Bátorság híján csak tüneteket kezelgetnek
„Az egészségügy évek óta a politika csapdájában van, politikai érdekek mentén történt a megítélése, átalakítási kezdeményezése, sikere, kudarca” – idézi vissza Zombor államtitkár egykori szavait a Magyar Idők az egészségügy ezer baját áttekintő cikkében.
„Vegyünk egy konkrét példát: a rákbetegek ellátását! Három évvel ezelőtt a kórházak majdnem hetvenmilliárd forintot fordítottak onkológiai ellátásra, csaknem kétszer annyit, mint 2001-ben, az összes kiadás pedig – gyógyszerekkel együtt – megközelítette a 160 milliárd forintot. Ez az irdatlan összeg viszont alig látszik a hazai rákhalálozási statisztikán, sőt a növekvő ráfordítások ellenére az elmúlt ötven évben Magyarországon 48 százalékkal nőtt a rákos megbetegedések okozta halálesetek száma. Az ok, amelyről Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója évek óta beszél, hogy egyszerűen senkivel sem tartatják be a szakmai szabályokat.
Ezek egyértelműen kimondják, hogy ha egy kórházban nincsenek meg a beteg teljes körű ellátásához szükséges feltételek, akkor a pácienst el kell küldeni oda, ahol ez rendelkezésre áll. A valóságban évente több ezer (!) daganatos beteg késve kap kezelést csupán azért, mert nem jut el időben onkológiai centrumba. Már tavaly év elején arról volt szó, hogy hamarosan csak a megfelelő diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel ellátott, akkreditált osztályokon, részlegeken szabad daganatos betegeket fogadni. Egy évvel ezelőtt hetven ilyen hely volt az országban, de 145 osztályról jelentettek onkológiai ellátást. A helyzet a mai napig nem változott, és borítékolható, hogy gyökeresen nem is fog. Ahhoz ugyanis az onkológiai osztályok felét be kellene zárni.
Úgy tűnik, a tüneti terápiát a jövőben sem váltja fel az oki. A rendszer komoly kritikáját megfogalmazó Ónodi-Szűcs Zoltán által a kórházakban is bevezetendő kancellári rendszer ugyanis semmivel sem fogja közelebb hozni a megoldást, mint amikor évekkel ezelőtt költségvetési biztosokat neveztek ki a nagy adósságot felhalmozott közintézményekhez, akiknek – hogy, hogy nem – egyedül a kórházak gazdasági rendbetételébe tört bele a bicskájuk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 2010-ben még a kórházak államosítását tekintettük az ideális gyógyírnak! Ám az államosítás önmagában ugyanúgy elhibázott tüneti kezeléssel volt egyenértékű, mint 2007-ben az ominózus kórháziágyszám-csökkentés” – olvasható a magyaridok.hu-n.
