követnek el – ezzel a vényköteles készítményekkel történő abúzus nagyobb probléma, mint a heroinnal, kokainnal és hallucinogénekkel történő visszaélések együttvéve.

Az alapellátásban és a fájdalomambulanciák gyakorlatában úgy becsülik, hogy a krónikus fájdalom miatt kezelt betegek egynegyede nem megfelelően használja az opiátokat, illetve tiltott drogokat használ. A kontrollált rendelésű szereket felíró orvosokra egyre nagyobb nyomás hárul abban az irányban, hogy tegyenek meg mindent az opiátok diverziójának megakadályozására. Ennek keretében az orvosok felé elvárás, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget a krónikus fájdalmuk csillapítására opiátdal kezelt betegek nyomonkövetésében.

Mit és milyen módszerrel szűrjünk?

Egyelőre még nem született specifikus ajánlás arra vonatkozóan, mikor történjen a tesztelés, de az a legszélesebb körben alkalmazott stratégia, hogy a krónikus opiátkezelés megkezdésekor végzett vizsgálatot később véletlenszerű időpontokban ismételt vizsgálatok követik.

Az első vizsgálatra immunoassay panel szerint kerül sor. A rutin vizeletteszt során leggyakrabban meghatározott gyógyszerszintek az alábbiak: amfetaminok, kokain, marihuána, opiátok (morfin és kodein) és fenciklidin. A gyógyszerpanel azonban laboratóriumonként változhat, és az egyes intézményekben ugyancsak különböző lehet a gyógyszerszint kimutatásának alsó határértéke is.

A fájdalom kezelésével kapcsolatos szakirodalmi források gyakran nem adnak meg tesztelési küszöbértéket, azonban a klinikai gyakorlatban sok helyen használatban vannak ilyenek. A vizeletből történő drogteszt megkezdése előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy az adott laboratórium pontosan mely gyógyszerek kimutatására képes, és mennyi a detektálhatóság alsó határa. Az erre vonatkozó információ megszerzésének legegyszerűbb módja, ha megkérdezzük a laboratórium személyzetét.

Beszéljünk a beteggel a gyógyszertesztről!

Az orvosokban gyakran él aggodalom azzal kapcsolatban, hogy betegeik miként vélekednek a drogtesztekről – a betegek úgy értékelhetik, hogy orvosuk nem tiszteli őket vagy nem bízik meg bennük, ha vizelettesztre küldi őket. Mások attól félnek, hogy a vizeletteszt puszta említése a vényköteles opiátok nem megfelelő szedésére ösztönözheti a betegeket, illetve a betegek a vizsgálatot büntető intézkedésként értékelhetik, vagy a vizsgálatra rendelt betegek azt hiszik, hogy az orvos többet törődik önvédelmével, mint azzal, hogy optimális ellátást nyújtson betegei számára.

A problémák áthidalásának egyik módja, ha szisztematikus szemlélettel tekintünk a gyógyszertesztekre. Javasolt, hogy az orvos már az első betegedukációs alkalom során vitassa meg betegével a vizeletből végzett gyógyszerteszt szerepét és jelentőségét – még jóval az opiátterápia megkezdése előtt. A vizeletteszt rutin nyomonkövetési paraméterként való említése ugyancsak hozzájárulhat a drogteszthez kapcsolódó stigmák lerombolásához.

Az eredmények értékelése

Fontos, hogy tisztában legyünk az álpozitív, illetve álnegatív eredményekhez vezető tényezőkkel.

Opiátokra álpozitív eredményt adhat a dextrometorfán, a papaverin, a mák és mákolaj, a kinin, a kinolonok, a rifampicin és a verapamil.

Több faktor is vezethet álnegatív eredményekhez, többek között a félszintetikus és szintetikus opiátok kimutatására alkalmatlan panelek használata, a gyors metabolizmus (leginkább a kodein esetében), a dózis bevitele és a teszt végzése között eltelt idő, valamint a minta öregedése. Mindezek fényében az opiátterápia alatt álló betegnél kapott negatív teszteredmény nem feltétlenül a compliance hiányát jelzi, és egészen biztosan nem értékelhető a diverzió bizonyítékaként.

Fontos, hogy a váratlan vagy meglepő vizsgálati eredményeket mindig vitassuk meg az érintett beteggel és elemezzük azt a kezeléssel összefüggésben. Amennyiben definitív eredményre van szükségünk, végezhetünk megerősítő szérumtesztet. A szérumtesztek képesek kimutatni a néhány órán belül a szervezetbe került szert, illetve annak metabolitjait, ezért első szűrőmódszerként nem használatosak széles körben, mivel ezek általában invazívabb beavatkozást kívánnak, és költségeik is magasabbak.

 

Forrás: McBane S, et al. Is it time to drug test your chronic pain patient? The Journal of Family Practice. 2010;59:628−633.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

"Pharyngolaryngeal symptoms associated with thyroid disease" címmel jelent meg egy cikk a Current Opinion in Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek negyedénél epilepsziás rohamok, míg a páciensek felénél epilepsziás működészavar mutatható ki – erre a fontos felfedezésre jutott nemrég az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben működő Alzheimer–Epilepszia kutatócsoport.