High-tech fogászat

Igazság szerint már negyed évszázada kitalálták a módszert, de csak az utóbbi tíz évben vált a hagyományos fogtechnikai eljárások igazi konkurensévé. Miniatürizálás,számítógép-fejlesztés és új anyagok kellettek hozzá. Ma már az eljárásnak csupán az első lépése egyezik meg a hagyományos fogászati kezeléssel: az, amikor kifúrják, kitisztítják a fogat, eltávolítják a fog szuvas részét, és kialakítják a pótolandó fogállomány helyét.

 

Ezt követően először, a szó szoros értelmében bepúderezik a tömés környezetét! Egy titán-oxid-tartalmú fényvisszaverő réteget fújnak a környező fogakra, hogy a szájba vezetett kis mini-felvevőkészüléket ne zavarja meg a zománc csillogása. Ez az apró szájkamera aztán virtuális lenyomatot vesz a lyukról, a kialakítandó fogfelszínről, méghozzá igen gyorsan és tökéletesen: 0,16 másodperc alatt, plusz-mínusz 19 mikronos pontossággal.

 

Ezután jön a fogtechnikai munka – képernyőn. Első lépésben a számítógép a felvétel 40 jellegzetes pontja alapján megszerkeszti az inlay-vel (porcelánbetéttel), vagy éppen koronával rekonstruálandó – fog képét. Aztán kiszámítja, mekkora és milyen formájú legyen a pótolandó anyag. Ezt a gépen három dimenzióban el lehet forgatni, meg persze nagyítani is, hogy a számítógépes „fogtechnikus”, azaz a fogorvos tudjon dolgozni rajta, és virtuálisan még tovább „csiszolhassa”, alakíthassa azt. A gép segít kiválasztani a színt is, hogy szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen legyen az ép környezetétől. Egy rutinos fogorvosnak ma már minderre 10-30 perc is elég.

 

Ha a virtuálisan elkészített pótlás kész van, a számítógéphez kapcsolt apró robotesztergapad – karjainak két gyémántfeje egy kis kerámiatömbből kb. tíz perc alatt kifaragja. Ezután UV-sugárral megszárítják, a ragasztott széleket egy kicsit csiszolják, polírozzák, és kész is az inlay vagy a korona.

 

Érdemes néhány szót szólni az újonnan terjedő anyagról, a cirkonkerámiáról is, mert nagy előnyei vannak. Egyrészt rendkívül hosszú életű, az eddig legtartósabbnak bizonyult aranynál is jobb. Igazából nem is tudjuk mennyi ideig tart ki, mert élettartama évtizedekben mérhető – maga a módszer viszont fiatalabb. Aztán az is hasznos, hogy nem tartalmaz fémet, így fémallergiától sem kell tartani. Behelyezésére, ellentétben a hagyományos tömésekkel, már nem cementet, hanem speciális ragasztót használnak, ami még tökéletesebbé teszi az illeszkedését.

 

Ma már nemcsak az inlay-k, de a koronák is egyre több helyen ezzel a módszerrel készülnek el. Azaz nem kell levenni a hagyományos lenyomatot, és elküldeni a fogtechnikushoz. Mindezt egy-két óra alatt egy ülésben végzik, így nem kell napokat, heteket várni lecsiszolt fogakkal, ideiglenes töméssel vagy koronával, és többszöri utazásra időt és pénzt szánni.

 

Helyesbítek, pénzt azért kell rá szánni, mert a módszer egyelőre nem túl olcsó. Bár egyedül Németországban már 5500 fogorvosi rendelőben használnak ilyen apparátust, Magyarországon alig pár tucat került forgalomba. Pedig Nyugaton egy inlay-ért, kerámiabetétért, kb. 500 eurót (130 ezer forintot) kérnek, nálunk a magánrendelők a pácienseknek kevesebb mint a feléért ajánlják. Hiába, szegények vagyunk. Igaz, miközben a fizetőképes kereslet kisebb, a felszerelés drága: a komputerizált technika ára jelenleg 65 ezer euró körül mozog, és akkor még nem beszéltünk a rengeteg járulékos költségről, anyagárról stb.

Ám a készülékek tömeggyártása beindult, és a gépek napról napra jobbak. Ma már komplex hidak tervezésébe is megpróbálják bevonni az új számítógépes technikát. Szegény fogtechnikusok néhány évtizeden (éven?) belül akár el is veszthetik munkájuk jelentős részét…

 

Dr. Máté Gábor, a soproni Korona Dental fogász főorvosa szerint ettől azért nem kell tartani: bár a technológia létezik, sőt Magyarországon is jelen van, annyira drága, hogy aligha fogja a többi módszert kiszorítani. Ráadásul az inlay-k és a porcelánbevonatok azonnali pótlására az esetek döntő többségében nincs is szükség, azaz nincs olyan ok, ami miatt a páciens az „együléses” megoldás többletköltségét kifizetné. Egy svédországi laboratórium a kiküldött 3D-s röntgenkép alapján akár az azokra építendő hidat is le tudja gyártani az „azonnali” behelyezéshez, ám a beültetésnek több (például csontszerkezeti) feltétele van, azaz nem minden azon múlik, hogy készen áll-e a híd, illetve a beteg pénztárcája.