hirdetés
2018. április. 24., kedd - György.
hirdetés

A gyakori krónikus betegségek összesített hatása a rákincidenciára

A gyakori krónikus betegségek állnak az újonnan kialakult tumoros esetek ötöde és a tumoros halálozások harmada hátterében, írja a The BMJ  tanulmánya, ami arra is felhívja a figyelmet, hogy az információ fényében át kell alakítani a rákprevenciós stratégiákat és a krónikus betegségek kezelését.

hirdetés

Az amerikai és taiwani kutatóknak a The BMJ-ben megjelent tanulmánya szerint a gyakori krónikus betegségek (kardiovaszkuláris megbetegedés, diabétesz, veseelégtelenség, tüdőbetegség, köszvény) összesen ugyanolyan mértékű rákkockázatot jelentenek, mint amilyen az öt fő életmódbeli faktor (dohányzás, elégtelen fizikai aktivitás, elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztás, elhízás) kombinált hatása. Azonban, mint arra a szerzők felhívják a figyelmet, a jelenlegi rákprevenciós stratégiák nem foglalkoznak a krónikus betegségekkel, így azokat az új eredmények alapján újra kell gondolni.

A kutatók arra is kitérnek, hogy a korábbi vizsgálatok leginkább csak az egyedi krónikus betegségek vagy betegségmarkerek rákkockázatot fokozó hatását mérték, holott ezek a kórképek általában együtt jelentkeznek, így együttes hatásukat kell megérteni a rákkockázattal kapcsolatban is. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a fizikai aktivitás milyen mértékben képes csökkenteni a krónikus betegségekkel együtt járó rákkockázat-növekedést és a rákos elhalálozás kockázatának növekedését.

Copyright: <a href='https://hu.123rf.com/profile_bialasiewicz'>bialasiewicz / 123RF Stock fotó</a>

Huakang Tués munkatársai prospektív vizsgálatukba – Cancer risk associated with chronic diseases and disease markers: prospective cohort study – 405 878 férfit és nőt vontak be. A vizsgálatba kerülők korábban nem szenvedtek rákos megbetegedésben, a demográfiai adatokon kívül kérdőíven adatokat szolgáltattak kórtörténetükről, életmódjukról, orvosi vizsgálatok során mérték kardiovaszkuláris markereiket (vérnyomás, össz-koleszterin, szívfrekvencia), vércukorszintjüket, krónikus vesebetegségre utaló markereiket (proteinuria, glomeruláris filtrációs ráta), légúti funkciójukat és a köszvénnyel kapcsolatos markert (húgysav), továbbá mérték fizikai aktivitásukat is, és átlagosan 8,7 évig követték őket.

Az eredmények szerint a krónikus betegségek mindegyike – kivéve a magas vérnyomás és a tüdőbetegség – szignifikánsan megnövekedett rákkockázattal járt együtt külön-külön is (a korrigált esélyhányadosok 1,02 és 1,44 közöttiek), míg valamennyi krónikus betegség, illetve mért betegségmarker szignifikáns pozitív összefüggésben állt a rákos elhalálozás kockázatával (a korrigált esélyhányadosok 1,12 és 1,70 közöttiek). A nyolc krónikus betegséghez, illetve betegségmarkerhez kapcsolódó összesített kockázat dózis–válasz összefüggést mutatott, a legmagasabb kockázati pontszámok esetén a rákkockázat 2,21-szeresre, a rákmortalitás 4-szeresre nőtt.

A legmagasabb összesített kockázati értékek esetén férfiak körében 13,3 évvel, nők esetében 15,9 évvel csökkent a várható élettartam. Összesen a krónikus betegségek az újonnan kialakult rákos esetek több mint ötöde és a tumoros halálozások harmada hátterében voltak felfedezhetők. A populáció körében a rákincidencia és a rákmortalitás nagyjából olyan mértékű növekedést mutatott a nyolc krónikus betegséggel, illetve betegségmarkerrel összefüggésben, mint amilyen növekedés az öt főbb életmódi faktorhoz társul (rákincidencia: 20,5% vs. 24,8%; rákmortalitás: 38,9% vs. 39,7%).

Az inaktívakkal összehasonlítva a fizikailag aktívak körében a krónikus betegségekkel összefüggő rákkockázat-növekedés 48%-kal, míg a rákos mortalitás 27%-kal csökkent.

A szerzők hangsúlyozzák: eredményeik tükrében át kell alakítani a rákprevenciós stratégiákat.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés