hirdetés
2022. május. 29., vasárnap - Magdolna.
hirdetés

Mi lesz veled iskola-fogászat és fogszabályozás?

A fogászat alulfinanszírozottságának felszámolása az orvosi és szakdolgozói bérek rendezésével jó irányba indult el, de sajnos a szektoron belül nem mindenkit vitt magával. Batta Anikó, gyermek-fogszakorvos és Kónya Éva fogszabályozó szakorvos írása a Portfolión.

Az orvosi és szakdolgozói társadalom osztatlan örömmel fogadta az Országgyűlésnek, a több lépcsőben, 2021 és 2023 között megvalósuló, az orvosok és a szakdolgozók béremeléséről szóló döntését. Mindenki reménykedett abban, hogy az évek óta tartó alacsony bérezési lehetőség után a közfinanszírozott ellátásban dolgozók szektorsemlegesen, a szolgálati idő függvényében egységesen részesülnek majd a bértámogatásban. A részletszabályokat tartalmazó kormányrendelet végrehajtása során viszont kiderült, hogy ez korántsem így van.

A bértámogatás kiterjed az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó orvosokra, szakdolgozókra, és a praxiközösségekre vonatkozó kormányrendelet alapján az alapellátásban a háziorvosokra, fogorvosokra és azok szakdolgozóira. A felnőtt és gyermek háziorvosok esetében a praxisközösségekről szóló kormányrendelet problémamentesen alkalmazható, mivel a háziorvosi szolgálatok egymáshoz nagyon hasonló struktúrával működnek, praxisközösséget tudnak alkotni. Ugyanez nem mondható el a fogászati szolgáltatók mindegyikére. Más a szolgáltatók típusa, az ellátás szintje, ezáltal a háziorvosi "köntös" a fogászatra teljes egészében nem húzható rá.  Ennek eredménye, hogy bizonyos szolgáltatóknak eddig nem volt lehetőségük praxisközösségbe lépni, a rájuk vonatkozó kormányrendelet bizonyos passzusai miatt, így lényegesen alacsonyabb, kizárólag 30%-os mértékben  vagy  egyáltalán nem volt elérhető számukra a sok éve várt és üdvözölt bértámogatás.

A fogászat alulfinanszírozottságának felszámolása az orvosi és szakdolgozói bérek rendezésével jó irányba indult el, de sajnos a szektoron belül nem mindenkit vitt magával. A praxisközösségek létrejötte is a prevencióra alapul, mégsincs benne sem az iskola-fogorvos, sem a fogszabályozó szakorvos, pedig indokolt lenne mindkét szolgáltatót abba integrálni. Így lehetőség nyílna a több évtizedes munkájukat megillető méltó bértámogatásra éppúgy,  mint az orvos- és szakdolgozói társadalom többi részének.

Ha nem történik változás, félő, hogy a közfinanszírozott iskola-fogászati alapellátások és fogszabályozási szakellátások nehéz helyzetbe kerülnek.

Az iskola-fogorvos és a fogszabályozó orvos kollegák zöme saját ingatlanját, saját eszközeit használja állami feladat teljesítésére. A rendszerhez lojális, kitartó, nagy teherbírású (fizikai és lelki téren) a szakmáját (gyermek-fogászatot, fogszabályozást) szerető empatikus, elhivatott, több évtizedes gyermek-ellátási gyakorlattal, több szakvizsgával is rendelkező fogorvos kollégák állnak rendelkezésre teljes infrastruktúrával.

A szakmában maradó, tapasztaltabb kollégák lelkesedése, munkabírása pedig napról-napra - érthetően - hanyatlik: az évek óta várt méltó bérrendezés helyett továbbra is csak a szerény, egy élet munkáját, az elért eredményeket, a vállalt felelősséget, a befektetett energiát távolról sem kompenzáló nyugdíj „reménye” lebeghet előttük.

A megoldás egyszerű: a közfinanszírozott ellátók mindegyikét a praxisközösségekbe kellene integrálni, amely lehetőséget adna az iskola-fogorvos és fogszabályozó szakorvos számára is a magasabb, 80 vagy 100 százalékos bértámogatásra. Ezzel biztosíthatóvá válna az utánpótlás, az ellátási területek csökkennének, a várólisták rövidülnének, amely elégedettebb betegeket és végső soron egy egészséges, feszültségmentes beteg-orvos kapcsolatot eredményezne.

A teljes cikket ITT olvashatja

(forrás: Portfolio)
hirdetés
hirdetés

Könyveink