hirdetés
2018. november. 19., hétfő - Erzsébet.
hirdetés

Immunterápia, lelki terhek, fájdalomcsillapítás

Kinek (lehet) jó az immunterápia? Örökölhető-e a rák? Mivel és mennyire vagyunk képesek csillapítani a rosszindulatú daganatos betegségekben szenvedők fájdalmait? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is szóba kerültek a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) jubileumi konferenciáját megelőző Daganatos Betegek Napján.

hirdetés

Fókuszban az immunterápia címmel november 8. és 10. között Budapesten rendezik meg a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusát. A címválasztást indokolja, hogy ma az onkológiában a legnagyobb tudományos érdeklődésre számot tartó terület az immunterápia, mely egyre több tumortípus esetében válik elfogadott és sikeres kezeléssé. A kongresszus kiemelt témakörei az uro-onkológiai, az emlő és a gasztrointesztinális daganatok, míg a rendezvényt megelőző napon tartott Daganatos Betegek Napján elsősorban a betegeket leginkább foglalkoztató kérdések, így az új kutatási területek, a genetika, a fájdalomcsillapítás és a betegség lelki terheivel való megküzdés kerültek szóba.

Daganatos Betegek Napja Fotók: Ágh András
Daganatos Betegek Napja Fotók: Ágh András

Mint azt a betegtalálkozón dr. Végh Éva (Dél-pesti Centrumkórház, Onkológiai Centrum) a többi közt elmondta: évente mintegy 18 millió ember néz szembe a világon a rákkal. A számok jellemzően emelkednek, s jelenleg jó 9,1 millió embert veszítünk el e diagnózist követően. Az EU-ban kb. 3,5 millió új betegséget regisztrálnak évente (Magyarországon kb. 80 ezer új ilyen diagnózis születik, de ebben benne vannak az áttéteket jellemzően nem adó bőrrákok is, és mintegy 34 ezren halnak meg évente rosszindulatú rák miatt).

A fejlett ipari államokban manapság minden harmadik emberben kialakul a rák. A férfiaknál ez leggyakrabban a tüdőrákot jelenti, és nálunk a helyzet rosszabb, mint másutt, mert minden két és feledik férfit érint. Nőknél a mellrák a leggyakoribb, ami minden nyolcadik személynél kialakul, majd a sort a vastagbélrák követi, amit a trendek szerint minden 20. embernél kimutatnak.

Az utóbbi időben nagy figyelem fordul az immunterápiák felé, amelyek áttörést hoz(hat)nak a rákgyógyításban. Fontos azonban tudni, hogy az első immunonkológiai kezelést csupán 2011-ben hagyták jóvá, s azóta újabb öt kapott engedélyt – főként a tüdő-, a vese-, a hólyagrák és hematológiai betegségek területén, s hogy mindez átalakítja a korábbi gyógyszerfejlesztést és a hagyományos kezeléseket is. Ezek az eljárások mai tudásunk szerint csak a betegek egy kis részénél működnek jól, a többieknek így nincs értelme adni, mert csak nem várt mellékhatásokat okozhatnak, az azonban jól felmérhető, hogy a kezelés kinél lehet hatásos. Ma világszerte a betegek 5–10 százaléka részesülhet immunkezelésben, de ez az arány 40–60 százalékra nőhet néhány éven belül – vélekedett a szakértő.

Nem örökölhető és nem is adható át a betegség, de vannak örökletes szempontok: a betegségre való hajlam örökölhető – erősítette meg dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének professzora a betegnapon. A teljes genetikai teszteknek nincs sok értelmük, inkább a családfákat, a családi halmozódásokat kell ismerni; adott esetben nem a daganatot, hanem a normál sejteket kell vizsgálni. Mindez azonban pénz kérdése (is): a betegszervezeteknek nagy szerepük lenne az ilyen esetek finanszírozásának „kiharcolásában”, miközben mindenkinek tudnia kell, hogy ha valaki genetikai hibát örököl, annak még jobban figyelnie kell(ene) az egészséges életmódra, ugyanazon genetikai háttérrel ugyanis nem mindenkiben alakul ki daganat…

Ha már kialakult a betegség, tudnunk kell, hogy a rákbetegek mintegy felének van fájdalma, ez az arány azonban az aktív kezelések időszakában mintegy 60, metasztázisok esetén kb. 64 százalékra nő, és a betegek mintegy felét tudják csak kielégítően kezelni. Dr. Bartos Balázs (Honvédkórház, Fájdalom Ambulancia) adatai szerint a gyógyultnak minősítettek egyharmadában krónikus fájdalmak is kialakulhatnak. Bár a fájdalomnak már a definiálása is nehéz – a leginkább elfogadható, talán az, hogy fájdalom az, amit a beteg annak érez –, a WHO ajánlata alapján rendelkezünk egy „fájdalomlépcsővel” és a fokokhoz tartozó kezelési lehetőségekkel. A részletektől eltekintve fontos tudni, hogy a morfinszármazékok is csak a fájdalmak egy bizonyos részénél alkalmazhatók sikeresen, és ezeknek is számos mellékhatásuk lehet, ilyen pl. a kevesebb, mint az esetek 5 százalékában kialakuló függőség, a tolerancia, azaz, hogy szinte mindenkinél egyre nagyobb dózisra van szükség a kellő hatás eléréséhez, vagy akár az a tény, hogy bizonyos dózis felett (kb. 120–150 mg/nap) maga a szer is képes fájdalmat provokálni. Mint Bartos dr. megjegyezte, a manapság sokszor emlegetett ketamin és a kannabiszok hatása is kérdéses, de szerencsére rendelkezésre állnak a hagyományos gyógyszerek és az ugyancsak körültekintéssel alkalmazandó intervenciós terápiák (blokkok, katéterek, pumpák, stb.) is.

Dr. Rohánszky Magda (Szent László Kórház Onkológiai Centrum, Tűzmadár Ház) nemzetközi felméréseket idézve kiemelte: a rákbetegek 20–25 százaléka szenved major depressziótól, 25–30 százalékukra jellemző szorongás, hangulatingadozás, és a betegek 35,1 százaléka distresszes. Saját vizsgálataik alapján betegeiknek kicsit kevesebb mint a fele a létminimum alatt él. A betegeknek csupán 54 százaléka nem szorong, miközben 12,8 százalékuk súlyos, 17,8 százalékuk enyhén depressziós; ez utóbbi csoport nyilván szakember segítségét sem kéri, holott – szemben a teljes lakosságban mért 4,6 százalékkal – öngyilkossági gondolatokkal küzd a betegek 12,9 százaléka, akik a társas támogatásban is „rosszabbul állnak”, mint az átlag populáció.

Az onkológiai betegségek kialakulását sokan úgy élik meg, mint egy természeti katasztrófát, s bár ma már kevésbé jellemző a stigmatizáció, s egyre több rákbetegségből meg lehet gyógyulni, a rák „fordulópontot” jelenthet, s gyakran kíséri a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság érzése, szorongás és depresszió, a korábbi szerepek elveszítése, egzisztenciális problémák, szociális elszigetelődés, bemerevedés és értékvesztés. Folyamatról, események egymásutánjáról van szó. Van, akinél a félelem háttérbe szorul, de előfordul, hogy kiszolgáltatottság, aggodalom jelentkezik akkor is, ha valaki már „visszagyógyult az életbe”.

Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) tiszteletbeli elnöke / Daganatos Betegek Napja Fotók: Ágh András
Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) tiszteletbeli elnöke / Daganatos Betegek Napja Fotók: Ágh András

 

Tudatosság, irányelvek

– A daganatos betegeknek felkészültségre és tudatosságra van szükségük, hogy ne alárendeltjei legyenek az orvosnak, hanem partnerként vegyenek részt a gyógyítást szolgáló döntésekben – mondta prof. dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) tiszteletbeli elnöke. Fontos, hogy ne csak a szakorvosok legyenek tisztában a legújabb tudományos eredményekkel, hanem azt közérthető módon megismerjék a betegek is. Ezt a célkitűzést szolgálja a megalapításának 10. jubileumát ünneplő ingyenes Rákgyógyítás Magazin és a hozzá kapcsolódó www.rakgyogyitas.hu portál is.

– Az onkológusoknak az adott finanszírozási keretek között is van mozgásterük a terápiaválasztásban és a terápiák ütemezésében követni a világ legújabb kutatási eredményeit, vallja dr. Pajkos Gábor, az MKOT elnöke. Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság 2016-os kongresszusáról hazatérve például Kecskeméten azonnal hozzáigazítottuk a fej-nyaki daganatos betegeink kezelését a világkongresszuson közzétett új javaslatokhoz.

Az MKOT a hazai ellátás szakmai színvonalának fejlesztése érdekében lefordíttatta, s kiadta magyar nyelven az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) által jegyzett, jelenleg aktuális nemzetközi terápiás útmutatókat. A kiadványt a Legkorszerűbb Onkológiai Gyógyításért Alapítvány támogatásával az ország minden onkológiájára eljuttatták. Eddig az áttétes vastagbélrák és a prosztatarák európai kezelési sémáit tették közzé, a sorozat folytatását tervezik. Ugyan a kezelésekben a hazai finanszírozási protokoll tekinthető csak hivatalos útmutatásnak, de a szakmai munkát segítheti, ha a szakorvosok ismerik a jelenlegi európai gyakorlatot.

– Nem mindegy hányan éljük túl a betegséget és milyen életminőségben élhetünk. Minden bizonyított módszert be kell vetnünk az állapot javulásáért, de nem szabad, hogy a diagnózis után minden gondolatunkat a betegségtudat uralja – fogalmazott Kalotay Gábor, a Gyógyulj Velünk Egyesület elnöke. Kalotay Gábor arra biztatott: minden betegnek érdemes helyben megkeresnie az ott működő betegklubot, egyesületet. Jobban boldogulhat az egészségügy útvesztőiben az, aki sok tapasztalattal rendelkező betegtársakat, a problémáknak is hangot adni képes civil támogatást tudhat maga mögött.

(Forrás: mkot.hu)

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés