hirdetés
hirdetés
2019. december. 09., hétfő - Natália.
hirdetés

A hazai fájdalomklinikák és -ambulanciák helye és szerepe a gyógyítás folyamatában

Egy neurológus gondolatai II. rész

A krónikus és idegi fájdalom kezelése világszerte nagy kihívás a medicina számára. A komplex ellátást csak jól szervezett és irányított, megfelelő multidiszciplináris szakképzettséggel rendelkező, rendszeresen auditált és megfelelően finanszírozott fájdalomterápiás rendszer képes biztosítani. Erre szolgálnak a fájdalomambulanciák.

hirdetés

Tisztázatlan a szervezeti és jogi háttér

A fájdalomambulanciák szervezeti, működési és jogi háttere is tisztázatlan és hiányos. A jelenlegi szabályok az egy aneszteziológus szakorvost és asszisztensét minimálisan feltételező fájdalomterápiás ambulanciát és az egy neurológust és asszisztensét igénylő fejfájás-szakrendelést ismerik. A fentebb részletezett multidiszciplináris centrumokról nincs említés!

Tisztázatlan, hogy ki és milyen jogosítvány alapján használhatja egyáltalán a fájdalomambulancia/klinika elnevezést. Vannak-e (nincsenek!) minimumfeltételek? Ki és miért tartozik felelősséggel? Ki ellenőrzi és mi alapján a tevékenységet? Merre vezetnek a betegutak? Milyen szervezeti és szakmai kapcsolatban állnak egymással a fájdalomterápiás helyek? Az elégtelen finanszírozás részleteit (pl. jelentősen alulfinanszírozott invazív beavatkozások) hosszasan lehetne taglalni.

A focihoz és a fájdalomcsillapításhoz mindenki ért

Felületes szemlélő számára a helyzet persze nem ennyire borús. A politikán és a focin kívül az orvosláshoz, ezen belül különösen a fájdalomcsillapításhoz mindenki ért. Ennek számos ékes (nem szak)irodalmi bizonyítéka is van, melyek közül Tóth Béla rövid írásából (Mindenki doktor, 1899) idézek. Művében Csokonai Vitéz Mihály és tudós ismerőse, Budai Ézsaiás vitatkoznak arról, melyik mesterségből van a legtöbb Debrecenben. „…Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a foga fáj, és elindult a piac felé… Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak: – Nagytiszteletű urammal együtt éppen százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel, és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor.”

Az egyik népszerű internetes keresőbe beírva a fájdalomambulancia vagy fájdalomklinika kifejezést, 40 ezernél is több magyar nyelvű találat bukkan elő. Felismerve ugyanis a növekedő igényt, ma Magyarországon divattá vált fájdalmat kezelni. Szinte mindenki kezel mindenféle lehetséges eszközzel, a legkülönfélébb elvek alapján, a kiemelkedően magas szakmai és infrastrukturális igényű beültetett stimulációs eljárásoktól kezdve a semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott nagy dózisú C-vitaminig bezárólag. Lényegében bárki kiteheti – sokszor üzleti megfontolások alapján és szakmai háttér nélkül − rendelője bejárata fölé a hangzatos fájdalomambulancia vagy fájdalomklinika feliratot, semmilyen jogosítvány vagy speciális engedély nem szükségeltetik hozzá.

Hiányosságok vannak és még lesznek is

A magyar fájdalomterápia számos területén vannak hiányosságok. Szemléletváltozásra, az oktatás, szervezés és finanszírozás átalakítására van szükség.

A feladat nem kevés:

– az egyetemi és posztgraduális oktatásban nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon az akut és krónikus fájdalom diagnosztikája és kezelése;

– ki kell alakítani a fájdalomterápiás szakvizsga feltételeit;

– meg kell szervezni a működőképes, egymással jól együttműködő helyi, regionális és országos ellátóhelyek hálózatát;

– ki kell dolgozni a megfelelő diagnosztikai és terápiás útmutatókat, akár a nemzetközi javaslatok adaptálásával;

– létre kell hozni az átláthatóságot és biztonságot nyújtó szervezeti, jogi és pénzügyi kereteket. 

A cikk első részéért kattintson ide. 

dr. Kiss Gábor, Neurológus
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink