hirdetés
2019. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés

Megkapjuk a magunkét? Látlelet az egészségügyi bérhelyzetről

A magyar egészségügy egyik legfontosabb hiányossága a benne dolgozók elégtelen megbecsülése. Ennek megvilágítását kezdjük az alapoktól, beszéljünk először az egészségügyi felsőoktatás helyzetéről! – vezeti be cikkét dr. Lotz Gábor, a MOK Budapesti Területi Szervezetének titkára.

hirdetés

Az egészségügyi felsőoktatásban dolgozó, nem-gyógyító kollégáink gyakran túlterheltek, egyesek késő estig tanítanak, a magyaron túl angol és német nyelven, miközben a fizetős külföldiek oktatásáért kapott díjazás jelentősebben nem emelkedett már hosszú évek óta. A következő években a külföldi fizetős hallgatók létszámának megduplázása a cél. De aki tanít, arra sokszor már ma is annyi teher nehezedik, hogy nincs ideje kutatási eredményeket elérni, az előmenetel pedig ehhez is kötött. Emiatt viszont nincs utánpótlás, az oktatói pálya lassan elveszti minden vonzerejét. Mára oda jutottunk, hogy a Semmelweis Egyetem egyik anatómiai intézetének élére igazgatót sem sikerült találni; a két, külön-külön is nagyhírű intézet összevonásra került.

A helyzet leginkább szakadó kötélre hasonlít – az első szálak már elpattantak, ha csökkentik a ránehezedő terhet, néhány szál kicserélésével még helyrehozható, de ha nem, akkor teljesen átszakad és sokkal nehezebb lesz pótolni, mint gondolnánk (egy színvonalas oktatói gárda újraépítése sok idő és költség...). A külföldiek fizetős oktatásában résztvevők alulfizetése pedig olyan, mintha az aranytojást tojó tyúkot halálra éheztetnék, mert túl drága etetni... De miért is kényszerül erre az egyetem? Mert ha a betegellátási feladataira és az államilag finanszírozott hallgatók oktatására az egészségbiztosítási rendszerből illetve az államtól kapott források nem elegendőek, akkor valahonnan pótonia kell azt – és honnan, ha nem a tandíjbevételekből?

Mi lenne a megoldás? Az egészségügyi felsőoktatást ismét kezeljék az egészségügy részeként. Álljon végre szóba egymással az EMMI felsőoktatási és egészségügyi államtitkársága és közösen oldják meg, hogy részesüljön minden oktató kolléga is ágazati béremelésben vagy attól függetlenül, felsőoktatási bérrendezésben. Az oktatás és betegellátás költségeinek valós értéken történő elismerése és térítése is szükséges. Például nevesíteni, hogy egyetemi intézményben egy beteg ellátása többe kerül, mint közkórházban, mivel a betegellátás közben történő oktatás miatt egy adott beteggel több időt kell foglalkozni. Ráadásul az egyetemi klinikák a progresszív betegellátás csúcsaként magasabb színvonalú, így magasabb költségvonzatú ellátást is nyújtanak, ezért magasabb szorzójú HBCS ponttérítés lenne esetükben méltányos.

Az egészségügyi bérhelyzetről gondolkodva azt hihetnénk, hogy egy orvos ér annyit, mint egy bíró. A kezdő orvosi alapbér bruttó 150.000-200.000 Ft. A legalacsonyabb bírói, ügyészi alapilletmény 391.600 Ft, 2-2,5-szer magasabb, mint az orvosoké. Mindeközben bírói életpályamodell bevezetését kezdeményezte a kormánynál márciusban az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT) arra hivatkozva, hogy jelentős béremelésére lenne szükség, mivel tíz éve nem változott a bírók bérezése. Hogy ér-e annyit egy orvos, mint egy bíró, akkor kéne megkérdezni az egészségügyi bérrendezést halogató politikusoktól, amikor saját vagy hozzátartozójuk életét féltve szaladnak hozzánk, a legmagasabb szintű azonnali egészségügyi ellátást elvárva. Azt, amit az átlagpolgár ma már sajnos nem mindig kap meg Magyarországon a nővér- és orvoshiány, az alulfinanszírozott egészségügy miatt.

Amint az interneten elérhető nemzetközi kereseti adatbázisokból, országspecifikus fizetési rangsorokból látható, a fejlett országokban az orvosi, egészségügyi keresetek általában az első ötben, legtöbbször az első háromban vannak. Magyarországon a KSH honlapján megtalálható 2014-es adatok alapján 18 különféle ágazat rangsorában az egészségügy a 11-dik a nettó kereseteket tekintve. Az első öt ágazat átlagához képest egy egészségügyi dolgozó 95.000 Ft-tal visz haza kevesebbet havonta!

Még rosszabb a helyzet a szellemi foglalkozású egészségügyi dolgozókat tekintve, akik a 18 ágazat közül a 16. helyen vannak a kereseti rangsorban. Ha itt is az első öt átlagához viszonyítunk, ez azt jelenti, hogy egy átlagos egészségügyi diplomás havonta legalább 122.000 Ft-tal kevesebbet kap kézhez, mint ami a társadalmi igazságosságot tekintve elvárható lenne!

De miért teheti meg ezt a magyar egészségügyi dolgozókkal a kormányzat? Kezdjük kicsit messzebbről. Az 1950-es évek kommunista prominense, Gerő Ernő, Rákosi Mátyás jobbkeze találta ki, hogy az amúgy is „reakciós”, rendszerellenes orvosok bérét tartsák alacsonyan – ezzel kialakult a hálapénz rendszere. Ennek a természetellenes rendszernek a felszámolására máig nem történt hathatós intézkedés, bérrendezés. Ez különösen furcsa annak tükrében, hogy a jelenlegi kormánykoalíció a Kossuth teret is azért állíttatta vissza az 1944-es állapotnak megfelelően, hogy ezzel is felszámolják a kommunizmus / szocializmus örökségét. Az egészségügyi bérek tekintetében vajon miért nincs erre hajlandóság? Hiszen egyedül a Kossuth tér rendbetételére 27 milliárd forintot költött a kormányzat, miközben most 9-cel kevesebbet, mindössze 18 milliárdot szánnak a jövő évi teljes egészségügyi bérfejlesztésre. És mégsincs lázadás? Nincs. Mert a hosszú évtizedek alatt a magyar orvos megtanult a jég hátán is megélni. Volt, aki jeles egyetemi karrierje mellett őstermelőként árult. Más a harmadik, negyedik mellékállást, a sokadik ügyeletet is elvállalta, elvállalja. Vagy szinte teljesen a magánpraxisába vonul el. Megpróbálja biztosítani magának azt az anyagi megbecsültséget, amiről úgy érzi, hogy képességei és szükségletei alapján járna, de az állam nem adja meg. Ez az orvos pedig úgy érzi, hogy bár általánosan rossz a helyzet, de azért ő egy kicsit előrébb jutott, egy kicsit sikerült kiemelkednie, kompenzálnia, az ő füve azért csak kicsit zöldebb, mint a szomszédé. Miért is lázadjon hát? Csak azzal nem számol, hogy a túlhajszolt élet megbosszulja magát: felmérések szerint a magyar orvosok halandósága meghaladja az átlagemberét, az önkárosító, függőséget okozó magatartásformák, a depresszió, a kiégés, továbbá a szív- és érrendszeri valamint a daganatos megbetegedés mind gyakoribbak az átlagnál. Ez a nagy felelősségű munkában történő túlterheltséggel és az ezzel járó krónikus stresszel állhat összefüggésben.

            Az a bejelentés, hogy a frissen szakvizsgát tett orvosok keresete jövő évtől nem lehet kevesebb nettó 270 ezer forintnál, nagyon sok szakorvosban keltett visszatetszést. Mert eddig is tudtuk, hogy egy mellettünk dolgozó rezidens az alapbérrel, munkahelyi és hiányszakma pótlékkal (az alapbér 50%-a) illetve a Markusovszky ösztöndíj nettó százezer Ft-os összegével együtt a 270-330 ezer Ft-os nettó keresetet is elérheti, ami adott esetben magasabb, mint egy évtizedek óta dolgozó egyetemi docens fizetése. De a keresetük egy része mégiscsak megpályázandó ösztöndíj illetve pótlék volt, és talán ezért nem is tudatosult a szakorvosok többségében, hogy a szakmát őmellette elsajátító rezidens bére az övének akár a többszöröse is lehet. Ám most, hogy az érintett rezidensek első generációja szakvizsgát tesz, az államtitkárság rádöbbent, hogy szakorvosként ezek a kollégák már csak feleannyit fognak keresni, mint eddig. Akkor pedig el fognak menni. Mi volt a mentő ötlet? Emeljük meg az első szakvizsgájukat most letevő orvosok szakorvosi bérét! És ezzel olyan, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét súlyosan sértő állapot jön létre amely joggal háborítja fel a régebben szakvizsgázottakat, hiszen jövőre a fiatal szakorvos jóval többet kereshet, mint egy évtizedek óta ott dolgozó kollégája. Különösen azért sértő ez, mert már a 2010-es kormányváltás után azt mondták az orvosi életpályamodell és bérrendezés iránti igényünkre, hogy erre a gazdasági növekedés beindulásáig nincs forrás. Csak azt nem mondták, hogy utána minden másra lesz, de erre csakazértsem. Ügyes. És hogy lenne-e rá forrás? Ha adócsökkentésre van, akkor erre miért ne lenne? Ezért az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség javasolta, hogy az egyénileg szinte érzékelhetetlen 1%-os személyi jövedelemadó csökkentés helyett az erre szánt 120 milliárd Ft-ot az egészségügyi dolgozók bérrendezésére fordítsák. De persze a kormánypárti képviselők lelkesen megszavazták az adócsökkentést. Nem tudom, ezek után a szemünkbe mernek-e nézni majd, ha egészségügyi ellátást igényelnek?

Hohó! Csak az irigység beszél belőletek! – mondhatná bárki. És itt szögezzük le, nem a fiatal szakorvosoktól szeretnénk megvonni ezt a lehetőséget, hanem a többi egészségügyi dolgozónak is megadni. És itt nem pusztán anyagi kérdésről van szó. Erre az döbbentett rá, amikor egy magánvállalkozásai révén amúgy igen jómódú kollégám is felháborodott, hogy évtizedek munkája és szakmai kiválósága ellenére kevesebb lesz az egyetemi fizetése, mint egy fiatalé. Igaza van? Igen, mert a fizetésünk a társadalmi megbecsültség fokmérője is. Ugyanez az oka, hogy számunkra nem a nyugat-európai bérek elérése a cél (ez valóban irreális lenne), hanem hogy a béreink a hazai ágazatokat tekintve ne az utolsók, hanem az elsők között legyenek.

 “Vissza kell adni az alapellátásnak, a szakmának a tiszteletet, így lehetne megállítani az orvosok és az ápolók elvándorlását” mondta Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán, az egészségügyért felelős új államtitkárunk. Igen a szakmának a tiszteletet, a megbecsültséget vissza kéne adni. Az anyagi megbecsülést is! Ha mindig csak oda csepegtetnek némi pénzt tűzoltásként, ahol a legnagyobb füst vagy láng látszik, az csak a rendszer további torzulását, igazságtalanságának fokozódását hozza. A magyar kormányok több, mint 60 éve adósok az egészségügy bérrendezésével. Ez azt jelenti, hogy egy átlag magyar orvos a már említett havi 122.000 Ft-os mesterségesen fenntartott bérhátrányát tekintve körülbelül 8 év alatt ledolgozza a taníttatása költségeit. Innentől fogva a magyar állam az adósunk. És nemcsak pénzzel. Az egészségügyben továbbra is van vasárnapi munka, ügyelet és a túlterhelt, alulfizetett kollégáink évekkel kevesebbet élnek. Most itt az ideje, hogy a kormány törlessze az adósságait azok felé, akik évtizedek munkájával ezért megdolgoztak, és így a mesterségesen alacsonyan tartott bérek és a hálapénz rendszerének kommunizmust idéző démonát elűzze.

A témával kapcsolatos véleménynyilvánító szavazás elérhető a MOK Budapesti Területi Szervezet honlapján.

 

Ágazati nettó átlagbér 2014. jan.-dec.

1.

Pénzügyi, biztosítási tevékenység

318 365

2.

Információ, kommunikáció

294 365

3.

Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység

226 103

4.

Közigazgatás, védelem; kötelező társadalom-biztosítás

171 645

5.

Ipar víz- és hulladék-gazdálkodás nélkül

170 392

6.

Oktatás

161 086

7.

Szállítás, raktározás

150 741

8.

Művészet, szórakoztatás, szabadidő

148 244

9.

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladék-gazdálkodás 

147 012

10.

Kereskedelem, gépjárműjavítás

146 643

11.

Humán-egészségügyi ellátás

141 497

12.

Ingatlanügyletek

140 276

13.

Építőipar

121 621

14.

Egyéb szolgáltatás

118 947

15.

Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység

118 776

16.

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

118 065

17.

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

100 130

18.

Szociális ellátás

69 046

 Forrás: https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_2_1
            https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli018a.html?down=160

 

 

Szellemi foglalkozásúak ágazati nettó átlagbére 2014. jan.-dec.

1.

Pénzügyi, biztosítási tevékenység

320 695

2.

Információ, kommunikáció

305 290

3.

Ipar víz- és hulladék-gazdálkodás nélkül

282 518

4.

Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység

252 239

5.

Kereskedelem, gépjárműjavítás

218 757

6.

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladék-gazdálkodás 

209 283

7.

Ingatlanügyletek

205 137

8.

Szállítás, raktározás

199 575

9.

Közigazgatás, védelem; kötelező társadalom-biztosítás

192 230

10.

Építőipar

187 481

11.

Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység

186 892

12.

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

184 851

13.

Oktatás

174 635

14.

Egyéb szolgáltatás

169 310

15.

Művészet, szórakoztatás, szabadidő

167 346

16.

Humán-egészségügyi ellátás

154 055

17.

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

150 910

18.

Szociális ellátás

101 736

 Forrás: https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_2_1
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli020a.html?down=160

 

Dr. Lotz Gábor
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 1,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink