hirdetés
2019. október. 16., szerda - Gál.
hirdetés

Alacsony GFR és a stroke kockázata

A krónikus vesebetegség és a kardiovaszkuláris betegségek világszerte nagyon jelentős népegészségügyi problémát jelentenek, és patofiziológiai mechanizmusuk gyakran közös. A legtöbb olyan beteg, akiben a becsült glomerulus filtrációs ráta (eGFR) nem éri el a 60 ml/perc/1,73 m2 értéket, kardiovaszkuláris ok következtében hal meg, még mielőtt elérné a vesebetegség végstádiumát. Ezért elsődleges cél, hogy alacsony eGFR esetén megelőzzük a vaszkuláris esemélyeket.

Meng Lee és munkatársai áttekintették azokat a közleményeket, amelyek az alacsony eGFR és a stroke kapcsolatával foglalkoztak, és metaanalízist végeztek. A releváns közleményeket a PubMed (1966–2009) és az Embase (1947–2009) adatbázisok átfésülésével választották ki: csak olyan tanulmányokat elemeztek, amelyekben prospektív adatgyűjtés történt kohorsz- vagy klinikai vizsgálatokban, kiszámították – az étrend figyelembe vételével módosított – eGFR-t a vizsgálat kezdetén, legalább egy évig követték a betegeket és az eredmények közt feltüntették a több változóra korrigált relatív stroke kockázatot és annak 95 százalékos konfidencia intevallumát olyan betegekre nézve, akiknek eGFR-je  60–90 vagy <60 ml/perc/1,73 m2 volt. A beválasztási és a kizárási kritériumok alkalmazása után 21 elemzendő publikáció maradt, amelyek 33 prospektív vizsgálatot ismertettek. Az összesen 284 672 betegben – a 3,2–15 éves követés alatt – 7863 stroke fordult elő.

Az összesített eredmények szerint azokban a betegekben, akikben az eGFR <60 ml/perc/1,73 m2 volt, gyakoribb volt a stroke (relatív kockázat: 1,43), de 60–90  ml/perc/1,73 m2-es eGFR esetén nem volt szignifikáns kockázatnövekedés (relatív kockázat: 1,07). Az  eGFR <60 ml/perc/1,73 m2 csoporton belül egy dózis-válasz hatás volt megfigyelhető: szignifikánsan nagyobb volt a stroke kockázata, ha az eGFR <40 ml/perc/1,73 m2 volt, mint ha az értéke 40–60 ml/perc/1,73 m2 közé esett.

 A szerzők alcsoport-elemzéseket is végeztek az eGFR <60 ml/perc/1,73 m2-es betegek körében, hogy megállapítsák, hogy egyes tényezők hogyan befolyásolják az eGFR és a stroke kapcsolatát. Ezek szerint azokban a tanulmányokban, ahol a kontrollcsoportban olyan személyek voltak, akiknek eGFR-je >60 ml/perc/1,73 m2 volt, a stroke relatív kockázata kisebb volt, mint azokban, amelyekben  >90 ml/perc/1,73 m2 volt a kontrollok eGFR értéke (relatív kockázat: 1,29, illetve 1,82). Egy másik érdekes eredmény az volt, hogy az eGFR és a stroke közötti kapcsolat erősebb volt az ázsiai személyekben, mint a nem-ázsiaiakban (relatív kockázat: 1,96, illetve 1,26). Ennek magyarázatára csak feltételezések vannak: ezek egyike az lehet, hogy az ázsiaiakban feltehetően fiatalabb korban alakul ki a magas vérnyomás, és emiatt ereik állapota még azonos vérnyomásérték mellett is rosszabb lehetett, mint a nem-ázsiaiaké. Bár az elemzések során a vérnyomást figyelembe vették, fennállásának időtartamát nem ismerték, és így nem is lehetett egyike a korrigáló tényezőknek.

Egy megfigyeléses tanulmányokon alapuló metaanalízissel nem lehet oksági kapcsolatokat felderíteni. Annyi azonban joggal állítható az eredmények alapján, hogy az alacsony eGFR egyik markere a nagyobb stroke kockázatnak, és ezért indokolttá teszi a vaszkuláris kockázatcsökkentő stratégiák (vérnyomáscsökkentés, sztatinok, trombocitagátlás) alkalmazását.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés