Mi hasznuk van a náthaellenes szereknek?

Gyógyszer nélkül hét nap, gyógyszerrel egy hét. Ha nem ismételte is el szó szerint ezt a falvédőbölcsességet az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az ezredfordulón kiadott náthajelentése, voltaképpen mégiscsak ennek igazát ismerte el azokat az orvosi véleményeket összefoglalva, amelyek szerint a patikákban és a reklámokban ajánlott szerek nem gyógyítják a náthát, de még az sem biztos, hogy a tüneteket megfelelően csillapítják. Magyarországon ezekre a recept nélkül kapható klasszikus patikaszerekre – pontosabban közülük a tíz legkeresettebbre – mégis közel 5 milliárd forintot költöttek tavaly a tüsszögők – tudta meg a HVG az IMS Health nemzetközi gyógyszerpiac-kutató cégtől. Ezek jó részének összetétele alig tér el egymástól (lásd az ábrákat, amelyek nem tartalmazzák a homeopátiás és gyógynövénykészítményeket ).

A nagy érdeklődés nem csupán annak köszönhető, hogy az emberek többsége nem olvas WHO-jelentéseket. Általában azzal sincsenek tisztában, hogy – mint az Szlávik János infektológusnak az 1990-es évek végén, a Gyógyszereink című szakfolyóiratban megjelent tanulmányából kiderül – a náthavírus-fertőzés iránti fogékonyságot nem befolyásolják az étkezési szokások vagy a krónikus alapbetegségek, s a fertőzés megelőzésére egyetlen hagyományos vagy alternatív gyógyászati termék sem alkalmas bizonyítottan. A szervezetet az sem védi, ha valaki rendszeresen sportol – oszlatott el egy másik tévhitet 2007 februárjában egy idevágó kísérletre hivatkozva a British Medical Journal orvosi szaklap. Sőt talán azzal sincs minden – a gyermekét, unokáját féltő – felnőtt tisztában, hogy senki sem lesz náthás attól, ha sok fagylaltot eszik, hűvösebb időben sapka és sál nélkül merészkedik a levegőre, netán meg is ázik az őszi-téli hónapokban. Az efféle összefüggések legfeljebb azért tűnhetnek sokak számára „tapasztalatilag bizonyítottnak”, mivel a felső légúti nyavalyákért felelős – hét vírustörzsbe tartozó – több mint száz kórokozó hidegben ütőképesebb.

 

Legfeljebb az immunrendszer erőssége befolyásolhatja, ki milyen gyakran betegszik meg. Ám az úton-útfélen hirdetett immunerősítő szerek sem feltétlenül óvnak meg a kellemetlenségektől, mivel – így Szlávik doktor – a szervezet védelmi vonalának működésében nagyon fontos szerepe van az egyéni érzékenységnek, ráadásul az immunrendszer „erejét”, netán változását eddig senkinek sem sikerült egzakt módon megmérnie. Az viszont az eddigi vizsgálatok alapján tény, hogy a tartós stressz és a fáradtság növeli a náthavírusok esélyét: a testileg és lelkileg kimerültek kétszer akkora valószínűséggel betegszenek meg, mint a nyugodt életvitelt folytatók – összegezték az erre vonatkozó, máig is idézett kutatási eredményeket 1991-ben a New England Journal of Medicine című szaklapban a Pittsburghi Egyetem pszichológusai.

 

Nem véletlen, hogy a háziorvosok nem pepecselnek a torokfájást, orrdugulást, tüsszögést kiváltó kórokozó pontos beazonosításával, mivel a náthavírusokat az orvostudomány mai eszköztárával úgysem lehet kiirtani a szervezetből. A kezelés pusztán a tünetek enyhítését célozza. Minden bizonnyal ugyanezt a logikát követik a gyógyszergyártók is, amikor többféle összetevőt tartalmazó szereket ajánlanak a náthára. Ezekkel azonban – foglalta össze hasonló felmérését két éve a német Süddeutsche Zeitung – „söréthatást” érnek el: több irányba próbálnak lőni egyszerre, így egyik tünetet sem találják telibe.

 

Komolyabb mellékhatása is lehet annak, ha a náthás vevők megspórolják a recept nélkül kapható szerek betegtájékoztatójának átböngészését, tévesen azt gondolva, hogy a szabad forgalmú hatóanyagok teljesen veszélytelenek. A Magyarországon kapható náthaellenes szerek többségének lelke, a több mint száz éve Németországban felfedezett, a múlt század második felében mégis az angolszász országokból világhódító útjára indult paracetamol például könnyen túladagolható. Ezért nem szabad a náthagyógyszereket más, szintén paracetamoltartalmú láz- és fájdalomcsillapítókkal együtt szedni – amint az olvasható is a szerek tájékoztatójában.

 

A szóban forgó molekula vese- és májkárosító hatású – olyannyira, hogy egyszerű hozzáférhetősége miatt az angolszász országokban közkedvelt az öngyilkosok körében. De sokan ezt a hatóanyagot teszik felelőssé a májátültetésre várók számának ugrásszerű növekedéséért is. A paracetamolból ugyanis – hangsúlyozza Wagner Ödön, a Budapesti Műszaki Egyetemen oktató gyógyszerész – az egyéni hajlamosító tényezőktől függően hoszszabb távon már a megengedett napi 4 gramm (ami egyes forróital-porok esetében mindössze 4-5 tasakot jelent) is károsíthatja az arra érzékenyek, például a dohányosok, a diétázók, illetve az átlagosnál több alkoholt fogyasztók szerveit.

 

Megnyugtató lehet, hogy „a közönséges náthában szenvedők rendszerint nem érzik magukat annyira rosszul, hogy a megengedett adagnál többet vegyenek be” – mondja Szlávik doktor. Egy másik nem elhanyagolható szempont a gyógyszerválasztásnál, hogy megfázás esetén többnyire nincs is szükség a kombinált szerek nagy részében benne lévő paracetamolra, hiszen a nátha nem jár erős fájdalommal vagy magas lázzal, a gyulladásra viszont ez a vegyület nincs hatással – teszi hozzá Szlávik.

 

Nem mentes a mellékhatásoktól a náthafogók másik fő hatóanyaga, a Felix Hoffmann német vegyész által 1897-ben – állítólag reumás apja fájdalmainak enyhítésére – kikísérletezett acetil-szalicilsav sem. Ez különösen akkor lehet veszélyes, ha pezsgőtablettás változatát – a javallat ellenére – nem vízben feloldva isszák meg. Ilyenkor ugyanis a gyomor falához tapadva azonnal fekélyt okozhat. A gyomornyálkahártya-izgató mellékhatása miatt ajánlják a pirulákba foglalt hatóanyag lenyelését is bő folyadékkal vagy teljes feloldás után. 12 éves kor alatt pedig azért nem javallott a szedése, mert a gyerekeknél az acetil-szalicilsav – ritkán – a hányással, tudatzavarral, görcsös rángásokkal, légzésbénulással járó Reye-szindrómát válthatja ki.

 

A szakértők szerint többnyire nincs szükség a gyógykoktélokra. Elegendő lenne csak azt használni a fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító hatóanyagot tartalmazó – egyfunkciós – pirulák, orrcseppek, cukorkák közül, amelyikre éppen szükség van. Különös módon azonban az egyféle tünetre ható szerek közül egyiknek sem sikerült az eladási listák élére kerülnie.

 

 

Forrás: Balázs Zsuzsanna, Heti Világgazdaság Online