hirdetés
2021. december. 03., péntek - Ferenc, Olívia.
hirdetés

A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság XV. konferenciájáról

Erőteljesen befolyásolják egy ország versenyképességét a humán befektetések

Az ország versenyképességét nem az eszközökbe és betonba fektetett pénz, hanem az emberek egészségére, életminőségére, tudására és elégedettségére költött források növelhetik érdemben.

Semmiféle gazdasági és fenntartható fejlődés nem képzelhető el testében, lelkében és szellemében ép, kiművelt emberfők nélkül – juthatott eszébe Mikola István, az első Orbán-kormány egészségügyi miniszterének örökérvényű mondata mindazoknak, akik meghallgatták a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) XV. konferenciáján Csath Magdolna közgazdász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzorának előadását, amelyben az egészségügy és a magyar gazdasági versenyképesség összefüggéseit vizsgálta.

Azok az országok lesznek sikeresek a világban, amelyek a tudásra és az emberre helyezik a hangsúlyt – vázolta fel a manapság tapasztalható változások legfontosabb jellemzőjét a közgazdász. – Ezzel a trenddel szemben Magyarországon a gazdaságpolitikai döntéshozók a siker kulcsát a gazdasági növekedés erőltetésében látják, amelynek érdekében gépekbe, eszközökbe és épületekbe pumpálják a pénzt, alacsony adókkal és más kedvezményekkel támogatva a globális cégek betelepülését az országba. Ugyan a versenyképesség valamelyest növelhető ezzel a módszerrel is, ugyanakkor végeredményként szennyezi a környezetet, és egészségtelen munkahelyeket teremt. A professzor szerint ezzel a stratégiával csapdahelyzetbe süpped az ország, mert úgy nő a GDP, hogy közben elmarad a minőségi fejlődés.

Azok az országok, amelyekben az egészségminőség és a tudás az érték, jobban teljesítenek a versenyképességi ranglistán – állapította meg az adatokból a közgazdász professzor, elsőként a születéskor várható élettartamot említve, amely az EU-n belül Magyarországon majdnem a legalacsonyabb. Ausztriát nemcsak GDP-ben, hanem a várható élettartamban – amely a Covid-pandémia nyomán tovább romlott hazánkban –, és a megelőzhető halálozások számában is be kellene hoznunk – mondta a közgazdász.

A boldog, megelégedett ember termelékenyebben dolgozik – hozta a következő mutatót Csath Magdolna. Míg hazánk ebben a mutatóban az 5-6 között ingadozik, addig a gazdasági versenyképességi ranglistán bennünket megelőző országokban, mint Ausztria, Norvégia, Dánia vagy Finnország, eléri a tízet.

Míg a 16-44 év közötti magyarok nagyjából ugyanolyan mértékben elégedettek egészségi állapotukkal, mint az uniós tagállamok polgárai, a szűkebb korcsoportokban már kiütköznek a különbségek – folytatta a szakaember. – Az első negatív kiingás a 46-64 év közöttiek körében mutatkozik meg, a nyugdíjasok tekintetében pedig ismét az utolsók között található Magyarország ebben az adatsorban. Ezzel szemben Svájcban vagy a Skandináv államokban a 65 év felettiek is úgy érzik, hogy jó az egészségi állapotuk. A várható élettartamra és az egészséggel való elégedettségre nagymértékben kihat az 1000 lakosra jutó orvosok és ápolók száma, amely – az OECD adatai szerint – ugyancsak messze elmarad a kívánatostól itthon.

Az ipari, gazdasági fejlettséggel összefüggésben meg kell még említeni a légszennyezettséget is, ebben a körben nemcsak a káros anyagokat kibocsátó üzemek számát, hanem a fűtési technikákat és a lakóépületek korszerűségét is figyelembe véve. Mindez ugyanis ugyancsak korrelál a korai halálozások számával. Magyarország ezen a listán is rossz pozícióban van, mert rendkívül erősen szennyezett a levegő, Budapest pedig a legszennyezettebb város az unióban.

A 6,5 százalékos GDP arányos egészségügyi költéssel Magyarország a középmezőnybe tartozik az EU-ban, ami sokkal alacsonyabb az európai átlagnál, de messze elmarad például a szomszédos Ausztria mögött is, ahol ugyanez az arány 10 százalék – mondta Csath Magdolna. Hozzátette, hogy az egészségügyi költésben 2010 és 2019 között az euróban egy főre jutó összeg mértékén sem sikerült túl sokat javítanunk – Ausztriához képest még rontottunk is – a 256 EUR/fő értékkel.

A GDP arányában a magyar kormány 2010 és 2019 között a gazdaság ösztönzésére fordította a legtöbb pénzt, az összes állami közkiadások sorában erre 8 százalékot költött 2019-ben, mindössze 4,5 százalékot az egészségügyre, alig több mint 4 százalékot oktatásra, és 3 százalékot rekreációra. Ezzel szemben a versenyképességi listákat vezető államokban az emberbe és a tudásba befektetett érték messze meghaladja a gazdaság direkt ösztönzésére fordított forrásokat, így a közgazdász szerint megállapítható, hogy egy-egy ország versenyképességet erőteljesebben befolyásolják a humán befektetések.

Csath Magdolna úgy véli, dinamikusabban léphetnénk előre a gazdasági teljesítményünk javításában, a válságoknak való ellenálló-képességünk növelésében nagy tudású hazai és külföldről hazahívott elkötelezett szakemberekkel, és azzal, ha nagyobb arányban költenénk egészségre és tudásbővítésre: a mennyiségi helyett a minőségi növekedésre kellene helyezni a hangsúlyt.

A gazdaság direkt ösztönzése a gazdasági elit erejét növeli, ezzel együtt nő a társadalmi egyenlőtlenség. Ezt tapasztalhatjuk idehaza is, ám a GDP adatok ezeket a különbségeket nem mutatják – fogalmazta meg Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász, az ELTE Társadalomtudományi Karának professzora az előadás kapcsán. Csath Magdolna úgy reflektált, ez a fajta egyenlőtlenség az EU egészére jellemző, amire ráerősített a pandémia, és megjegyezte azt is, hogy a regionális különbségek növekedése is árt a termelékenységnek.

A nyugat-európai országok a 2 alatti termékenységi ráta okozta népességfogyást és elöregedést a belső migráció fokozásával igyekeznek orvosolni, azaz a kevésbé sikeres tagállamokból csábítják el a jó szakembereket, gyengítve ezzel a keleti országok versenyképességét. Ma, amikor szinte bárki bárhol dolgozhat a világban, számítani kell arra, hogy a globális cégek elszívják a szakembereket onnan, ahol nem becsülik meg őket – hívta fel a figyelmet Csath Magdolna, hozzátéve, hogy mindezzel szemben csak a várható élettartam és az egészségben töltött életévek számának, valamint a társadalom megelégedettségének növelésével vehető fel a verseny.

Patrióta egészségipar: bővülő oltóanyaggyár, kevesebb klinikai vizsgálat, további államosítás

Az önellátási képesség növelése és a kapacitásfejlesztés áll az államilag támogatott egészségipari beruházások középpontjában – mondta előadásában Lengyel Györgyi, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) egészséggazdaságért felelős miniszteri biztosa, aki beszámolt arról is, hogy a Nemzeti Oltóanyaggyár koncepciója kiegészült a Nemzeti Koronavírus Oltóanyaggyár terveivel. Utóbbi feladata, hogy évente 8-10 millió magyar fejlesztésű Covid-vakcinát gyártson, míg az előbbiben szélesebb spektrumon állítanak majd elő húszmillió, különböző technológiával készülő oltóanyagot. A két beruházás párhuzamosan valósul meg, a Nemzeti Oltóanyaggyárban 2024-ben indulhat el a munka, míg a Covid-vakcina üzemet – amelynek szeptember 5-én rakták le az alapkövét – 2022 végén, 2023 elején adják majd át.

Az egészségipar a leginnovatívabb iparágak egyike, amit a miniszteri biztos szerint az is igazol, hogy a startuppok hat százaléka ebben a szegmensben működik. Idehaza több tényező is indokolta az ágazat kiemelt fejlesztését. Idehaza együttesen van jelen az innováció és a tradíció – például a gyógyszer- és az orvosi eszköziparban – rendelkezésre áll a magasan képzett munkaerő. Robbanásszerűen fejlődik a tudomány, és egyre bővül a fizetőképes kereslet is.

A fejlesztés iránti igény a társadalom részéről is megjelent: egy korábbi vizsgálat szerint a lakosság 76 százalékának véleménye, hogy a technológiai fejlődés javít az egészségügyi ellátáson, túlnyomó részük a lakóhely közeli ellátást preferálja, és a többség digitálisan szeretné megkapni a leleteit. A lakosság egyre tájékozottabb, diagnózist és sok esetben – vitatható módon – gyógymódot is keres az interneten. Némi elmaradás csupán a nemzeti egészségügyi adatvagyon kihasználásában talált a miniszteri biztos, ám úgy vélte, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér mind szélesebb körű használata megnyitja az utat az előtt,  hogy elemzésre, döntéstámogatásra is használhassuk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél felhalmozódó adatokat.

Csökken a klinikai vizsgálatok száma, aminek az az oka, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény másodállásokkal kapcsolatos szabályozását az intézmények nem tudják értelmezni – emelte ki Lengyel Györgyi az ITM két évvel ezelőtt létrehozott kilenc munkacsoportjai közül a klinikai vizsgálatok területét, amelyet végül az Emberi Erőforrások Minisztériuma vitt tovább. Évente 300 új study indul, amelyek keretében 20 ezer beteg jut a szponzorokon keresztül innovatív terápiához, ezért a most tapasztalható problémákat mielőbb orvosolni kell.

Az ITM stratégiaalkotási feladatainak támogatására, mentoráló és koordinációs szerepkörrel hozták létre tavaly augusztusban az Egészségipari Innovációs Központ (EGINOK) Nonprofit Kft-t, amelynek ügyvezetője az a Németh László, aki 2015-18-ig az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója, majd a Szegedi Tudományegyetem klinikai központjának vezetője volt.

A pandémia megjelenésével olyan újabb célok sorakoztak fel az egészségipari stratégiában, mint a termelési értékláncok rövidítése, az egészségipari munkahelyek megőrzése, a gyártási kapacitások növelése, amelynek nyomán hazai termékekkel váltanák ki a kínai importot, akár exportképes mennyiséget is termelve ezekből. Ugyancsak a koronavírus-járvány tette hangsúlyosabbá az állam szerepét az ellátásbiztonság garantálásában, így meg kell vizsgálni, melyek azok a cégek, ahol szóba kerülhet az államosítás, vagy legalább az, hogy az állam mértékadó tulajdonrészt szerezzen. Mint Lengyel Györgyi fogalmazott: patrióta egészségipar kialakításán dolgoznak.

A koronavírus-járvány hatása az onkológiában és a szülészetben

Három ráktípus, a tüdő-, az emlő- és a kolorektális daganatok incidenciáját vizsgálta az a kutatás, amely a járványt megelőző tendenciákat hasonlította össze az elmúlt 5 negyedévben tapasztaltakkal. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai alapján megállapítható volt, hogy a két szűréssel érintett daganattípus esetében a diagnosztizált esetek száma jelentősen csökkent, a tüdőrák esetében pedig 15 százalékos visszaesést tapasztaltak 2020. II. negyedévében, majd a 3. hullámban ismét tartósan alacsony szintre zuhantak az esetszámok. Mint arról Elek Péter, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munkatársa beszámolt, a pandémia uralta, összesen 5 negyedév alatt mintegy 5000 fel nem ismert beteget veszíthettünk el.

Ugyancsak visszaesést figyeltek meg a műtétek számában, ráadásul nagyobb arányban, mint azt a diagnózisok esetében tapasztalták. Az okok között szerepelhet, hogy szűkült az egészségügyi ellátórendszer kínálati oldala, időlegesen felfüggesztették a szervezett szűréseket, de a kapacitások átszervezése is késleltethette a diagnózisok és a kezelések számát, és a betegeket is távol tartotta az ellátórendszertől a Covid-fertőzéstől való félelem. A felismert daganatos incidencia mindhárom daganattípusnál az idősebbek körében csökkent nagyobb mértékben, és különbséget detektáltak járási szinten is: a gazdagabb területeken kisebb volt a visszaesés.

A felismert daganatok és beavatkozások száma egyaránt visszaesett, a betegek egy része rejtve marad – foglalta össze a szakember, javaslatként megfogalmazva, hogy érdemes lenne célzott intézkedésekkel felkutatni a fel nem fedezett eseteket, és felfuttatni a szűréseket, hogy a késői megbetegedéseket és azok ellátásának magasabb költségeit elkerülhessük.

Évtizedes trendet tört meg a pandémia a császármetszések számát tekintve, ahol ugyancsak csökkenést tapasztaltak a koronavírus-járvány ideje alatt – foglalta össze egy másik kutatás eredményeit Szécsényi-Nagy Balázs, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa. Magyarországon a NEAK-finanszírozott, császármetszéssel végződő szülések számában lineáris emelkedés volt tapasztalható 2010 és 2019 között: 32 százalékról 42 százalékra emelkedett ezek aránya kilenc év alatt, az Európai Unióban egyedülálló módon.  

2020-ban úgy kisebb kórházakban, mint a legmagasabb progresszivitási szintű ellátást biztosító ellátó helyeken egy százalékos visszaesést tapasztaltak a császármetszések számában, míg a közepes méretű intézményekben 2 százalékos volt a csökkenés.

Az okok feltárása érdekében – ezek lehetnek orvosi indikációk, személyes jellegű vagy rendszerszintű problémák, esetleg a hálapénz kivezetése – vizsgálni kell a 2021-es év adatait. Szeretnék górcső alá venni a magánellátást is, mert bár hivatalos adatok erről a szegmensről egyelőre nem állnak rendelkezésre, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, ott a közellátásban mértnél is magasabb a császármetszések aránya. A WHO egyébként 15 százalékban állapította meg azt az arányt, amikor vélhetően indokolt a császármetszés a szülések alkalmával.

Legális ösztönzőket és jobb kormányzati kommunikációt szorgalmaz a MOK

Két esemény nem szerepelt a Magyar Orvosi Kamara 2019-ben megválasztott új elnökségének programjában: a Covid és az új jogállási törvény – fogalmazott előadásában Kincses Gyula, a hivatásrend elnöke. A koronavírus egyes hullámait elemezve megjegyezte, míg az első hullámot a túlreagáló intézkedések, addig a harmadikat már a határokat feszegető terhelés jellemezte, ami a nyárral és az átoltottság növekedésével oldódott.

Elmaradt az egyes hullámok (nyilvános) szakmai értékelése, nem ismerjük a számokat és adatokat, így egyelőre nem értelmezhetőek azok az óriási különbségek sem, amelyeket az egyes intézmények betegellátásában tapasztalhattunk a 2. hullám idején. A 4. hullámnak kritikus – elsősorban szakdolgozói területen jellemző – munkaerőhiánnyal vágunk neki, bár felkészültebben, ám fáradtabban.

A MOK teljesítette az orvostársadalom két legfontosabb követelését: az orvosi bértábla elfogadását és a hálapénz tiltását. Ugyanakkor a kormány az egyeztetéseket megkerülve nyújtotta be az tavaly ősszel az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, amelyet a kollégák a rendészeti törvény adaptációjának éreznek, ódzkodva az annak nyomán kialakuló katonás, orvosidegen környezettől. A kamara számos tartalmi kifogást emelt a jogszabállyal kapcsolatban, és bár az Országos Kórházi Főigazgatósággal (OKFŐ) rendezettek a tárgyalások, egyelőre nem született érdemi döntés az ügyeleti díjakról, a köz- és magánellátás viszonyának szabályozásáról, de kritikus pont a szakdolgozói bérek rendezése is.

A MOK víziója egy szakmai szabályok mentén, visszacsatoló értékeléssel, teammunkában működő egészségügy, ahol az eseti helyett tervezett orvos-beteg találkozások zajlanak. Mindez ugyan nem lehetséges a hálapénz fenntartása mellett, ám a paraszolvencia kivezetése nyomán – amely ösztönzőként működött –, nem született új rendezőelv a betegutakban, egyelőre nem javult sem az ellátás minősége, sem annak hozzáférhetősége, azaz még nem sikerült orvosolni az egészségügy eddig a hálapénzzel elfedett problémáit. Adós a kormányzat a paraszolvencia helyébe lépő legális ösztönzés megteremtésével és a finanszírozási rendszer átalakításával, amely minőségi indikátor alapú teljesítményarányos elemek beépítésével lehetne elérni. Ugyancsak késik a köz- és a magánellátás működését szabályozó kormányrendelet megalkotása – sorolta a MOK elnöke.

Bár a kamara véleménye, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat viszonylag tisztességesen dolgozik az egészségügyi korrupció felderítésén, ám ideje lenne a betegoldalt is górcső alá venni; amíg ellátási hiány tapasztalható a rendszerben, addig a páciensek részéről is megmarad a külön utak keresése. A MOK hiányolja a hálapénzzel kapcsolatos kormányzati kommunikációt is – jegyezte meg az elnök.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink