hirdetés
2018. december. 12., szerda - Gabriella.
hirdetés

A gyógyítók pszichés nehézségei

Vajon mivel kell megküzdenie egy medikusnak és egy gyakorló orvosnak nap mint nap? A mindset.hu pszichológiai szaklap cikke ebbe ad betekintést.

hirdetés

Az orvosképzés az egyik legmegterhelőbb út, melyet a fiatal érettségi után választhat magának. De vajon mindennek milyen következményei vannak? Első körben fontos kiemelni, hogy a hallgatók és az orvosok többsége sikeresen megbirkózik a nehézségekkel, ez mindenképp pozitívum. Több adat is arra utal azonban, hogy a medikusok és a későbbi orvosok egy része fokozottan veszélyeztetté válik pszichiátriai zavarok tekintetében. A depresszió élettartam-prevalenciája 15 százalék körüli a második év végén, mely háromszor magasabb, mint az átlagnépesség életkor szerint illesztett mintája. Ez alapján kijelenthető, hogy az orvosi tanulmányok komoly depresszióprovokáló tényezőként tarthatók számon, azonban segítséget viszonylag kevesen kérnek, melynek egyik oka a megbélyegzéstől való félelem lehet. Egyébként azok a hallgatók a leginkább veszélyeztetettek, akik a felvétel előtt alacsony társas támogatással rendelkeztek, még akkor is, ha ez a szupport az egyetemi évek alatt már jobb volt. Szintén szomorú adat, hogy a gyakorló orvosok 10-20 százaléka tapasztal meg élete során valamilyen pszichiátriai zavart. Ami vezet: a depresszió, az öngyilkosság és az addikciók.

Ezeken kívül ott van a kiégési (burnout) szindróma is, mely a segítő foglalkozást végző szakemberek által megtapasztalt, speciálisan megterhelő körülmények következménye. A szindróma lényege definíció szerint: „Olyan tartós, negatív, munkára vonatkozó lelkiállapot egyébként „normális” egyénekben, amelyet elsősorban kimerülés és distress, a csökkent hatékonyság érzése, csökkent motiváció, és a munkával kapcsolatos diszfunkcionális viszonyulások és viselkedések jellemeznek. Fokozatosan fejlődik ki, de hosszú ideig észrevétlen maradhat az érintett számára.”

Kialakulása kapcsán legnagyobb magyarázóerővel az olyan munkahelyi stresszorok bírnak, mint például: a túlterhelés, az időnyomás, a szerepkonfliktusok, a társas támogatás hiánya. Lélektani értelemben nagy szerepe van az érzelmi túlterhelésnek, mely a segítő foglalkozás kapcsán a fokozott interperszonális igényekből ered, egy alapvetően olyan orvos-beteg kapcsolatban, mely természetéből fakadóan nem kölcsönös.

Valószínűleg kevesen lepődnek meg, ha azt mondjuk, hogy a segítés útjai mentálhigiénés vagy komolyabb esetben pszichoterápiás jellegűek. Már az egyetemi évek alatt is hasznos segítséget nyújthatnak a társas támogatás jegyében az esetmegbeszélő csoportok, ahova be lehet vinni a gyakorlat során adódó problémákat, orvos-beteg kapcsolattal összefüggő nehézségeket. Biztosan támogatóan hatnak a relaxációs vagy mindfulness gyakorlatok, melyek segíthetnek elszakadni az időnyomás és teljesítménykényszer okozta szorongástól. Azt is lényeges tudatosítani, hogy – ahogyan egyébként sem – ilyen megterhelés mellett, ha a kialakult helyzet indokolja, egyáltalán nem szégyen szakember segítségét kérni, sem a hallgatónak, sem a gyakorló orvosnak. Az egyetemi évek alatt óriási szerepe lehet a különféle önszerveződő köröknek, melyre egy nem klasszikus, de remek példa a SOTE Meme nevet viselő Facebook-oldal. Habár nem a hagyományos értelemben, hanem virtuális közösségként funkcionálva, de abszolút a társas támogatás és összetartozás érzetét erősíti, ráadásul az egyik leghatékonyabb módon, a helyzetben lévő nehézség humorba történő átfordításával segíti a megküzdést.

A teljes összeállítás a mindset.hu közli.

(forrás: mindset.hu)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés