2022. január. 17., hétfő - Antal, Antónia.
hirdetés
hirdetés

Stroke: menteni a menthetőt!

Megfelelő rehabilitáció nélkül a szélütést szenvedett akár élete végéig rokkanttá vagy fogyatékossá válhat és sokszorosára nőhetnek a kezelési költségei is.

A stroke, szélütés sürgős orvosi vészhelyzet, mert minél előbb kap a beteg megfelelő ellátást, annál nagyobb lesz az esélye az életre és minél teljesebb felépülésre. Ez azonban nem csak a tünetek felismeréséről és a mentő hívásáról szól. Ha időben kórházba került az érintett, ahol megkapta a szakmailag megfelelő kezelést; sikeresen megmentették az életét. Az elhalt agysejteket nem lehet pótolni, de az agy képes a szomszédos területeken keresztül kompenzálni vagy átvállalni az elveszett funkciókat. Ezt a regenerálódási képességet nevezik az „idegrendszer plaszticitásának”. Azonban ahhoz, hogy a sérült agy teljes mértékben kihasználhassa ezt a képességét, ösztönzésre van szüksége, és lehetőleg minél hamarabb.

Az EUSI (European Stroke Initiative) 2003-es ajánlása a stroke-betegek rehabilitációjával kapcsolatban három dolgot szögez le. Az első, hogy a rehabilitációnak korán kell megkezdődnie, a második, hogy minden stroke-beteg rehabilitációra való alkalmasságát fel kell mérni, és a harmadik, hogy a rehabilitációs team multidiszciplináris.

Sikert csak számos szakterület együttműködése hozhat. A rehabilitáció során a stroke-beteggel közvetlenül foglalkozhat orvos, nővér, gyógytornász/konduktor, fizioterapeuta, logopédus, pszichológus/neuropszichológus, ergoterapeuta, zeneterapeuta, szociális munkatárs, dietetikus, esetleg ortopéd műszerész, lelkész, apáca, egyéb szakemberek. A team fontos tagja maga az aktív beteg, akinek gyógyulási szándéka nélkül a program nem kivitelezhető, valamint a hozzátartozók támogató segítsége is elengedhetetlen! 

A megfelelő ápolás az akut szaktól egészen az otthoni ápolásig döntően befolyásolja a betegség kimenetelét. A EuroHOPE együttműködés során vizsgált magyar stroke halálozási adatok rosszak (a 30 napos halálozás 2005-ben 16,2%, 2009-ben 13,6% volt, a 365 napos halálozás 31,6%, illetve 27,2%), a legkedvezőbb olasz adatok kétszeresét teszik ki. Különösen szembetűnő, hogy Magyarországon a stroke után későn (a 30. és 365. nap között) bekövetkezett halálozás jóval meghaladja a többi európai ország értékeit. Az említett, 365 napos halálozást nemcsak a kórelőzmények és a kórházi ellátás befolyásolja. Itt mutatkozhat meg a korai a rehabilitációnak (pl. mobilizálás elkezdésének és fenntartása) hiánya vagy nem megfelelősége, összességében a másodlagos prevenció kudarca. Nem véletlen, hogy hazánkban a stroke betegek átlag életkora 5-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlett ipari országokban!

A nyilvánvaló beteg és kezelési szempontokon túl érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Copenhagen Stroke Study adatai szerint egy akut ischaemiás stroke-ot elszenvedett beteg kezelési költsége az első 27 napban mintegy 12 150 USD, de ez a stroke-tól számított várható életszakasz egészségügyi költségeinek csupán egyötöde-egyhatoda! Azaz a rehabilitáció minősége és sikeressége, alapvetően meghatározza a beteg kapcsán adódó költségek több mint 80 százalékát!

A gutaütést követően végzett rehabilitáció tehát nem pusztán nagymértékben meghatározza a beteg hosszú távú állapotát, a beteg és közvetlen környezetének életminőségét, de kulcs tényező a megfelelő költséghatékonyság elérésében és fenntartásában is.

A stroke-rehabilitáció egyik fő célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen ellátni magát, javuljanak a motoros funkciói, képes legyen helyzetváltoztatásra, illetve járásra (önállóan vagy segédeszközzel), valamint javuljon a beszédzavara, a kommunikációkészsége és kognitív funkciói. A fizikai aktivitás és a beteg terhelhetősége a beteg egyedi tulajdonságaitól, betegségtörténetétől függ, de általánosságban elmondható, hogy a korai mobilizálás elősegíti a szövődmények elkerülését. A séta, a könnyű torna, a mobilizálás mindenképpen szükséges valamennyi beteg számára.

A megfelelő mozgáskészség visszanyerése tehát az egyik legfontosabb része a rehabilitációnak, ráadásul az strokeon átesett betegek egyharmada tapasztal akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt, ami az érintettek 85 %-ánál érezhetően akadályozza a mozgást és a mindennapi életvitelt. Ilyenkor, ellentétben az általános hiedelemmel, miszerint a feszes izomzat egyben erős is, gyenge az izomzat. 

Az erre irányuló rehabilitációt (is) rögtön az életmentés után meg kell kezdeni, itt a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódásának vagy az izomzsugorodások megszüntetése. A stretchinget (izmok nyújtása), az izomerősítést, és a fizikoterápiát szükség szerint kiegészíthetik a fájdalomkezelés és az izmok mozgását helyreállító gyógyszeres kezelés is.

  

 

A Strokeinfó Alapítványról

A 2011-ben alapított közhasznú Strokeinfó Alapítvány azért alakult, hogy segítséget nyújtson az egészségmegőrzésben, elsősorban agy-, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a stroke betegek rehabilitációjában. Az alapítvány központi értékei a gondoskodás, tudatosság, lehetőség keresés, megoldásokban gondolkodás, újítás és megújulás, hitelesség, függetlenség. Bíznak benne, hogy az általuk létrehozott közösség hatására, az egészségnevelés és a rehabilitáció fejlesztésével jelentősen csökken a stroke megbetegedések száma, és ezzel egyetemben bővülnek a társadalmi-gazdasági értékek.

www.strokeinfo.hu

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

„Ezt nem lehet felfogni. Én sem hittem el, mi következik majd”, mondja Kollár István, az Alzheimer című dokumentumfilm készítője, aki a forgatás során személyesen is érintetté vált.

„Amíg nem adom fel, legyőzhetetlen vagyok” mottója már-már szállóigévé vált. Ezt írta fel egy saját molinóra, amikor üzenetet küldött a sorstársaknak.