2020. november. 24., kedd - Emma.
hirdetés
hirdetés

A terhességi pajzsmirigyhormon-szintek hatása a gyermekkori ADHD tüneteire

A terhesség korai szakasza kulcsfontosságú időszak a magzati idegrendszer fejlődése szempontjából, ám ez idő alatt a magzat teljes egészében az anya pajzsmirigyhormon-termelésétől függ. Pajzsmirigyhormonok szükségesek a neuronok normális migrációjához és éréséhez, és terhességi pajzsmirigyhormon-hiányban a súlyos anyai jódhiány a gyermeknél mentális retardációt eredményez.

Amennyiben a pajzsmirigy kapacitása autoimmun betegség vagy jódhiány miatt csökkent, a nőbetegnél nagyobb a hypothyreosis vagy hypothyroxinaemia (alacsony szérum T4- és normális TSH-koncentráció) esélye a terhesség alatt. Nem megfelelően kezelt anyai hypothyreosis vagy hypothyroxinaemia kapcsán csökken az utódok intelligenciahányadosa (IQ, intelligence quotient), romlik a motoros teljesítmény, és megnyúlik a reakcióidő. A hypothyroxinaemia emellett a kifejező nyelvi készségek és a kognitív képességek megkésett fejlődését is maga után vonja. A véletlen besorolásos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy az anyai hypothyreosis vagy hypothyroxinaemia megfelelő kezelése nyomán nem javul a gyermek IQ-ja.

Egyes szerzők azt is felvetették, hogy a nem kezelt anyai hypothyreosis a figyelem késésével társul a gyermek 7−9 éves korában, és az anyai szérumban a TSH és thyreoidea-peroxidáz antitest (TPO-Ab) szintjének emelkedése kapcsán fokozódik az externalizációs tünetek kockázata kora gyermekkorban. A figyelemhiány-hiperaktivitás (ADHD, attention-deficit/hyperactivity disorder) tünetek prevalenciája a jódhiányos régiókban nagyobb lehet. Egyelőre nem tisztázott, hogy a terhesség alatti anyai pajzsmirigyfunkció miként befolyásolja az ADHD tünetek előfordulását.

Finn és brit kutatók a terhesség alatti pajzsmirigyfunkció és az utódok körében előforduló ADHD tünetek közötti korrelációt elemezték a gyermekek 8 éves korában a prospektív Northern Finland Birth Cohort 1986 adatai alapján. Az alaphipotézis az volt, hogy a nem kezelt anyai pajzsmirigy-működési zavar fokozza az ADHD tünetek előfordulását a gyermekek körében.

 

Betegek és módszerek

A prospektív Northern Finland Birth Cohort 1986 (NFBC 1986) az 1985. július 1. és 1986. június 30. közötti összes szülés 99 százalékának adatait tartalmazta Finnország két legészakibb megyéjére vonatkozóan (9362 anya és 9479 gyermek). A kohorsz tagjait a 8−12. terhességi héten esedékes első terhesgondozói vizit időpontjától követték nyomon.

Az összesen 9479 gyermek közül kizárták az ikreket (n = 222), az adatszolgáltatást megtagadókat (n = 251), az értelmi fogyatékosokat (IQ ≤ 85; n = 147), azokat az eseteket, ahol nem álltak rendelkezésre az anyai pajzsmirigyfunkcióra (n = 3316), illetve az ADHD tünetekre vonatkozó adatok (n = 412). A végső vizsgálati populációt 5131 anya és 5131 gyermek alkotta.

A gyermekeknél fennálló ADHD tüneteket 8 éves korban a tanárok mérték fel (részvételi arány 92 százalék) a Rutter-skála 29 kérdése segítségével. A skála egy kérdést tartalmaz a figyelemzavarra és két kérdést a hiperaktivitásra vonatkozóan, ezen kívül megtalálhatók benne kérdések az osztályban tanúsított általános magatartással, a hangulatingadozásokkal, a fejfájással és az iskolai hiányzásokkal kapcsolatban. A Rutter-skála összpontszáma 0 és 52 közötti lehet, ezen belül a 9-es vagy annál magasabb pontszám pszichiátriai zavart valószínűsít. A gyermek akkor minősült figyelemhiányosnak, ha a figyelemhiányra vonatkozó pontszám 1 vagy 2 volt, míg hiperaktivitás fennállását akkor mondták ki, ha a releváns pontszám 2 vagy annál magasabb volt.

 

Eredmények

A magasabb szérum-TSH-szintet mutató anyák terhesség alatti testtömegindexe (BMI, body mass index) nagyobb volt, ugyanakkor kisebb volt a dohányosok aránya, mint a teljes kohorszban. A hypothyroxinaemiás anyák BMI-értéke ugyancsak nagyobb volt, és ebben a csoportban magasabb volt az átlagéletkor, mint a teljes kohorszban. A hypothyroxinaemiás nők csoportjában nagyobb volt a gyermek 8 éves korában fennálló teljes gyermekszám is. E különbségektől eltekintve az anyai pajzsmirigyfunkció alapján elkülönített két csoport nem különbözött egymástól.

Összesen 1030 gyermeknél (20,1 százalék) voltak kimutathatók figyelemhiány tünetei, 1095 gyermeknél (21,3 százalék) hiperaktivitás; a Rutter-összpontszám 686 gyermeknél (13,4 százalék) volt 9 vagy annál magasabb, és 461 gyermeknél (9,0 százalék) kombinált ADHD tünetek álltak fenn (figyelemhiány és hiperaktivitás, Rutter-pontszám ≥ 9). Összességében a fiúk csoportjában nagyobb volt az ADHD prevalenciája, mint a lányoknál. Nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség az ADHD prevalenciájában vagy előfordulási esélyében attól függően, hogy a gyermek magas vagy normális szérum-TSH-koncentrációt mutató, illetve hypothyroxinaemiás és normális szabad T4-koncentrációt mutató anyától született-e.

A fiúk csoportjában nem észleltek korrelációt az ADHD tünetek és az anyai TSH-emelkedés logaritmusa között. Lányoknál az anyai TSH-szint minden természetes logaritmusnyi emelkedéséhez a figyelemhiány és ≥ 9-es Rutter-pontszám 1,2-szeres, a kombinált ADHD tünetek 1,4-szeres növekedése társult.

A szenzitivitási elemzések során a pajzsmirigygyógyszereket szedő, illetve TPO-Ab-pozitivitást mutató anyák kizárása csak minimálisan befolyásolta az eredményeket.

 

Következtetések

Az eredmények azt jelzik, hogy a lányok csoportjában kissé emelkedett az ADHD tünetek előfordulásának esélye, amennyiben a terhesség korai szakaszában az anyai TSH-koncentráció emelkedett volt. Ennek mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, ezért további kutatásokat igényel. Az összefüggés azonban laza, és nem rendelkezünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy a magas TSH-szintet mutató nők kezelésével megelőzhető-e az ADHD kialakulása a gyermekeknél. Ezen túlmenően, az anyai pajzsmirigyfunkció szűrése nem nyújt segítséget az ADHD kockázatának felméréséhez. Tekintettel azonban arra, hogy felmerül az összefüggés lehetősége, a kóros anyai szérum-TSH-koncentráció lehető legkoraibb kezelése szükséges, különösen akkor, ha a családi kórelőzményben ADHD vagy egyéb neuropszichológiai rendellenesség szerepel.

(Forrás: Päkkilä F, et al. The impact of gestational thyroid hormone concentrations on ADHD symptoms of the child. J Clin Endocrinol Metab. 2014;99:E1–E8.)

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!