Az alacsony szérum B12-vitamin-koncentrációjának klinikai relevanciája idős korban: a Banbury B12 vizsgálat eredményei

A prevalencia az életkor előrehaladtával növekszik: 65 éves korban 5 százalék körül van, 85 éves korban 20 százalék körüli értékre emelkedik. Idős korban az alacsony B₁₂-vitamin-szint ritkán jár a macrocytás anaemia és neuropathia klasszikus klinikai képével. Gyakoribbak a nem specifikus tünetek, például általános fáradtságérzés és kognitív zavar, melyet sokszor az idős kor velejárójának tartanak. A B₁₂-vitamin-hiány jelentőségével kapcsolatos bizonytalanságok részben arra vezethetők vissza, hogy nem rendelkezünk standard tesztmódszerekkel a B₁₂-vitamin-státusz meghatározására. A szérum alacsony B₁₂-vitamin-szintje nem tükrözi pontosan az intracelluláris B₁₂-vitamin-koncentrációt, és a homocisztein- (tHcy) és metilmalonilsav (MMA) szintjét megbízhatóbb indikátornak tartják az intracelluláris B₁₂-vitamin-státusz felmérésére. A keringésben lévő B₁₂-vitamin körülbelül 80 százaléka a sejtek többsége számára biológiailag nem hozzáférhető; a fennmaradó részt a holotranszkobalamin (holoTC) alkotja, mely a szérumban lévő, transzkobalaminhoz kötött B₁₂-vitamin része. A transzkobalamin egy fehérje, mely a vitamint a szervezet sejtjeihez szállítja.

Az alapellátásban a szérum B₁₂-vitamin-koncentráció meghatározásának javallatai az alábbiak: anaemia perniciosára utaló kórelőzmény, nem megfelelő tápláltsági állapot, kognitív zavar, dementia, neuropathia vagy felszívódási zavar. Bár az anaemia perniciosa vagy az alacsony B₁₂-vitamin-szinttel kísért felszívódási zavar terápiájában egyértelműen javasolt a B₁₂-vitamin pótlása, kevésbé meggyőző bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve, milyen jelentősége lehet a B₁₂-vitamin-pótlásnak a kognitív zavar kezelésében. Idős demens betegek körében gyakori a nem megfelelő tápláltsági állapot csakúgy, mint az a jelenség, hogy az életkor előrehaladtával csökken a B₁₂-vitamin bélből történő felszívódása, ezért nem meglepő, hogy a dementiában szenvedő idős betegek jelentős részénél csökkent a szérum B₁₂-vitamin-koncentrációja. Mindazonáltal széles körben elterjedt vélekedés, hogy a B₁₂-vitamin-hiány csak kis hányadát alkotja a dementia reverzibilis okainak idős korban.

Az idős személyek bevonásával lefolytatott populációs vizsgálat célja annak tisztázása, hogy a kognitív károsodás, depresszió és perifériás neuropathia objektív bizonyítékai összefüggésben állnak-e a szérum csökkent B₁₂-vitamin-koncentrációjával, illetve a B₁₂-vitamin-státusz markereinek szintjével.

Betegek és módszerek

Olyan, 75 éves személyek random mintáját vonták be a vizsgálatba, akik az angliai Banbury három háziorvosi praxisának valamelyikében regisztráltak. Nem vehettek részt a vizsgálatban terminális betegségben szenvedők, illetve ápolási otthonban élők. A résztvevők strukturált interjún vettek részt, ahol felvették a kórelőzményre, gyógyszerszedésre és alsó végtagi neurológiai tünetekre vonatkozó adatokat. A kognitív funkciót a Mini-Mental State Examination (MMSE) segítségével mérték fel, 22/30 alatti MMSE-pontszám esetén mondták ki kognitív károsodás fennállását. A depresszió és szorongás súlyosságát a Hospital Anxiety and Depression Scale (HAD-d) alapján mérték fel, 11 vagy annál nagyobb pontszám esetén valószínűsítettek depressziót. A holoTC, tHcy, MMA és folát szintjét vénás vérből határozták meg.

Eredmények

Az idős személyek 13 százalékánál mértek alacsony B₁₂-vitamin-koncentrációkat, mely memóriazavarral és depresszióval társult. Az életkor, nem és dohányzási szokások szerinti korrekciót követően az alacsony B₁₂-vitamin- vagy transzkobalamin- (holoTC) szint szerint az alsó kvartilisbe tartozó személyeknél 2-szeres (OR = 2,17, 95% CI, 1,11−4,27), illetve 3-szoros (OR = 3,02, 95% CI, 1,31−6,98) volt a kognitív zavar előfordulásának esélye, a felső kvartilisbe tartozó személyekhez képest. Az elégtelen B₁₂-vitamin-státuszhoz a bokareflex kiesése is társult, depresszió azonban nem. Három hónapos B₁₂-vitamin-pótlás hatására a biokémiai eltérések rendeződtek, a kezelés azonban az egyéb klinikai paraméterekre nem volt hatással.

Következtetések

A B₁₂-vitamin-hiánynak a vizsgálatban regisztrált előfordulási aránya megfelel az Egyesült Királyság idős populációjában dokumentált értéknek. A vizsgálat azt igazolta, hogy alacsony B₁₂-vitamin-koncentráció mellett ritka az anaemia vagy macrocytosis, és a 125 fő közül csak 3 esetben jelezték az antitestvizsgálatok anaemia perniciosa fennállását. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy idős korban az alacsony B₁₂-vitamin-koncentrációk mögött inkább táplálkozási hiányállapot vagy gyomor-atrophia miatti felszívódási zavar, illetve ezek kombinációja, mintsem anaemia perniciosa áll. A B₁₂-hypovitaminosishoz memóriazavar, valamint a kognitív károsodás objektív jelei társultak, mely összefüggés az életkor, nem és dohányzás szerinti korrekciót követően is érvényes maradt. A kognitív károsodás szorosabb korrelációt mutatott a holoTC, mint a B₁₂-vitamin-metabolitok szintjével. Ez azt erősíti meg, hogy a holoTC (a B₁₂-vitamin biológiailag aktív frakciója) az intracelluláris B₁₂-vitamin-státusz megbízhatóbb indikátora, mint a szokványos B₁₂-vitamin-meghatározás. A szérum alacsony folátkoncentrációja ugyancsak összefüggésben áll a kognitív károsodással. Az Alzheimer-kór és a cerebrovaszkuláris betegségek etiológiai szempontból hasonlónak tűnnek, az összekötő kapocs a vér emelkedett tHcy-koncentrációja, illetve egyéb mechanizmusok lehetnek. Ebben a vizsgálatban 3 hónapos B₁₂-vitamin-pótlás hatására nem javultak a kognitív funkciók, ami azonban nem zárja ki ok-okozati összefüggés fennállását. Hosszú távú vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy a B₁₂-vitaminnak milyen jelentősége lehet az időskori kognitív hanyatlás prevenciójában.

(Forrás: Hin H, et al. Clinical relevance of low serum vitamin B12 concentrations in older people: the Banbury B12 study. Age and Ageing. 2006;35:416–422.)