hirdetés
2019. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés

A radiojód-terápia jelentette rákkockázat

A legújabb eredmények alapján a radiojód-terápia hosszú távon emeli a mellrák és egyéb szolid tumorok előfordulási gyakoriságát.

hirdetés

A Basedow-kór és egyéb hipertireózisok kezelésére az 1940-es évek óta alkalmazzák a radiojód-terápiát. A terápia részeként a beteg per os 131I izotópot kap. A felszívódást követően a jódizotóp a pajzsmirigybe jut, ahol a nátrium-jodid szimporter működése következtében bejut a pajzsmirigy sejtjeibe. Az izotóp által kibocsájtott béta- és gamma-sugárzás rövid időn belül „megzavarja” a pajzsmirigy funkcióját. A radiojódos kezeléssel elkerülhető a pajzsmirigy gyógyszerek szedése, és esetleg egy sebészeti beavatkozás is.

Korábban úgy vélték, hogy a kezelés mellékhatásokban szegény, mivel a pajzsmirigy sejtjein kívül egyéb típusú sejtekben nincsenek jelen a nátrium-jodid szimporterek, így azokba nem jut be a radioaktív izotóp.

Nem növeli a daganatok kockázatát a radiojód-terápia?

Forrás: 123rf.com
Forrás: 123rf.com

Mielőtt a jódizotópok elérik a pajzsmirigyet és abban feldúsulnak, a vérkeringés révén az egész szervezetben jelen vannak, és olyan sugárhatásra érzékeny szervek és szövetek közelébe kerülhetnek, mint a csontvelő. Ez a gondolat már az 1960-as években a „Thyrotoxicosis Therapy Follow-Up Study”- (TTFUS-) hoz vezetett. A TTFUS részeként 23 020 betegnél, akik 1956 és 1964 között 26 különböző klinikán radiojód-kezelésben részesültek, vizsgálták azt, hogy milyen gyakorisággal alakul ki náluk leukémia.

A TTFUS résztvevőinél 50 százalékkal magasabb leukémia-rizikót állapítottak meg, mint az átlagpopulációban, ugyanakkor a leukémia-kockázat nem mutatkozott a TTFUS-csoportban sem magasabbnak, mint az operált betegeknél.

Három évtizeddel később egy későbbi vizsgálat ugyanerre a következtetésre jutott, azaz nem talált emelkedett rákkockázatra utaló jelet a radiojód-terápiával összefüggésben.

A legnagyobb dózist a pajzsmirigy kapja

Nemrégiben USA-beli kutatók újra górcső alá vették a TTFUS adatbázisát. Ezúttal nem az elhalálozás okát vették alapul a kiértékelésnél, hanem a különböző szerveket ért ionizáló sugárzás dózisokat hozták kapcsolatba a különféle daganatos megbetegedések számával. Egy 197 beteggel folytatott vizsgálatból kiderült, hogy a legnagyobb dózist (120 Gy) – a várakozásoknak megfelelően – a pajzsmirigy kapta. A többi szerv jelentősen kisebb dózisú sugárzásnak volt kitéve: a nyelőcső például 1,6 Gy, a nyálmirigyek 0,65 Gy dózist kaptak.

Magasabb expozíció, több elhalálozás

A vizsgálatból kiderült, hogy összesen 1984 beteg halt meg gyomorrákban. A gyomorrákban való elhalálozás rizikója minden 100 mGy-es dózisemelkedéssel párhuzamosan 6 százalékkal nőtt.

Melldaganatban 291-en haltak meg, és a mellrák-kockázatnövekedés 12 százalékosnak bizonyult minden plusz 100 mGy dózisra vonatkoztatva.

Érdekes módon leukémiára vonatkozóan ez esetben sem mutattak ki kockázatnövekedést.

1000 főre plusz 19-32 elhalálozás jut

Mivel epidemiológiai vizsgálatról van szó, az ok-okozati kapcsolat egyértelműen nem bizonyítható, mégis a dózis-hatás összefüggés igazolása kapcsolatot valószínűsít. Úgy tűnik tehát, hogy 1000 betegre vonatkozóan, akik 40 éves koruk fölött részesültek radiojód-terápiában, 19–32 plusz haláleset jut az izotópos kezelésre visszavezethetően.

 

Forrás:

JAMA Internal Medicine

Dr. Budai Marianna
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés