hirdetés
2019. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

Beszélni kellene az eutanáziáról

Az eutanáziáról még vita sincs. Pedig a halál kérdésére válaszolni kell – idézi Vadász Gábor sebész, aneszteziológust a Népszava.

hirdetés

A legtöbb EU-s tagtársunk – hozzánk hasonlóan – a passzív eutanázia engedélyezéséről döntött. Ausztriában, Nagy-Britanniában, Finnországban, Franciaországban és Spanyolországban is engedélyezett a beteg számára, hogy életmentő kezeléseket utasítson vissza. Az írek, a görögök, a dánok és a szlovénok is ezt alkalmazzák. Itt arról van szó, hogy a beteg életben tartására irányuló orvosi cselekvést megszüntetik.

Van kitől tanulni az alapvető jogok gyakorlati megvalósulását tekintve is, nem beszélve jól működő rendszerekről és arról, hogy végre arra az útra léphetnénk, amiben megfordítjuk a magyar sorsot. Magyarországon ugyanis a társadalom legnagyobb hányada épp életének sorsfordító pillanataiban nem érezheti magát embernek. Ilyen pillanatok a születés, a szülés, egy komoly betegség, súlyos baleset vagy a halál és a felé vezető út. A mindenkori döntéshozók egyik legfontosabb feladata olyan – egyéni és csoportos – szabadságjogokat minden körülmények közt biztosító törvényeket alkotni, amelyek nem szűkítik az emberek mozgásterét a szabadságjogaik gyakorlásában, ugyanakkor képesek arra, hogy a visszaéléseket kiszorítsák a rendszerből.

Az aktív eutanáziáról szóló szabályozás kizárólag széleskörű társadalmi vita és nyilvánvaló politikai szándék mellett valósulhat meg. A cél az, hogy az ország polgárai minden körülmények között embernek érezhessék magukat. Ennek része az is, hogy akaratunk ellenére ne tarthassanak bennünket életben. Ez jelentené azt, hogy az utolsó stádiumban is megőrizhetjük méltóságunkat. Rajtunk áll, lefektetjük-e egy ilyen társadalom alapjait.

A teljes írás a Népszava portálján olvasható.

(forrás: Népszava)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés