hirdetés
2018. július. 20., péntek - Illés.
hirdetés

Egyre nehezebben szervezhető az ellátás

A Portfolionak adott interjút Erőss Loránd neurológus, idegsebész, aki az áprilisban robottal végrehajtott műtétjének részleteiről is beszélt.

hirdetés

Az elmúlt években intenzívebbé vált a befektetői érdeklődés a tudományterület irányt. Miért lehet ez vonzó számukra?

Az ún. alapkutatásra vagy más nevén felfedező kutatásra nem tud ráépülni rögtön egy termékorientált befektetés. Az alkalmazott kutatás eredményeit viszont át lehet vinni a humánoldalra, az emberrel foglalkozó klinikusok közé. A klinikusok és a kutatók között kialakul egy együttműködés, összeérik egy műhelymunka, ami már terméket tud hozni. Az elmúlt tíz évben szignifikánsan növekedtek az ilyen jellegű befektetések a Szilícium-völgyben.

Az idegrendszer kutatása azért vált annyira elsőrangúvá mindenhol a világon, mert a költségek, amelyeket az idegrendszeri betegségekre fordítunk, kimagaslóak. A legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint Európa 2010-ben 800 milliárd eurót költött a betegség kezelésére, ami több, mint az onkológiai és a kardiológiai betegségek esetében összesen.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a direkt és indirekt költségek mellett a hozzátartozók munkából való kiesését is becsülni kellene. Mert egy demens vagy egy epilepsziás embert, vagy akár egy Parkinson-kóros beteget folyamatosan ápolni kell, és ez sokszor a családra hárul, ha nem tudják megfelelő ápolási környezetbe helyezni a beteget. Magyarország néhány hónappal az USA előtt indította el a Nemzeti Agykutatási Programot, egy hónapra rá az Egyesült Államokban is meghirdették ezt, és nem sokkal később Európában is elindult a Human Brain Project egy hatalmas összeggel.

Beszéljünk a csapatról, mennyire nehéz utánpótlást találni idehaza, az új generáció mennyire érdeklődő eziránt a tudományterület iránt?

A fiatalokat mindig érdekli az új. A neuromoduláció, amivel mi foglakozunk, az nem egy klasszikus sebészeti beavatkozás, hanem neuropeacemakerekkel moduláljuk az idegrendszert, és ez izgalmas az orvoslás területén 2018-ban. Emellett ez az egyik leggyorsabban fejlődő szakterület, és olyan fejlesztések kapcsolódnak hozzá más területekről, mint például az elektrofiziológia, vagy az MR képalkotás. Ezek már komoly információs technológiai ismereteket igényelnek. A képalkotás ugyanis ma már nem csak abból áll, hogy egy röntgenorvos megnéz egy röntgenképet, hanem akár magába a készülék szoftverébe is be kell tudni nyúlni. Itt már új szakemberekre van szükség, például radiográfusra, aki nem a röntgenorvos, nem a CT-asszisztens, hanem informatikai, biológiai képzettsége is van, a betegellátásban is kell, hogy gyakorlata legyen. Ilyenkor egy teljesen új szakterület születik. Ez egy új világ, mivel egy klasszikus egészségügyi képzésben végzett kolléga nem tud scripteket írni.

A telemedicina jelen van, nemcsak a képalkotásban, de a napi szövettani diagnosztikában, a telehisztológia néven. A napi háziorvosi gyakorlatban is pillanatokon belül beköszönnek azok a szenzorok, amelyekkel ugyanazokat az adatokat tudja a szenzor begyűjteni a betegről, amiket a háziorvos. És cserébe nem kell 3-4 órát várni a rendelőben, hogy vérnyomást, vércukrot mérjen az orvos.

Ezek az új eszközök pillanatok alatt begyűjtik ezeket az adatokat, el tudják küldeni egy központi szerverre, és ott egy deep learning algoritmus ezt kielemzi, és a mesterséges intelligenciával megvan a diagnózis. Ez nem azt jelenti, hogy az orvos-beteg kapcsolat helyettesíthető vagy kiváltható, de egy része, ami időigényes, lerövidíthető. Ezek az irányok mindig érdekelték a fiatalokat, nagyon szívesen kapcsolódnak be, és kutatásaink egy része is ehhez a területhez kapcsolódik.

Mik a tapasztalatai, mennyire áll a rendelkezésre jelenleg a magyar egészségügyben a szakképzett munkaerő?

A Nemzeti Agykutatási Program haza tudott hozni külföldről nagyon jó szakembereket, ők idegtudományi műhelyeket, laborokat hoztak létre. Ezen a területen nem látok annyi gondot, mint a betegellátás területén. Ez utóbbi esetében egyértelmű, hogy az ellátás egyre nehezebben szervezhető. Nem azért, mert kevés az orvos, hanem a szakszemélyzetből, a műtősnőkből, nővérekből nincs elég a magyar egészségügyben. Ezt a munkát nem lehet úgy végezni, hogy ne legyen bebiztosítva legalább kétszeresen a betegellátás biztonsága. Ha van három műtő, akkor nem elég három műtős kolléga, mert ha egy megbetegszik, akkor máris nincs elég ember. Nem lehet kicentizni a legolcsóbbra az egészségügyet. Elöregedett az ellátó személyzet, és nagyon kevés a fiatal a szakszemélyzet területén. Ezt látom a leggyorsabban megoldandó problémának. Mert ha nincs megfelelő létszámú személyzet, szervezhetetlenné válik az ellátás, akkor pedig nincs betegbiztonság. Ebben az esetben pedig az ellátó személyzetnek is azzal megy el az ideje, hogy valahogy kikompenzálja a hiányokat, tehát nem tud alkotni. Egy ilyen közegben megszűnnek az innovációk, a magas színvonalú munka, gyakorlatilag csak folyamatos tűzoltás zajlik.

Közhely, de igaz, hogy a világ összes pénze sem lenne elég az egészségügyre, legyen az csak a személyzet bére, vagy a betegek ellátása. Ha mégis rendelkezésre állna jóval több pénz, akkor nem lenne akadálya, hogy tömegével lássák el Magyarországon az olyan betegeket, akiken például legutóbb ROSA is segített?

Igen, az biztos, hogy az egészségipar el tudná költeni a világ minden pénzét. Mindenképpen úgy kell gondolkodnunk, hogy minél több evidenciákra alapuló adat kerüljön vissza a döntéshozókhoz. Ezek alapján meg tudják ítélni, hogy érdemes-e ebbe az irányba fejleszteni, vagy ez igazából nem viszi előbbre a betegellátást. Tanulmányokat kell készíteni, végiggondolt, jól felépített adatbázisokra van szükség, és ebben nagy segítségünkre lesz a mesterséges intelligencia.

A teljes interjút a Portfolio közli.

(forrás: Portfolio)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés