hirdetés
2019. október. 14., hétfő - Helén.

Az orvostudomány forradalma vagy szűrővizsgálatok szükségtelen és potenciálisan káros alkalmazása?

Hundred Person Wellness Project és Google X

A 2014 márciusában indult Hundred Person Wellness Project (HPWP) keretében 100 egészséges személynél történik szoros nyomonkövetés (alvásmintázat, pulzus, fizikai aktivitás) vagy körülbelül 100-féle biokémiai teszt vérből, nyálból, vizeletből és székletből (3 havonta). A vizsgálat részét képezi a teljesgenom-szekvenálás és a mikrobiom meghatározása is, és tervezik további tesztek bevonását is. A projekt kezdeti sikerei esetén úgy tervezik, hogy azt 4 éven belül 100000 emberre kiterjesztik, akiknek a sorsát akár 30 éven keresztül kísérik figyelemmel.

hirdetés

Egy hasonló, de ettől független kutatás, a Google által vezetett Google X várhatóan 10000 önkéntest von be, és történnek náluk laboratóriumi vizsgálatok 2-3 éven keresztül, melyek célja a betegségek korai, már tünetmentes stádiumban történő felismerése. A „Baseline Study” néven ismert vizsgálat vezetője dr. Andrew Conrad.

A bizonyítékokon alapuló orvoslás korában meg kell vizsgálnunk, hogy a tünetmentes személyek szűrése (ami ugyanaz, mint a populációszűrés, bár ezzel például Hood és munkatársai nem értenek egyet) hozzájárul-e a klinikai kimenetek javulásához, és ha igen, mely betegségek esetében. Ehhez a költségeken túl azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy program akkor sikeres, ha annak előnyei meghaladják az abból eredő ártalmakat.

 

A populációszűrés lehetséges előnyei és veszélyei

Előnyök

− A betegségre való hajlam felismerése vagy korai diagnózis, mely lehetővé teszi a prevenciót vagy a korai terápiát

Veszélyek

− Amennyiben nincs lehetőség a megelőzésre/kezelésre, a diagnózis szorongást, depressziót szülhet

− A tévesen pozitív eredmények további felesleges vizsgálatokba hajszolhatják az orvost és betegét, melyek egy része invazív vagy mellékhatások veszélyét hordozza magában (biopsziák, műtétek, szorongás, depresszió)

− Véletlen leletként felismert eltérések vagy indolens eltérések, azaz olyan betegségek, melyek máskülönben nagyvalószínűséggel a beteg egész életében nem kerültek volna felismerésre (túldiagnosztizálás, túlkezelés; invazív, súlyos mellékhatásokkal járó és költséges terápiák)

− A vizsgálatok nem kívánt hatásai (pl. sugárexpozíció, vérzés, vastagbél-perforáció)

− Költséghatékonysági szempontok

A szűrés legszélesebb körben elfogadott kritériuma, hogy a szűrővizsgálatnak olyan kórkép kimutatására kell irányulnia, melynek természetes lefolyása ismert és kezelésére igazolt hatékonyságú módszerek állnak rendelkezésre; diagnosztikai és terápiás módszerek vannak a kezünkben; megfelelő teszt létezik a kivizsgálására; és az esetek felismerésének költségei egyensúlyban vannak az összegzett költségekkel. A felsorolt kritériumok szinte egyike sem teljesül a HPWP vagy a Baseline Study kitűzött céljai esetében, mivel nem jelöltek ki specifikus kórképeket, nem határoztak meg elérhető és hatásos kezeléseket, és nem végeznek költségelemzéseket, mivel az előnyök és ártalmak nem ismertek.

 

Megbeszélés

A populációszűrés egyik jellemző példája az újszülöttkori szűrés, például fenilketonúria vagy veleszületett pajzsmirigy-alulműködés irányában. Ezzel kapcsolatban az a nehézség (hasonlóan más, felnőttkori betegségek populációszűréséhez), hogy a szűrővizsgálat nemcsak klinikailag szignifikáns esetekre derít fény, akik profitálhatnak a korai kezelésből, hanem meglepően nagy számban olyan eseteket is azonosít, akiknél a teszteredmény ugyanolyan pozitív, mint a nyilvánvalóan érintett személyeknél, ugyanakkor hosszú távon is tünetmentesek maradnak. Ezekben a kétes jelentőségű esetekben a szülőket kétségek között hagyjuk a tekintetben, hogy mi a teendő, más esetekben felesleges kezelés történik („túlkezelés”), mely fokozza a szorongást és növeli az egészségügyi ellátás költségeit.

A hatékony rákszűrés feltétele, hogy a rosszindulatú daganat korai, kicsiny méretű és lokalizált stádiumban történő felismerése esetén nagyobb legyen az esély arra, hogy az elváltozás teljesen eltávolítható vagy eredményesen kezelhető, azaz a szűrés alkalmazásával javíthatók a klinikai kimenetek. A populációszűrés egyik fő problémája, hogy még akkor is gyenge lehet a teszt pozitív prediktív értéke, ha igen szenzitív és specifikus, amennyiben a vizsgált kórkép meglehetősen ritka. Ilyen esetekben a szűrés rendszerint sokkal több álpozitív, mint valódi pozitív eredményt ad. A valódi pozitív és álpozitív esetek elkülönítése nem mindig egyértelmű, ezért sokszor pozitív és potenciálisan veszélyes eljárásokat tesz szükségessé.

Mindezek fényében a HPWP és a Baseline Study résztvevőit jó eséllyel feleslegesen követik nyomon és olyan kezelésekben részesülhetnek, melyekre valójában nincs szükségük.

A rákszűrések egyik jellemző példája a méhnyakrákszűrés, melynek terén jelentős sikereket tudunk felmutatni. A vastagbél- és végbélrák szűrése ugyancsak körülbelül 30%-kal csökkenti a halálozási arányt. A kolonoszkópián alapuló szűrés szövődményrátája azonban 0,1% körül van, ezen belül előfordulhat a vastagbél átfúródása vagy vérzések.

Ami az emlőrákszűrést illeti, 30 éves szűrési tapasztalatok alapján a közelmúltban úgy becsülték, hogy a halálozási arányban tapasztalható 30%-os csökkenés sokkal inkább a terápiás módszerek javulásának, mintsem a szűrővizsgálatnak köszönhető. A becslések szerint a szűréssel korai stádiumban felismert emlőrákok kevesebb mint 10%-a megy át végül előrehaladott betegségbe. Mindezek alapján az utóbbi 30 éves időszakra vonatkozóan körülbelül 1,3 millióra teszik a túldiagnosztizált esetek számát.

A dohányosok kis dózisú CT-vizsgálattal végzett tüdőrákszűrése körülbelül 20%-kal csökkenti a tüdőrák halálozási arányát. A szűrt populációban azonban jelentős az álpozitív esetek aránya: a pozitív eredmények 95%-ában végül nem születik tüdőrák diagnózisa. Azon betegek 1−4%-a, akiknél egy vagy több nodulust találnak, invazív vizsgálatra kerül. A szűrt betegek csoportjában 4,5/10000 a nagy szövődmények kockázata, és a statisztikák szerint a tüdőrákszűrési vizsgálatokban a sebészeti beavatkozások 25%-a olyan nodulus miatt történik, mely végül jóindulatúnak bizonyul. Mindezek alapján a költségekkel és a sugárexpozícióval viszonylag csekély előnyök állnak szemben.

A petefészekrák esetében még kevesebbet tudunk arról, hogy a szűrés miként befolyásolja a halálozást. Az előzetes adatok azonban arra utalnak, hogy a pozitív prediktív érték 3% és 35% között változik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a diagnózis megerősítéséhez invazív sebészeti beavatkozások (például laparotómiák) nagyobb számban petefészekrákban nem szenvedő személyeknél történnek, és csak kisebb részben végül petefészekrákosnak bizonyuló betegeknél.

A prosztatarák kockázatai közé tartoznak az álpozitív eredmények, a túldiagnosztizálás, a túlkezelés, valamint a biopsziához és kezeléshez kapcsolódó komplikációk. A prosztatabiopszián átesett férfiak 75%-ánál végül nem igazolódik rosszindulatú daganat, a beavatkozás szövődményeként ugyanakkor előfordulhat fájdalom, láz, vérvizelés, haematochezia és haematospermia. A radikális prostatectomia nem kívánt hatásaként vizelettartási zavar és erektilis diszfunkció alakulhat ki. Az egyén veszélyek közé tartozik a szorongás és a depresszió is.

 

Összefoglalás

A fentiek alapján előre látható, hogy a HPWP és a Baseline Study jó eséllyel nem lesz képes semmilyen konkrét tény bizonyítására vagy cáfolatára. A korai invazív kezelésre vonatkozóan korábban vallott filozófia mostanában lassan a konzervatívabb megközelítés felé mozdul el, legalábbis egyes betegségek esetében. Az erről hozott döntések során a szűrővizsgálatok előnyeit a veszélyekkel és hátrányokkal szemben kell mérlegelni.

(Forrás: Diamandis EP. The hundred person wellness project and Google’s baseline study: medical revolution or unnecessary and potentially harmful over-testing? doi.org/10.1186/s12916-014-0238-7)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Az alant vázolt gondolatmenettel nem szeretném támadni az orvosi ügyeletben dolgozó kollégákat.

Rendkívül rosszul szervezett a mentőellátás Budapesten, hiszen maga a mentésirányító is elismeri a videó végén, hogy nem tud egy órán belül mentőt küldeni Budapest belterületére.